apa szerep

Tudod mit Drágám, cseréljünk!

Rosszabb napjainkon szerintem mindannyian férjünk fejéhez vágtuk már, hogy “Tudod, mit? Cseréljünk! Holnaptól dolgozom inkább én, Te meg maradj itthon!

Mert hát hogy is telik egy nap kisgyerekes anyaként (csak a saját példámat tudom leírni, de vélhetően valami hasonló történik sok édesanyával a nap 24 órájában, a hét 7 napján):

6:30 Ébredés, észhez térés, majd irány a fürdőszoba, ahol rendbe teszem magam

7:00 Halk ébredezés a gyerekszobából, de még nagyjából 20 percig nyugi van.

7:30 Bemegyek a gyerekszobába, a másfél éves kislányom nagy örömmel fogad, a hároméves fiam kevésbé. És indul egy átlagosan 20 perces, igen felemelő “NemAkarokFelkelni“, és “NemAkarokFelöltözni“-kör. Ha ezen túl vagyunk, nyert ügyem van, mert az óvoda gondolatával (még) teljesen fel lehet villanyozni. Ezután reggeli, öltözés, séta vagy biciklizés az oviba.

8:30 Hazaérünk a kislánnyal, és ha épp van türelme egyedül játszani, eltakarítom a reggeli romhalmazt. Ha nincs, akkor a romhalmaz közepére telepszünk és mesét olvasok neki, beszélgetünk, mondókázunk. Jobb napjain még arra is nyitott, hogy felüljön a konyhapultra és együtt főzzünk.

10:00 Sétálunk vagy boltba megyünk, közben ezerrel figyelni kell, hogy ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb…

12:00 Ebéd, aztán altatás

13:00-15:00 Alvásidő = végre lehet teregetni, takarítani, dolgozni, kényelmesen főzni, vasalni, pakolni, telefonálni, ügyet intézni, ja és pihenni (muhahaha!!! :-))… Két óra – panaszolom hangosan a férjemnek – érted, kettő!!!

15:30 Indulás az oviba a nagyfiúért, majd játék kint az udvaron a többi gyerekkel (sorházban élünk), közben ezerrel figyelni, hogy ne essen le, ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb… Ennek a délutáni kinti üzemmódnak viszont nagy előnye, hogy alvásidő után estig nagyjából egyben van a lakás.

18:00-19:00 között Apa megérkezik – hurrá, hurrá! Megvárjuk, míg testileg-lelkileg és fejben is hazaér, aztán/közben vacsora, fürdés.

20-21:00 mindkét gyerek alszik, én pedig általában dolgozom a gép előtt.

23:00 Fürdés, alvás.

Büszkén tálaltam ezt a férjemnek, hangoztatva, hogy nekem milyen nehéz, ő pedig ehhez képest, nyugiban, egy dologra koncentrálva végezheti a dolgát, nem lóg folyton a nyakán senki, nyugodtan megebédelhet és nyugodtan telefonálhat, amikor csak kedve tartja. Szegénykém csak nézett rám kerek szemekkel, hogy “Te megőrültél? Komolyan azt hiszed, hogy így telik egy napom? Na, akkor hadd meséljek én is!

6:00 Csörög az óra, indulni kell. Síri csendben, sötétben készülődök, hogy ne ébredjenek fel a gyerekek, emiatt még a reggelire is csak útközben, az autóban kerül sor.

7:30 Érkezés az első építkezésre, ahol mindig van valami váratlan fordulat, minden igyekezetünk ellenére. Hat telefon (nyugodtan??? Az igaz, hogy nem sír közben a fülembe egy gyerek sem, de attól még kattog a fejem rendesen.)

10:00-14:00 Körbejárom a többi építkezést, mindenhol lebonyolítok 6-10 telefont, győzködök, tárgyalok, számolok. Számok, számok, egész nap számok vannak a fejemben. 

14:30 Gyors ebéd, általában egy mekdrájvban, vagy gyrososnál útközben (általában az autóban), mindenesetre a legritkább esetben széken, asztalnál ülve.

15:00-17:00 Tárgyalások, egyeztetések a város különböző pontjain, ahová oda is kell ám érni autóval. Közben átlag 100 anyázás. Az emberek iszonyú hülyék ám!!! Eközben általában jön otthonról a telefon, hogy mikor érek már haza, mert a t*köd tele. Hát, hidd el… mennék én azonnal.

18:00-19:00 forgalomtól függően – Hazaérek, szembesülök a fáradt arcoddal, elmondod, mennyi dolgod lenne neked is, de muszáj egy félórát leülnöm és kinéznem a fejemből, kihessegetni belőle a számokat… :-).

Az esti fürdetés, altatás általában az én dolgom, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább ennyit is együtt vagyok a gyerekekkel, Te pedig tudsz kicsit haladni a dolgaiddal.

21:00 E-napló írás, nso-olvasás, Facebook

21:30 – 23:00 Ejtőzés, összebújás, ünnepnapokon filmnézés, majd hullafáradtan beesünk az ágyba.

Ehhez képest én azt gondolom, hogy milyen jó Neked, a fiunk már ovis, úgy osztod be a napotokat a lánykával, ahogy akarod, egyedül az alvásidőhöz kell alkalmazkodni, amikor viszont cserébe azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem nincs ilyen két órám a napomban… Szóval… Nem igazán értelek: biztos vagy benne, hogy cserélni szeretnél?

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

Ahová Apa szívesen megy haza…

Nagy szerencsénkre az esküvőnk előtt szuper jegyesoktatásra jártunk (Budapesten a Margit körúton a Gorove házaspárhoz. Mindenkinek csak ajánlani tudom). Azóta is sokszor eszembe jut egy-egy ott elhangzott gondolat vagy jótanács. A legjobb pedig az, hogy mindet hallotta a férjem is, tehát  utalhatok rá, hogy “Dehát jegyesoktatáson is megmondták, hogy …” És azt kell mondjam, az ott kapott “receptek” kiválóan működnek, egytől egyig.

Sokszor beszéltek például a női előadók arról, mennyire fontos az, hogy a férj jó érzéssel térjen haza, hogy jó legyen a hangulat. Azaz ne felcukkolva, vádaskodva, megtépázott idegszálakkal várjuk, mert annak nem lesz jó vége. Nem is értettem, miről beszélnek: dehát szereti a feleségét, együtt választottak maguknak otthont, közösen vállalják a gyerekeket, miért is ne szeretne hazajárni? Hát, azóta négy év eltelt, és kezdem érteni, mire értették ezt. Sokszor, igazából hónapokig totál depressziósan, mosolytalanul, kimerülve vártam őt haza, annyira leszívta az energiámat az állandó készenlét. Akkor ő 100%-ig mellettem állt, rengeteget segített, pedig… nem lehetett túl felemlő látvány, ami itthon fogadta – ordító csecsemő, zokogó feleség: kiváló kombó.

Cserébe mostmár tudom, kulcsfontosságú, hogy amikor hazaér a munkából, akkor, abban a pillanatban minden “jó” legyen. Egyúttal már értem azt is, hogy erre tudatosan kell figyelni, mert bizony nem könnyű mindig, minden körülmények között biztosítani az otthon melegségét, a kedves mosolyt, a játékhalmaz-mentes lakást és társait.

Mióta kisgyerekeink vannak és 7/24 otthon vagyok velük, kialakítottam egy menetrendet, ami nagyjából működik, de nem mindig könnyű, sőt… Sokszor 16:00-kor (és egy perccel sem később) már megy a telefon a férjemnek, hogy “Hello, mikor jössz?“, és ha nem azt mondja, hogy 10 perc múlva, akkor villámgyorsan nyúlok is a MagneB6-ért :-). De ez szerencsére egyre ritkábban fordul elő!

Az általános az, hogy mikor szól Apa, hogy elindult hazafelé, gyorsan összepakolom a játékokat a nappaliban, kiporszívózok, és onnantól kezdve a gyerekek ki vannak tiltva innen – másfél perc alatt reprodukálnák az előző állapotot, de tényleg! Bepakolok a mosogatógépbe, felsöprök a konyhában (aznap úgy… tizennegyedszer!). Átöltözök valami szalonképes ruhába, majd belenézek a tükörbe, és próbálok valami életre utaló színt adni az arcomnak. Ezektől egyébként máris jókedvem lesz nekem is.

Hangsúlyoznám, hogy ez csak a fogadtatásról szól, ettől még nem lesz gőzölgő kaja az asztalon, nem csillog-villog az egész lakás, és a mosnivaló is sokszor megvárja a férjemet. De… legalább nem egy kuplerájba ér haza.

Mindez tehát nem több mint tíz perc, de nagyon sokat jelent. Akkor értettem meg igazán, hogy mennyit, mikor először vigyázott a férjem a gyerekekre egy teljes délelőttön át. Reggeli, játék, mesenézés, gondolom, ment a szokásos ramazuri. Majd mikor dél körül hazaértem, hát tényleg nem volt jó belépni abba a káoszba. De ami a legjobb, hogy másnap újra hármasban voltunk otthon a gyerekekkel, én a szokásos módon elvégeztem érkezése előtt a tűzoltást a lakáson, és a férjem a ledöbbent arccal kérdezte: “Én ezt nem értem! Nálad nem pakolnak szét a gyerekek???” 😀

banner_kettesben

De itt még nincs vége!

Figyelembe kell venni azt is, hogy a férfiaknak nem megy olyan könnyen az átállás munka és család között. A következő hasonlatot hallottam erre, szerintem zseniális:

A nők agya olyan, mint egy mosógép.
Ahogy a mosógépben folyamatosan forognak a nadrágok, felsőrészek és minden más ruhanemű, úgy járnak körbe-körbe a nők gondolatai minden téma körül – egyszerre, folyamatosan: a munkahelyükön szervezik a gyerek szülinapi buliját (legalább fejben, ha másképp nem tehetik), a játszótéren tudnak gondolkodni a bevásárlólistán, főzés közben megoldják egy barátnőjük lelki gondjait, altatás közben pedig kitalálják a megoldást egy munkahelyi problémára.

A férfiak agya olyan, mint egy szálloda
A férfiak agyában viszont szállodai szintek vannak. Van ugyan benne lift, de idő, míg átér az egyik szintről (munka) egy másik szintre (család). Ez az idő mindenkinél változó. Valakinek lassan működik a liftje, és sajnos olyan apukáról is hallottam, aki a liftben ragadt a munkahelyi szinten és egyszerűen nem tud felmenni a családi szintre. A szintek között azonban nincs átfedés. Munka közben nem pörögnek az otthoni dolgokon.

Ebből a tudásból mindenesetre mi személy szerint rengeteget profitálunk. Ezért nem akadok például fenn azon, hogy a férjem nem telefonálgat haza a munkahelyéről, hogy hogy vagyunk – a munkahelyi szinten nem jelenik meg a család. De ezt visszafelé is elvárom: itthon, családi programokon ne foglalkozzon munkával.
Továbbá ennek a hasonlatnak köszönhetjük azt is, hogy amikor én már nyomnám a férjem kezébe a gyerekeket és mennék végre dolgomra, néha látom rajta, hogy ő még nagyon nincs velünk. Olyankor csak megkérdezem, hogy

– Még a liftben vagy?
– Igen, még kell egy tíz perc…

És akkor tudom, hogy várni kell kicsit. És várok. De aztán megkapja a bevásárlólistát, a házimunka egy részét és sokszor a gyerekeket is. Mert a figyelmesség oda-vissza működik minden egészséges párkapcsolatban. És amint látható, én nem kevés energiát feccölök abba, hogy ő jól érezze magát. Ha nem is elvárás, hogy mindezt viszonozza, szerencsére jól választottam férjet és ez alap nála is!

banner_egyedul

—————————————————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

 

5 apa-típus napjainkban

Először is hadd mondjam el, hogy szeretjük a mai apukákat! Mert (többségben) pelenkázzák, altatják, ölelgetik, dícsérik, szeretik gyermekeiket. Mondhatni, hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) időre teljesen pótolják az édesanyát. Persze az most más kérdés, hogy ez miért van így, a dolog “történelmi” hátteréről írtam már.

Mindenesetre napjainkban könnyebb jó apának lenni, hiszen már a várandósság során, a szülésnél is aktív résztvevői lehetnek a folyamatnak, a családdá válásnak. Ők is kötődnek első pillanattól fogva ugyanúgy, mint mi, és sokkal tartalmasabb apa-gyermek kapcsolatok alakulhatnak ki mostanság, mint mondjuk 60-30, de akár 20 évvel ezelőtt is… Hozzá kell viszont tennem, hogy nem minden apukának megy ez könnyen, ilyen-olyan okokból.

Nézzünk néhány apa-típust:

  1. A dolgozó apa – avagy a “hagyományörző” típus
    A dolgozó apa sokat dolgozik. Nagyon sokat. Gyermekét általában csak aludni látja, jó esetben hazaér fürdetésre, de nem ez a jellemző. Hétvégén próbálja bepótolni az elmaradt élményeket, de számos esetet látok arra, hogy félóra gyerekekkel töltött idő után igazából az őrületbe kergetik a velük kapcsolatos tennivalók és küzdelmek.
    Ők azok a típusú apukák, akik nem igazán tudják megismerni gyermeküket, és sok esetben el sem tudják mondani felnőtt gyermekükről, hogy milyen egyetemre jár vagy hol dolgozik. Azt hiszem, sokan nőttünk fel ilyen apa oldalán, nem kell nagyon bemutatni, milyen hiányosságok alakulnak ki az apa-gyermek kötődésben, aminek okát és később következményeit csak hosszas pszichoterápiai kezeléssel lehet felkutatni és gyógyítani.
    Ami viszont napjainkban érdekes jelenség, hogy általában ezek az apukák azok, akik ragaszkodnak a nagycsaládhoz, és nem állnak meg három gyerek alatt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy számukra a gyerekvállalás nem olyan nagy teher, mint mondjuk drága feleségüknek, aki 98 százalékban viszi az otthoni igát. (Arról most itt nem írok, hogy a házasságra milyen hatással van egy ilyen életmódú férj. De aki benne van, biztos tudja.)
  2. A mindent megoldó apa
    Ők azok, akik mindent meg akarnak oldani a párjuk helyett. Sorban veszik le a vállukról a terheket (mindezt munka mellett), míg szegény asszonykának egy idő után tényleg nem marad más, csak a főzés és a takarítás – biztos út a depresszió felé, hacsak nem épít egy gasztroblog-birodalmat :-).
    Általában túlzott kontroll vezérli ezeket az apukákat – minden csak akkor jó, ha ÉN csinálom meg! Ritkább esetben a feltétlen féltés és szeretet. Mindenesetre a gyerekekben egy idő után felemás érzéseket kelthet ez az apa-típus. Pláne azért, mert őket is teljesen kontrollálni akarja majd, pusztán “segítségből” – szintén hosszas pszichoterápia következhet egy ilyen gyermekkor után.
  3. A legényapa
    Nem igazán vesz róla tudomást, hogy apa lett. Többé-kevésbé aktívan kiveszi részét a gyermekek körüli teendőkben, de életmódot változtatni vagy bármilyen lemondást tenni nem fog miattuk. Sajnos napjainkban is sok ilyen apuka van – főleg a fiatalok között-, de én azt gondolom, hogy egy idő után “betörnek”, és sérülés nélkül kijöhet belőle a család… Csak győzze kivárni Anya és gyermek egyaránt :-).
  4. A (túl) jófej apa
    Meglehetősen liberális szellemben neveli a gyermekét. Ő az, aki (sokszor valamilyen lelki frusztráció miatt) mindent ráhagy a gyermekére, akit összezavarhat a “most akkor mindent szabad?” életfelfogás. Sok konfliktusa lehet emiatt a gyerekek anyjával, hiszen valakinek szigorúnak is kell lenni, szabályokat gyártani és betartatni. Nehéz úgy, ha az ember egyedül marad ebben a küzdelemben… Mindenesetre könnyen lehet, hogy az ilyen családban felnőtt gyerekeknek egész életükben gondjaik lesznek a szabályok értelmezésével és alkalmazásával.
  5. Az ideális apa
    Egyre több ilyet is látni ám! Az ideális apa aktív részetvevője a családi életnek. Nyilván ő is dolgozik, akár még sikeres is lehet abban, amit csinál, ám számára a családja a legfontosabb. Kirándulásokat, nyaralásokat szervez, és mindig van ideje arra, hogy meghallgassa, megvígasztalja a család bármelyik tagját.

+1. A vasárnapi apa
Sajnos meg kell emlékeznünk róluk is… A vasárnapi apukáknak nagyon nehéz dolguk van. Régebben – amikor még (proli módon) vasárnap tartottuk a heti nagybevásárlást-, mindig elmentünk egy kávézó mellett. Vasárnap délelőtt szinte kizárólag vasárnapi apukák ültek az asztaloknál kamasz gyermekeikkel, magukra erőltetve valamiféle beszélgetést: “Mi volt a suliban?” “És nehéz volt a dolgozat?” Majd’ megszakadt a szívem mindegyikükért. Az apukákért azért, mert erőlködnek ugyan, de esélyük sincs kéthetente 24 óra együttlét alatt megismerni a gyermeküket, a benne zajló folyamatokat, gondolatokat – pedig erre nyilván lenne igényük. A gyerekeket pedig azért sajnáltam, mert nem tudnak megnyílni, kitárulkozni az édesapjuknak – főleg egy kamasz – hiszen össze vannak zavarodva, hatalmas harcokat vívnak saját magukban is, és akkor még kapnak ehhez kéthetente egy alapvetően hiányzó apát… Nem könnyű helyzet.

Nincsenek azonban ilyen fekete-fehér típusok. Én például több típusba is be tudom tenni a férjemet – bár remélem, vasárnapi apuka soha nem lesz belőle :-). Egy dolog azonban nagyon fontos, és nekem ez az egyetlen rendíthetetlen elvem a gyerekneveléssel kapcsolatban: Magamat és a férjemet is abba az irányba terelgetem, hogy a 30 éves fiunk vagy lányunk, a már emlegetett pszichológushoz elkerülve NE AZT HALLGASSA az őt kezelő szakembertől, hogy “Az egész a szülei miatt van… Mert az anyja…, az apja meg…“. Sokszor nagyon nehéz, de meg kell találni az egyensúlyt: Ne dolgozzon állandóan; ne akarjon mindent ő megoldani; engedje el a legénykori életét; no és ne legyen túl engedékeny sem – szembeszegülve velem meg pláne ne :-). Hát, uraim, a lecke fel van adva… Hajrá!

Kép: Arvind Balaraman, freedigitalphotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

5+1 tévhit a kétgyerekes életről

A minap megkért egy édesanya, hogy írjak arról, miben más kétgyerekes édesanyának lenni, mint egygyermekesnek. Miből van több (gyerekből mindenképp!), miből van kevesebb, miről kell lemondani, mire kell figyelni. Őszintén szólva attól, hogy nekem történetesen két gyerekem van, még nem érzem úgy, hogy nálam lenne a mindentudás ezzel kapcsolatban. Nálunk 23 hónap van a gyerekek között, így más korkülönbséggel kapcsolatban nincs tapasztalatom -khm, khm, még… Tudni kell továbbá azt is, hogy ugyan rengeteg gyerekneveléssel, házasságokkal kapcsolatos könyvet olvasok (igazából csak ilyen témájú könyveket veszek le mindig a könyvtárban a polcról), nem vagyok végzett pszichológus. Arról nem is beszélve, hogy erről már sok-sok blogban, könyvben írtak előttem, és nagyon nem szeretnék elcsépelt közhelyeket puffogtatni.

Néhány tévhitet azonban el kell oszlatnom.

  1. Két gyerekkel kétszeresére nő a teendők száma is. Tévedés! Alig pár hónap, és a gyerekek kiválóan lekötik egymás figyelmét. Simán el tudod végezni a házimunka egy részét, amíg ők gyűrik egymást szépen játszanak. Ráadásul a “NAGYTESÓ” pillanatok alatt ténylegesen betölti a “Nagy” szerepét: segít, vigyáz, figyel, megért, elfogad – legalábbis ez a tapasztalat, több családtól is. Zsigerből szeretik a testvérüket, 23 hónap nekünk például pont az a korszak volt, mikor a fiam még túl kicsi volt ahhoz, hogy úgy érezze, a kisbaba elveszi a szülők figyelmét.
  2. Mindaz a szeretet, amit az első gyermeked iránt éreztél, elfeleződik, ha jön a második. Ezt már sokan megcáfolták, és teljesen igazuk van! A szeretet megduplázódik! Most biztos azt gondolod, ez kizárt, mert ennél jobban már nem tudsz szeretni. Ki fog derülni, hogy a többszörösére is képes vagy!
  3. A nappaliban/gyerekszobában/konyhában szétdobált játékok megduplázódnak. Nos, ez csak rajtatok múlik: ha okosan csináljátok, és mindenkit megkértek, hogy ne vegyenek játékot ajándékba, nem igazán nő a számuk – de semmiképp nem duplázódik meg – , így a szétdobált mennyiség sem fog. Egy azonban tény: míg egy hároméves már nem rámol szét annyira (?), az egyéves most kezdi… Így mennyiségben nem, de időben mindenképpen több a rumlis korszak. De láttam már olyan embert, aki azt állítja, egyszer véget ér!
  4. Annyian megcsinálták már előttem, én mégis úgy érzem, nem bírom tovább. Dehogynem! Bírod! Sőt, elárulok egy titkot: SENKI nem csinálja olyan jól, mint Te. A Te gyerekeiddel Te bánsz a legjobban. Ez adjon mindennap kellő mennyiségű önbizalmat és adrenalint, és minden sokkal könnyebben fog menni (ha ezt nekem annak idején elmondta volna valaki, tuti nem kerültem volna depresszió-közeli állapotba).
  5. Semmire nem lesz időm! Hát, ezt csak félig tudom megcáfolni… Én az első kétgyerekes hónapokban bántam meg igazán, hogy amíg nem volt gyerekem, miért nem utaztam el valahová félévente, miért nem találkoztam hetente háromszor a barátnőimmel, miért nem jártunk hetente moziba vagy színházba a férjemmel és miért nem sportoltam heti négyszer. Ezek egy részét kétgyerekes anyukaként is be tudod préselni az életedbe, csak sokkal-sokkal körülményesebben: egy-egy programot 2-3 hetes kitartó szervezés előz meg. De megéri! Arról, hogy ezek a “kimenők” mennyire értékes órák mindannyiótoknak, itt írtam.

+1. Mi lesz a férjemmel? Rá egyáltalán nem lesz időm! Okosan szervezni kell magatoknak időt otthon és házonkívül is! Enélkül nem megy, ezt elismerem! Szánni kell erre is pár órát néha, mert tény, hogy nagyon könnyű ráállni arra, hogy éldegéltek egymás mellett, szinte szó nélkül. De visszatérve a két gyerekre: míg egy gyerekhez elég voltál Te is, a párodnak csak asszisztálnia kellett a neveléshez, addig a két gyerek már két emberes “munka”, amikor csak mód van rá. És ez nagyon összekovácsolja a családot, erősíti a párok közötti szövetséget. Ha választani kellene, nekem ez a legjobb a kétgyerekes életben: négyen vagyunk egy csapat :-).

Kép: arztsamui at FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Képzelt interjú egy tipikus férjjel

Anyaidő (A): Bocsáss meg, kérdezhetek néhány apróságot, van pár szabad perced?

Tipikus férj (TF): Persze, épp félidő van, mondjad csak!

A: Igazából néhány otthoni dologra lennék kíváncsi. Nyugi, semmi intim részlet…! Szóval érdekelne, hogy mit gondolsz, milyen édesanya a feleséged?

TF: Ez könnyű kérdés! Fantasztikus anya. A legjobb, akit valaha láttam, de tényleg! Olyan, mint egy szuperhős. Minden problémát megold, minden programot megszervez, nem is tudom, hogy bírja energiával.

A: És mit gondolsz, fárasztja ez az új (vagy talán már nem is olyan új) szerep?

TF: Persze, mindig iszonyú fáradt. Ha nem panaszkodik, akkor is látom, hogy legszívesebben este 9-kor már aludna. De mivel akkor kezdődik igazából az este mindkettőnk számára, így általában tizenegy óra van, mire ágyba kerül, és fél hétkor kelnek a gyerekek – jó esetben. Szóval kérdésedre válaszolva igen, szemmel láthatóan fárasztja az anyaság.

A: És próbálsz ezen a fáradtságon valahogy enyhíteni?

TF: Én??? Az az igazság, hogy rengeteget dolgozom, általában egész nap feszültség van körülöttem a munkahelyemen, így otthon leginkább ejtőzésre vágyom. Hetente kétszer eljárok sportolni, ami azért valljuk be: jár egy dolgozó embernek. De lehetőségeimhez mérten persze, mindent megteszek, amit tudok. De ezt általában ő intézi és szervezi magának.

A: Van tehát a feleségednek fix anyaideje?

TF: Hogy mije???

A: Anyaidő, amikor azt csinál, amit igazán szeret, ami igazán feltölti.

TF: Dehát egész nap azt csinálja… A gyerekeivel játszik, főz, mos, játszótérre járnak, anyukákkal cseveg. Nem erre vágyik minden nő kislány korától?

A: Hát, végülis… De gondoltál már arra, hogy mi van, ha a szuperhősöd elemei lemerülnek és testileg vagy lelkileg megbetegszik?

TB: Lehet valami abban, amit mondasz, hiszen mikor velem vannak a gyerekek, két óra után kikészülök. És most hogy mondod, lehet, ezért olyan ingerült néha ő is. És igazából egyre többször látom rajta, hogy fáradt… De mit tehetnék? Maradjak helyette otthon én? Ezt anyagilag sem tehetjük meg. Vagy gyakrabban biztosítsak neki töltődési lehetőséget? Esetleg néha kérdezzem meg, nem szeretne-e kicsit kikapcsolódni velem, a gyerekek nélkül?

A: Jó úton jársz!

TF: OK, gondolkozom a dolgom, bár azt gondolom, hogy ha nagy baj van, úgyis szól… de most bocs, mennem kell, kezdődik a második félidő.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Nyaralás gyerekekkel – másképp

Sokan panaszkodnak egy-egy családi nyaralás után, hogy milyen kimerítő volt, sokkal fáradtabbak, mint ha itthon maradtak volna, mert a gyerekek folyamatosan veszekedtek, vagy mert felborult a csecsemő napirendje, és most újra vissza kell állni a régi kerékvágásba, ami napokat, heteket vesz igénybe. Nos, ezek tagadhatatlan dolgok. De sajnos jó magyar szokás módjára elmaradnak az élménybeszámolókból (vagy panaszáradatokból?) a szép, kedves és az igazán fontos történetek. Összeszedtem nektek párat, ha így mentek neki a nyaralásnak, sokkal jobban fogjátok magatokat érezni:

1. Végre folyamatosan EGYÜTT vagytok! Nem egyedül Rád hárul a nap 24 órájának minden teendője, hanem a pároddal ketten osztoztok a teendőkben, és az élményekben is. Így például megnő az esélyed arra is, hogy anyaidőt tölts el. Követelj ki például félóra napozást, vagy egy óra olvasást. Ez a párodnak is nagy élmény, feltöltődhet a gyerekeiből, élvezni fogja! (Megjegyzés: minden tiszteletem azoké a gyermekeit egyedül nevelő anyukáké, akik egyedül is elviszik nyaralni a kölyköket. Rájuk sajnos ez a pont nem vonatkozik)

2. Ez nem a folyamatos főzés-mosás-takarítás ideje. Jórészt készételt esztek, mosni nem kell, takarítani is csak módjával. Így jóval több a szabadidőd, amikor a gyerekekkel lehetsz, mert semmi más kötelességed nincs. A minőségi idő fontosságáról itt írtam. Ilyenkor itt a lehetőség, éljetek vele!

3. Nyaralás alatt végre van idő megállni és nevetni egy jót egy-egy grimaszon, mozdulaton, elszóláson, aranyköpésen. Ezek felett sajnos a szürke hétköznapokon könnyen elsiklik a figyelmed. Pedig ezekből lesznek a legjobb sztorik X év múlva.

4. Újraélheted gyermekkorodat a homokozóban, a kártyajátékokkal, a vízben pancsolva, mindezt legálisan! Anélkül, hogy bárki hülyének nézne! Hisz Te csak a gyerek miatt állsz kézen a vízben! :-)

5. Amikor a gyerekek alszanak, nem a ház körüli teendők vagy a munka kerül előtérbe, hanem ketten maradtok a pároddal. Újabb lehetőség a minőségi időre! Beszélgessetek, igyatok meg egy pohár bort a teraszon (ha van), romantikázzatok végre egy kicsit!

+1. Amikor irigyen átnézel a szomszéd plédre, ahol egy alig 20 éves párocska szörnyülködve nézi, mennyire szívják a gyerekek a véredet, irigykedés helyett gondolj arra, tíz év múlva ők csinálják majd ezt, a Te gyerekeid viszont táborban lesznek :-D.

Végezetül pedig egy mosolyalbum… Ugye, hogy megéri? :-)

sea

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Könyvajánló

Az általam igen tisztelt Vekerdy Tamás azt írja egyik könyvében, hogy a gyerekeink puszta létükkel szívják a vérünket és lerágják a húsunkat. Szép lassan úgy érezzük, kinyiffanunk. Nos, elsőre igencsak felkaptam a fejemet, hogy egy gyermekpszichológus hogy írhat le ilyet. De mióta két csemetével telnek napjaink, bizony rosszabb napjaikon csak “vérszívókként” emlegetjük drága gyermekeinket a férjurammal… Persze ezen jót mosolygunk közben, de mégis, estére totál elfogy az erőnk, és van, hogy altatás után megszólalni sincs erőnk. És bármennyire mondják, hogy egyre jobb lesz majd, én kicsit kezdek aggódni emiatt, és elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés, miszerint ránk is igaz lesz a klisé (amit sosem értettem): eléldegéltünk egymás mellett, és észrevétlenül elhidegültünk egymástól. Ez tényleg ilyen “könnyen” megy?

Ebből következik, hogy nemrég ezt a könyvet kaptam le a sikerlistás könyvespolcról a könyvtárban: Andrew G. Marshall: SZERETLEK, DE miért én vagyok mindig az utolsó? – avagy hogyan tedd a házasságodat gyerekbiztossá. Kétlem, hogy valaha átrágom magam rajta még egyszer, így leírom most a főbb pontokat, hasznos lehet ugyanis, voltak benne egészen elgondolkodtató részek… Jó néha ilyeneket olvasni és mások hibájából tanulni. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nem értek mindenben egyet az íróval.

No nézzük a legalapvetőbb gondolatokat:

Munka, Testvérek, Szórakozás, Karrier, Én, Szex, Partner, Barátok, Hobbi, Otthon, Személyes fejlődés, Szellemi táplálék, Gyerekek, Szülők, Egészség, Háziállatok. Az emberek nagy részének ezek a dolgok fontosak. Kérdés, hogy kinek milyen sorrendben. A könyv szerint a válások nagy része abból adódik, hogy az emberek számára a társuk nem szerepel az első ötben, van, hogy az első tízben sem! Igazából csak élnek egymás mellett, és észre sem veszik, de teljesen lemerítik saját és kapcsolatuk energiáit.

Ezért az írónak az az alaptétele, hogy a PARTNER LEGYEN AZ ELSŐ HELYEN. Igen, a gyerekek előtt! Hiszen a gyerekek boldogságának alapja az, hogy a szüleik boldog házasságban élnek (Ez mondjuk egy nagyon bölcs gondolat, sokan elfelejtik!). A házastársunkat egy életre választjuk, akár 50-60 évre (úgy legyen!), a gyerekeink viszont 15-20 év után már csak átutazók az életünkben.

Az anyukák sajnos a fenti felsorolásban (Én, Munka, Testvérek, Szórakozás, Karrier, Szex, Partner, Barátok, Hobbi, Otthon, Személyes fejlődés, Szellemi táplálék, Gyerekek, Szülők, Egészség, Háziállatok) önmagukat igencsak hátra sorolják. Ezen nekik és férjeiknek is dolgozniuk kell, mert a boldog, életében/karrierjében kiteljesedett édesanya elengedhetetlen motorja egy jól működő családnak. Ez a magyar családoknál talán különösen jellemző igény lenne, ezért is született meg ez az oldal: hogy felébressze az igényt az Anyaidő iránt.

Hosszan taglalja az író azt is, hogyan tegyük önállóvá a gyerekünket, ezzel nem fárasztom az olvasókat, evidens dolgokat ír le. Talán majd egy másik bejegyzésben ismertetem.

Halleluja: lehet vitázni a gyerekek előtt! A lényeg az, hogy lássák azt is, hogy érvelünk az igazunk mellett, és a végén egy mindkettőnk számára elfogadható konszenzusra jutunk, így feloldjuk a vitát, a feszültséget, és nincs rossz hangulat. Ezzel a gyermek egy életre megtanulja a konfliktuskezelést, ami kimondhatatlan nagy kincs lesz a kezében. TILOS azonban gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokat a gyermekünk előtt megvitatni. Ezzel ugyanis az egyik szülő óhatatlanul “szararc” lesz.

Fontosnak tartja az író azt is, hogy amikor a társunk hazaér, dobjunk el mindent a kezünk ügyéből, és üdvözöljük – lehetőleg mi köszöntsük őt először, a gyerekek előtt. Ezzel megteremtünk egy olyan légkört, ahová érdemes hazajönni, mert hazavárják az embert.

Nagyon nagy hangsúlyt kap a könyvben a szexualitás is, kizártnak tartja ugyanis az író, hogy enélkül boldog lehet egy házasság. Vajmi kevés az esélye annak, hogy két olyan ember találkozik, akinek valóban nincs igénye a szexre. Ha egy házaspár nem, vagy nagyon ritkán él szexuális életet, az egyikük biztosan le kell, hogy mondjon vágyairól, vagy máshol kell kielégítse őket. Sok párnál abból adódik a probléma, hogy mire odajutnak, hogy összebújhatnának, egyikük – általában a nő – elalszik. Meg kell tehát tervezni az együttléteket, bármennyire illúziórombolónak hangzik. Lehet, hogy ezzel nemcsak időt (este helyett reggel vagy délután), de helyszínt is kell változtatnunk a megszokotthoz képest (pl. a gyerekek szobájától távolabb eső nappalit, vagy fürdőszobát is választhatjuk egy-egy szerelmi légyottra :-))

A boldog párkapcsolat egyik alapja a jókedv és a szórakozás. Fontos, hogy részeseivé váljunk egymás életének. Ez nem feltétlenül a közös kiruccanásokat jelenti (sok szervezést igényelnek, a házaspár sokszor nem is tudja magát elengedni). Sokkal inkább a következőket: családi kirándulások, mosoly és nevetés az otthonunkban, becézgetés, titkos poénok, munkahelyi sztorik megosztása egymással, nap folyamán küldött kedves üzenet, apró ajándékok.

Olvasmányos, érdekes könyv tehát, akit érdekel, olvassa bátran :-D.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 2. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ha csak egyedül töltődnél, APA a legkézenfekvőbb megoldás.

Ahhoz, hogy Apa megfelelően vigyázhasson gyermekünkre, két alapvető dolog szükségeltetik: bizalom és lazaság anyai részről, valamint nagyfokú kreativitás apai részről.

BÍZNUNK kell a párunkban, hogy ő is a legjobbat akarja a gyereknek, ugyanúgy, mint mi. Kellően lazának kell lennünk mutatkoznunk, hogy neeem, nem számít, hogy eleve rosszul fogja meg, és nem ad rá sapkát, amikor mi MINDENKÉPPEN adnánk. Előfordulhat, hogy félórával több mesét néz, hogy nem lesz kimosva fürdéskor a füle mögött, hogy focimezt ad rá pizsama helyett, de ezekből szükségtelen ügyet csinálni. Nagylevegő és szúúúúúúszááá!

Apának viszont kreatívnak kell lennie, hiszen nincs velük Anya, aki mellett csak asszisztálni kell. Most mindent nekik kell megoldani. Meg kell például találni a gyerekek ruháit, amikről elképzelésük sincs, hol lehet. Talán még a szekrényt megtalálják, de hogy melyik fiókban mi van… (persze nyilván havonta átrendezed, ezért nem találja meg rögtön… :-D.)

A kreativitás továbbá azokhoz a mindennapi harcokhoz is kell, amikben az esetek 90%-ában Apa nem vesz részt: Nem, nem kapsz több túró rudit, viszont nézd csak milyen szép, ez a narancs! Nem érdekel? Akkor nézd csak… Nézd csak, milyen furcsa színe van annak az autónak! VAGY Most kikapcsolom a tévét, hogy végre tudjunk sínpályát építeni! stb., stb. De mire végetér az Anyaidő, Apa melle duzzad a büszkeségtől, hogy lám, lám, ő is képes err ea nem mindennapi feladatra.

És hogy mit nyersz Te mindezzel:

1. Jó esetben kis szabadidőt. Rossz esetben kis szabadidőt, tízpercenként egy telefonhívással a párodtól…

2. Egy hatalmas elismerést, hogy ezt Te nap mint nap végigcsinálod, általában panaszkodás nélkül.

3. Egészséges – talán irigylésre méltó – apa-lánya, apa-fia kapcsolatot! És talán ez a legfontosabb!

(4. Néhány anekdotát, amivel bárhol, bármikor fel lehet dobni a hangulatot :-).)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.