Az anyaság színei

anyasag szinei

Az anyaság szürke, amikor már torkig vagyok a napi öltöztetés-etetés-büfiztetés-hisztielhárítás (a megfelelő aláhúzandó!) rutinnal; minden nap ugyanolyan, nincs semmi, amit várni lehet, csak telnek-múlnak az órák, napok, hetek.

Az anyaság élénkvörös, mint a rúzs, amit felteszek, mikor végre elmegyek valahová a férjemmel vagy egyedül – és annyira szokatlan a smink, hogy egész éjjel feszengek tőle, mégis… Különleges lesz tőle az egész program!

Anyának lenni rózsaszín, amikor egy-egy saját program után visszatérek a gyerekekhez, alaposan kipihenve minden hisztit, sírást, küzdelmet és nyafogást. Megölelem őket és azon gondolkodom: “Hát hogy fáraszthattak le ezek a tündérbogyók? Hogy is mehettem el innen egy percre is?

Az anyaság egy rövid ideig izzó piros volt. A kialvatlanságtól, a tehertől, a megfelelni akarástól heteken át olyan idegállapotba kerültem, amikor MINDEN baj volt. Egy rossz nézés is elég volt a robbanáshoz. Utáltam!

Az anyaság fekete. Nagyon sokszor fekete. Mint a hosszú alagút, aminek állítólag van vége. Legalábbis azt mondják, hogy van… Vagy olyan fekete, mint a ruhák, amikben hihetelenül jól éreztem magam még két évvel szülés után is – ápolt és eltakart!

Az anyaság nagyon halvány rózsaszín. Mint a férjem ingei, amiket megint a piros rugival együtt mostam ki.

banner

Az anyaság tengerkék, és sokszor nincs is jobb annál, mint hagyni, hogy a tenger hullámai sodorjanak, hintáztassanak, s csak engedni, hogy haladjunk, amerre haladnunk kell!

Az anyaság rikító sárga. Örök élénkséget, éberséget követel.

Anyának lenni nekem egy kicsit világoskék is. Mint a legkedvesebb body-nk színe, amiben először aludta át a fiunk (egy év után) az éjszakát. Képes voltam naponta kimosni, hátha az anyaga miatt alszik benne ilyen jól. Aztán egy nap megkegyelmezett nekünk, és bebizonyította: teljesen mindegy, mit adok rá. Tud aludni másban is!

Az anyaság piszkos fehér. Mint az agyonmosott textilpelenkák. Vagy mint a napok óta takarításra váró asztal. És… mint az érzés, hogy már semmi nem lesz köztünk olyan, mint régen!

Az anyaság seszínű, átlátszó. Mindig, amikor el akarok bújni, hogy más anyák ne bánthassanak, ne kapjak több “Bezzeg az én gyerekem“-et és kéretlen jótanácsokat.

Anyának lenni zöld. A remény színe ez! A reményé, hogy egy icike picikét mintha könnyebbnek tűnne minden nap. Vagy legalábbis egyre könnyebb lesz úgy mosolyogni, mintha könnyebb lenne!

Az anyaság fehér! Az első találkozások a gyerekeimmel életem legtisztább és legfényesebb pillanatai voltak.

Anyának lenni halványlila. A babaillatot semmi máshoz nem tudom hasonlítani. És három hét után hiába szippantottam bele mélyen a csecsemőmbe, soha többé nem éreztem ezt a semmihez nem fogható illatot, és azóta sem érzem… Más kisbabáján sem! Hiányzik :-(

Az anyaság kopott narancssárga. Mint a halványuló emlék a régi életemről, amikor addig aludtam, amíg akartam, olyan spontán lehettem, amilyen csak tudtam és tele voltam szabadsággal. De űrrel és vággyal is, hogy ez a “spontán szabadságozás” véget érjen!

És hogy mikor ARANY az anyaság? Mindig, amikor azt mondja: “Szeretlek, Anya!”

Sokszínű. Ettől szép és ettől nehéz.

Számodra ma milyen színű az anyaság?

————————–

Köszönöm a barátnőmnek, Rák Alexandrának, hogy megihletett fantasztikusan kifejező írásával: https://alexandrarak.com/2016/10/04/what-color-is-love/.

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

2016. november 21.