ANYA és apa – jelenetek egy házasságból

Anya és apa

Tünde és Péter nagyon boldogok, hamarosan kisfiuk születik. Már évekkel ezelőtt megbeszélték, hogy ők bizony nem lesznek olyan házaspár, akiket kicsinál a gyerekük. A feladatokat megosztva, együtt, szövetségesként nevelik majd a fiút. Akarták ezt a gyereket. Valahogy mindig tudták, hogy kettejük kapcsolata akkor lesz a legteljesebb, ha család lesznek. Sokan sokmindent meséltek nekik a gyermeknevelés nehézségeiről, de nem vették ezeket komolyan. Tünde két lábbal állt a földön. Hitte, tudta, hogy bármi is történik, időben észbe fog kapni és korrigál majd. Péter pedig biztos volt benne, hogy a felesége csodálatos anyuka lesz.

———–

Andris három napos. Épp hazaértek a kórházból. CSALÁD lettek. Nincs náluk boldogabb a világon. Tünde alig várja, hogy végre normálisan le tudjon zuhanyozni, kényelmesen szoptathasson, nem a kórházi ágyon görnyedezve. A lakásban minden készen várja már őket: Péter gondoskodott ebédről, és főzött két liter szoptatós teát, mert Tünde már a kórházban a lelkére kötötte, hogy az nagyon kell. Andris édesen alszik, eszik és nézelődik. Alig sír. Miért sírna – gondolja Péter – hisz minden kerek körülötte.

————

90 milli. Még mindig csak 90 millit eszik. Tünde egy nap nagyjából hússzor teszi mérlegre a kicsit, amitől Péter már kezd kiborulni. Láthatóan kiegyensúlyozott a kisbabájuk, de ez nem elég – mondja Tünde. “Te ezt nem értheted. Nem Téged csesztet a fél világ azzal, hogy nincs elég tejed.” Nos, ez tény, gondolja Péter, és tehetetlenül nézi, ahogy felesége huszonegyedszer is megméri a gyereküket, és megint elégedetlen az eredménnyel, és megint mellre teszi. Szoptatás után mérés, újra szoptatás, újra mérés, és amíg a baba alszik, fejés. Tünde egyre kimerültebb.

————

Miután kiderült, hogy a mérleg rossz, béreltek egy másikat a védőnőtől. Azóta világbéke… lenne… csakhogy mindig, amikor sír a baba, Tünde anyatigrisként ugrik oda, esélyt sem adva a férjének, hogy ő nyugtassa meg. Péter látja, hogy a felesége fáradt. Egyre ingerültebb, és nem tudja miért, de néha úgy beszél, mintha haragudna rá. A minap például azt vágta a fejéhez, hogy “Csak én tudom megnyugtatni, velem van egész nap. Meg amúgyis: tök rosszul fogod.” Tünde hallja magát kívülről, elszégyelli magát, úgy tűnik, észbe kap: nem erről volt szó… Végül arra jutnak, hogy mostantól mindig Péter fürdet.

————

A fürdetés szigorúan Apa-fia program lett. Tünde gondosan kikészíti a tiszta ruhát, előkészíti a pelenkát, a popsitörlőt, összepakol a szobában, kiengedi a fürdővizet és szól a fiúknak: kezdődhet a fürdés. Majd a nappaliban toporogva (na jó, pótcselekvésként kicsit Facebookozik) megvárja, hogy végezzenek. Az altatás már az övé. Péter érzi, hogy a fürdetéssel legalább valami változott, de hiába kéri, más szerepet továbbra sem kap szülőként. Ismerőseinél látja, hogy másnál is így van. Hát jó, akkor legyen így. Néha elviszi a gyereket sétálni a közeli parkba. Ilyenkor be van készítve váltóruha, innivaló, rágóka, zenélő bizbasz, alvóka, minden. Apának gondolkozni se kell.

————–

Tünde barátnőjének óriási szülinapi bulija lesz hétvégén. Régebben rengeteget buliztak együtt, igazából még a tavalyi partin is ott volt, már terhesen, de így is hajnalig táncoltak.Tünde kiszámolja, hogy hány órát kellene ott lenni. Nyolctól mondjuk kettőig. Az egy fürdetés, utána szoptatás, altatás, aztán éjfélkor még egy szoptatás. Arról nem is beszélve, hogy nincs mit felvennie. “Á, esélytelen!” Lemondja a bulit. Péter másnap látja Facebookon, hogy csajos buli volt, Tünde minden barátnője szerepel a képeken, szemlátomást nagyon jó volt a hangulat. “Téged nem hívott Móni a szülinapi bulijára?” – kérdezi. “Ja de! De nem akartam menni.” – rendezi le Tünde röviden. Péter nem érti, de nem is firtatja a dolgot.

————-

Május. Lekerülnek a kabátok, a farmernadrágot szoknya és rövidnadrág váltja fel. Tünde érzi, hogy jó lenne elmenni futni vagy valamit sportolni, mint azelőtt, mikor csinosnak érezte magát. Végignézi a csoportos órákat. A reggel nem jó, az este nem jó. Hát… marad otthon. Egyre magányosabb, és egyre dühösebb: Más anyukák kimozdulnak, Julcsi is 10km-eket fut, pedig még pici a babájuk. Más apukák segítenek. Péter vajon miért ilyen önző? Aztán egyszercsak végig gondolja az eddigieket. És észbe kap: igazából ő volt az, aki semmit nem akart kiadni a kezéből és mindent maga akart kontrollálni.

———

Vasárnap délután. A gyerkőc alszik. Tünde felrántja a kanapéról Pétert, kézen fogja, kivágja a gyerekszoba ajtaját, kinyitja a ruhásszekrényt: “Na akkor: itt vannak a body-k, itt a pulcsik, a pelenkákat tudod. Ha sír, ezt a dalt énekeld el neki. Ha sétálni viszed, itt a lista, mi legyen feltétlenül nálad. Elsőre még erről pakolsz be, másodszorra menni fog fejből…. Muszáj elmennem sportolni, jövőre pedig szeretném megünnepelni Móni születésnapját. És ne haragudj, hogy azt gondoltam, ez egyedül csak nekem megy. Nem megy. Szükségem van Rád!

Péter repes az örömtől. Végre Tünde észrevette őt, végre megismerkedhet a fiával úgy, ahogy mindig is tervezte! De azért nem bírja ki: “Kérdezhetek valamit Miért csak most?” Tünde vállat ránt. “Nem tudom. Most jött el az idő. De tudod mit, holnap megmutatjuk ezt a szekrényt anyádnak is, és szombaton elmegyünk moziba. Hm?

———————————————–

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

 

2018. március 19.