Anya kontra anya – ki nyer ma?

anya kontra anya

Amikor anyukaként egyre több barátnőm morzsolódott le az életemből, (ki ezért, ki azért, most nem ez a lényeg), egyáltalán nem voltam kétségbeesve, mivel alapvetően nyitott ember vagyok, s biztos voltam benne, hogy könnyen szert teszek pár új barátra egy játszótéren, baba-mama klubban vagy bárhol. Egy jelenséget azonban kihagytam a tervemből: az anyai ítélkezést! Nem az értelmes együtt-gondolkozást, a kért tanácsokat, és a konstruktív vitát értem ez alatt, hanem a kőkemény, nagybetűs ÍTÉLKEZÉST!!! Erről szeretnék most írni, mert van valami, amit nem értek. Hátha együtt előrébb jutunk…

Az emberek ítélkeznek. S ha ez az ember történetesen anya, akkor százszorosan is ítélkezik mindenki felett… Kamaszkoromban panaszkodtam az imádott, bölcs nagymamámnak, hogy az egyik osztálytársam milyen hülye, és utálom, szerintem ki kellene rúgni az iskolából, mindenesetre senki ne barátkozzon vele! Erre ennyit kérdezett:

“Micsoda??? Ki vagy te, hogy azt mondhasd róla, hogy hülye? És milyen jogon tiltod meg bárkinek, hogy barátkozzon vele? Talán valaki felhatalmazott erre? Mert akkor nagyon kérlek, áruld már el nekem azt is, hogy ÉN baromságokat csinálok vagy sem? És mondd csak, miről van még döntési jogod?”

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rögtön célba ért ez az okfejtés. De tény, hogy onnantól kezdve bármikor ítéltem el vagy meg valakit – általában ismeretlenül -, mindig eszembe jutottak a mondatai. Mára pedig ott tartok, hogy felőlem aztán mindenki azt csinál, amit akar, amíg az én családomat nem bántja. De tényleg! Van nekem épp elég bajom amúgyis :-). És rengeteg energiát, idegeskedést, haragot, fortyogást spórolok ezzel meg magamnak.

Visszatérve a barátokra… 30 éves koromra nálam egyszerűen kritérium lett, hogy ahogy én nem ítélkezem senki felett, engem se bélyegezzenek, ne oltson le senki azért, mert én másképp csinálok vagy gondolok valamit, mint ő. (Persze lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem bírom a kritikát :-).) Hát… kiesett pár “jóbarát” a kosárból, mert folyamatosan bántottak a megjegyzéseikkel. Nem tanácsokat osztogattak, bántottak… És hát… nem könnyű megtalálni az üdítő kivételeket!

Biztosan mindannyian találkoztatok már a játszótéren olyan anyukával, akinek mindenkihez van egy “betalált” kérdése (De azért legalább megpróbáltad 2 éves koráig szoptatni, ugye?; De azért Te is tudod, hogy egyévesen már minden gyerek jár, ugye?), vagy egy igazából-nem-is-neked szánt megjegyzéssel (Nahát, Pistike, úgy látszik, Anya elfelejtette, hogy milyen hideg van kint, hát nem fázol? vagy Gyere, Pistike, vegyél egy kis banánt, ha már anya nem hozott Neked!) Na az ilyen anyukákat másnap én már 3 méteres ívben elkerülöm.

Hogy meggyorsítsam a barátkozási folyamatot, beléptem néhány Facebook-csoportba – gondoltam, majd ott – de hamar rájöttem, hogy ez az “anya-trollok” igazi terepe. Itt egyetlen kommenttel egyszerre többszáz ember felett tud ítélkezni, akit ez tesz boldoggá. És… rengetegen vannak! Tegnap este rászántam egy órát és megnéztem minden ilyen csoportomban a kommenteket. Hát nagyon kemény! Kap osztást mindenki:

  • aki szoptat (De mégis meddig???), aki nem (Hát anya az ilyen?);
  • aki igényel szabadidőt (Akkor minek neki a gyerek?); aki nem (Na… Majd elválnak, aztán rájön!!!),
  • aki kiviszi a hóra a gyereket (megfázik!), és aki nem (Ilyen egy lusta anyát…);
  • aki visszamegy dolgozni (Akkor minek szült gyereket?), és aki otthon marad (Ráakaszkodik a kölykeire!);
  • aki jelmezt kölcsönöz (Milyen anya az ilyen?), és aki SK készíti el (Tököl vele 3 órát! Nemhogy a gyerekkel lenne!)
  • aki kisminkeli magát a játszótérre (Mégis mikor festette ki magát? És mit csinált az a szerencsétlen gyerek abban az 5 percben?), és aki nem (Na, elveszett az anyaságban! Majd megcsalja a férje!)
  • aki néha segítséget hív (hát kinek szülte azt a gyereket???), és aki nem (Ősanya!!!).
  • Aki egyet szül (Elkényeztetett kisgyerek!), és aki hetet (Minek annyi gyerek? Hogy fogod őket felnevelni?)
  • Aki magával viszi a gyerekét mindenhová (Mik vagyunk mi, bennszülöttek?)
  • Aki elviszi a gyereket templomba (Minek? Úgyse érti!) és aki nem (Ha nem viszed el, sose érti meg ezt az egészet!)
  • Jaj még leírni is fárasztó ám ezeket…
  • egyszóval: MINDENKI SZ*R!!!

És most jön a KÉRDÉS: segítsetek, mert én nem értem, hogy mi van ezek mögött a bántó megjegyzések mögött? Sokáig azt gondoltam, hogy az irigység. De szerintem nekem például semmim nincs, ami nekik hiányzik, szóval ez az opció kilőve. Egyszerűen csak el akarják mondani a véleményüket? De miért bántanak vele? Magyarázkodásra kényszerítik azokat, akik másképp gondolkodnak, lelkiismeretfurdalást keltenek azokban, akik a másik “oldalt” képviselik! Hiányérzet? Szeretethiány? A butaság? Hát nem tudom. Szerinted?

Mindenesetre ha megengedsz egy tanácsot, ne hallgass és ne olvass anya-trollokat! Te vagy a legjobb anyukája a gyerekeidnek!

Ha viszont Te is előszeretettel mondod el a véleményedet ilyen formában, hát rajta: de előtte erre a kérdésre válaszolj nekem: “Mégis ki vagy Te, hogy bárki felett ítélkezz??? Ki hatalmazott fel erre?

————————————————

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

 

kép: patrysiu, freedigitalphotos.net

2016. február 8.