dolgozó anyuka

Anya és az évértékelés

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de rajtam minden évben úrrá lesz egyfajta önelemzési, önértékelési, tervezési kényszer január elején. Semmi szándékosság nincs ebben. Csak végigpörgetem fejben az előző és a következő évet. Ebben az évben ezt írásban tettem meg. Akit érdekel, fogadja szeretettel ezt a kissé skizo interjút, önmagammal :-):

Milyen terveim voltak 2016 januárjában?

A szokásos lefogyok-sportolok-okosan fogok enni háromszögön kívül két magammal kapcsolatos cél fogalmazódott meg bennem tavaly ilyenkor: az egyik, hogy belépek egy kórusba. A másik, hogy legkésőbb ősszel visszamegyek dolgozni.

És?

Mindkettőt megvalósítottam, és a legjobb döntések voltak, amiket hozhattam. Az éneklés heti fix program, és rendkívül sok örömet ad. A munkába végül a bölcsis beszoktatás után, szeptember közepén tértem vissza. Ez pedig visszaadta az életembe a ritmust, az agymunkát, az én-is-nő-vagyok érzést. Mivel részmunkaidőben dolgozom, úgy látom, a család sem sínyli meg, szóval tényleg nem bántam meg.

Miért épp most jött el a visszatérés ideje?

Év elején gondolkoztam el azon, hogy a lányom ovijáig hátralévő 1,5 évig tudjuk-e nélkülözni a fizetésemet. Mérlegeltem, hogy egyáltalán élvezné-e a lányom a bölcsődét. Elmentem megnézni, és minden kétségem elszállt: kevesen vannak, pedig állami bölcsőde, a gondozó nénik pedig tündériek. Illetve kérdésként merült fel az is, hogy ki fog-e elégíteni további 1,5 évig az itthonlét. Nos, mindezt végigzongorázva minden út a visszatérés felé vezetett.

Mik jelentették 2016 fénypontjait?

Az egyik mindenképp a nyaralásunk. Egészen a horvát tengerpartig eljutottunk. De ide sorolnék minden reggeli családi összebújást, illetve minden olyan kimenőt, amikor kettesben tudtunk lelépni a férjemmel.

Mik voltak a mélypontok?

Az egyik egyértelműen a Rihanna koncert :-)! De komolyra fordítva a szót… Sajnos elég komoly mélypontokat látott ez az évünk. Például amikor a lányom a beszoktatás harmadik hetében rengeteget sírt. Akkor már csak pár napom volt munkakezdésig, nagyon féltem, hogy rosszul döntöttem és hiába közvetlen, barátságos, beszédes 2,5 éves kiscsaj, egy porcikája se kívánja, hogy mindezt nélkülem csinálja.
A másik mélypont még mindig tart. Karácsony előtt egy nappal teljesen váratlanul elvesztettük az apukámat.

Mit tartogat 2017?

Most elsősorban újratervezést, anyukám megerősítését.
Kis családunk szempontjából nem tervezünk nagy változtatásokat, annyi lesz majd, hogy a lányunk ősztől ovis lesz, így az az idilli állapot lép életbe, mikor egy intézményben töltik a napjaikat! Alig várom! Minden más, remélem, így marad. Pluszba jöhet bármi, csak veszteség ne legyen.
Szakmai szempontból szerintem sok kihívás vár rám, de jófélék :-).
Anyaidővel kapcsolatban is vannak téma-ötleteim. Rendületlenül hiszek abban, hogy a saját idő az, ami könnyebbé teszi a kisgyerekes anyukák életét, de a hiányérzet felismerésén és a panaszkodáson túl még mindig kevesen tesznek többet. Nagyon bízom abban, hogy lesznek tartalékaim megvalósítani munka mellett ezeket a terveket.

Ha van, kedved, kommentben Te is számolj be az éved értékeléséről. Szívesen olvassuk!

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

Napi boldogság – január 27.

Nagy nap volt a mai kiscsaládunk életében. Hosszas vívódás, kalkuláció és mérlegelés után pár napja úgy döntöttünk, hogy szeptembertől újra dolgozni fogok. Alapból úgy indultunk neki, hogy bármennyi gyerekünk lesz, mindegyikükkel itthon maradok oviig. Sajnos azonban az élet másképp alakította a dolgokat. Két és fél éves lesz a lányunk, mikor megkezdi a bölcsit, azzal nyugtatom magamat, hogy már nem lesz olyan apróság, nem éli majd meg tragédiaként.

A mai látogatásom a városi bölcsődében viszont a maradék kétségemet is eloszlatta. Hatalmas szobák, tündéri gondozó nénik, rengeteg játék, és egy olyan barátságos közeg fogadott, ami szerintem minden kisgyermek és kisgyermekes szülő álma… Valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem is remegett a kezem, mikor leadtam a jelentkezési lapunkat a vezetőségnél – aki szintén nagyon szimpatikus és emberi! Én pedig tudom, hogy mostantól minden itthon töltött napot kétszeresen fogok élvezni, hiszen ahogy jelenleg állnak a dolgok, nem lesz több ilyen szakasz az életünkben.

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is! Sőt, mostantól hétfő reggelenként kapsz egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Interjúk dolgozó anyákkal – sokat tanulhatsz belőle

Ha előtte vagy, azért, ha benne vagy, azért lesz érdekes számodra ez az interjú-sorozat. Nagyjából ugyanazokat a kérdéseket tettem fel mindenkinek, és arra kértem őket, őszintén válaszoljanak. Egymás közt nincs értelme kendőzni a valóságot. Íme a hat interjú:

1. interjú: 8 órában dolgozó anyuka és apuka, a kislányuk óvodás:

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? 3 éves
  1. Hiányzott már a munka, vagy az anyagiak miatt döntöttél így? Egyáltalán nem hiányzott, sőt, nagyon nehéz volt az elválás, ez első pár hétben minden percet elvesztegetettnek éreztem, amit munkával töltöttem, ahelyett, hogy a kislányommal lennék. Igazából teljesen boldog lennék egy 4 órás munkával, úgy mégis lenne kis szakmai fejlődésem – nem csak házimunka – , ugyanakkor több időm lenne a gyerekre is.
  1. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? Nem, ott jó magyar szokás szerint nem foglalkoztak azzal, hogy 6 hónapnál tovább tartsanak egy hellyel, így váltottam. De szerencsére nagyon jól, úgyhogy összességében nem bánom, hogy így alakult.
  1. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? Meglepő módon egyáltalán nem, sőt hatalmas volt bennem a szakmai lelkesedés.
  1. Hogy ment a gyermekről való leválás? Ahogy fent is írtam: nagyon fájó szívvel. Szerencsére a kislányom könnyen beszokott az oviba, egy hét volt csak, amikor reggel sírt, nem akart menni, és úgy szedték le rólam reggel. Ilyenkor ő bent, én kint bőgtem, még most is könnybe lábad a szemem, ahogy ezt írom, de aztán nagyon megszerette az ovit, így nekem is könnyebb volt elengedni, mert tudtam, hogy jó helyen van, szeret ott lenni.
  1. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. Reggelente én viszem őt oviba, úgyhogy  felkelek, elkészülök, utána keltem a lányomat is. Reggeli rutin, és indulunk az oviba, utána megyek dolgozni, ahol elég hektikusak a napok, a kicsit ráérőstől a nagyon pörgősig. Mindig igyekszem munkaidőben lerendezni a teendőimet, hogy ne kelljen túlórázni. Ha én megyek délután is az oviba, akkor kicsit hamarabb elmegyek a munkából (erről így állapodtunk meg az elején), utána irány haza, az estéket/délutánokat pedig igyekszem nem házimunkával tölteni, hanem kihasználni, hogy végre a lányommal is tudok foglalkozni.
  1. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Mi volt ennek az oka (rosszul osztottad be az idődet, beteg lett a gyermek és nem tudtad kire rábízni, stb)? Eleve minden héten van két délután „anyuka kártyám”, ami miatt hamarabb elmegyek, és ezt tiszteletben is tartják, ill. volt rá többször példa, hogy home office-t kértem, mert beteg volt a lányom, és nem tudtam bemenni dolgozni.
  1. Van szabadidőd? Olyan, amit a lányom nélkül töltök el, nem igazán, és megmondom őszintén, ezt nem is igénylem. Nekem az a feltöltődés, ha együtt vagyunk. Persze szoktam magamnak időt szakítani pl. sportolásra, de minden ilyesmit úgy intézek, hogy legkevésbé menjen a közös idő kárára. És ez most tényleg nem az a „nekem nem teher a gyerek” című álszenteskedés, hanem én tényleg ritkán passzolom le azért, hogy szabadidőm legyen, de nem tudatosan, pusztán nekem így jó.
  1. Mi a legnehezebb része ennek az életmódnak?Általánosságban az, hogy a kevés munkán kívül töltött időbe is minden intézés, feladat bele kell, hogy férjen. Mindezt úgy, hogy ez ne menjen a harmonikus családi élet rovására…
  2. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni? Azt, hogy a munkáltatóval tisztázza előre a játékszabályokat. Például, hogy heti x-szer hamarabb kell elmenned. Ezeket nem érdemes halasztani, hogy „majd lesz valami”, mert ha felvesznek, de nem tudod megoldani a hétköznapokat, akkor hiába az egész.


2. interjú
: Elvált szülők, 8 órában dolgozó anyuka, egyik gyermek iskolás, másik óvodás:

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? (több gyerek esetén bővebben is válaszolhatsz, hogy dolgoztál gyerekek „között” például) A két gyerek között nem dolgoztam. Amikor munkába álltam, a nagyobbik gyerekem hét, a kisebbik majdnem öt éves volt.
  2. Hiányzott már a munka (egyáltalán nem ciki!!!), vagy az anyagiak miatt döntöttél így? Nagyon hiányzott már a “felnőtt élet”, a szabadság, egy kis pezsgés – ha érted, mire gondolok :-)
  3. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? Nem volt hová visszatérnem, így keresgéltem. 2011 decemberében járt le a GYES, és 2013 szeptemberében sikerült elhelyezkednem.
  4. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? Kicsit izgultam a visszatérés miatt, de így utólag azt gondolom, hogy csak túlaggódtam.
  5. Hol vannak a gyerekek, amíg Te dolgozol? Amíg dolgozom, a gyerekek iskolában illetve óvodában vannak. Ha betegek, és én nem tudok otthon maradni, akkor vagy az apjuk, vagy a nagymama vigyáz rájuk, de ez viszonylag ritkán van, mert a kicsi asztmás, és ha fullad, nem nagyon bízom másra.
  6. Hogy ment a gyermekről való leválás?A leválást megéltük. A szívem szakadt meg, de természetesen nem mutattam. A nagyobbik gyerekem elég rosszul élte meg, az óvodába kerülése óta rágja a körmét. A kicsi könnyebben. Vele most van pici “nem akarok oviba menni“, mert úgy alakult, hogy marad még egy évet.
  7. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. A hétköznapok úgy néznek ki, hogy fél 6-kor kelek, a kisebbik fiamat 6-kor keltem, a nagyot fél 7-kor. A kicsivel háromnegyed 7-kor elmegyünk az oviba, addig a nagy otthon készülődik. Az iskolába fél 8-ra megyünk. Engem pedig egy kolléganőm el szokott vinni autóval, általában 15-20 perces késéssel érkezek a munkahelyemre. Hétfőn, kedden és csütörtökön csúsztatással korábban jövök el a munkából, rohanok a gyerekekért. Előbb az iskolába, majd az oviba. Negyed 6 körül szoktunk hazaérni. Szerdán és pénteken az apjuk hozza el a gyerekeket.
  8. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Nem rémlik, hogy elővettem volna az „anyuka vagyok kártyát”. Esetleg akkor, amikor a fiatalabb kolléganők irigységüknek adtak hangot a sok szabi kapcsán.
  9. Van szabadidőd? Mire fordítod ezt legszívesebben? Szabadidőt tudatosan csinálok magamnak (találkozom a barátaimmal, vagy a tesómmal), mert felismertem, hogy bizony szükség van rá. Nem volt lelkifurdalásom – eddig még.
  10. Mi a legnehezebb része ennek az életmódnak? Az, hogy a párok megőrizzék az intimitást a kapcsolatukban
  11. Mit gondolsz, egyszerűbb lenne az életed, ha részben vagy teljesen otthonról dolgozhatnál? Hatékonyabb lennél úgy? Ha itthonról dolgozhatnék hatékonyabb tudnék lenni, igen.
  12. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni? Nem ide tartozik, de nekem komoly tanulság: előbb elválnék. Sokkal előbb…


3. interjú
: Apuka és anyuka is 8 órában dolgozik, a gyermek óvodában

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? 2 éves korában kezdte a bölcsődét.
  1. Hiányzott már a munka (egyáltalán nem ciki!!!), vagy az anyagiak miatt döntöttél így? A munka egyáltalán nem hiányzott, sajnos muszáj volt visszamenni a GYED lejárta után, így az anyagiak miatt kellett így döntenünk.
  1. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? A szabadságok kivétele után ugyanarra a munkahelyre mentem vissza, mert akkor még kötelezve voltak, hogy visszavegyenek. De pozíciót nem adtak, és gyakorlatilag ellehetetlenítették a helyzetemet, így másik munkahelyet kellett keresnem.
  1. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? Én nagyon szeretem a munkámat/szakmámat így szerencsémre gyorsan sikerült visszarázódni. A problémát az okozta, hogy hogyan lehet egyensúlyt tartani a gyerek-család-háztartás-munka között.
  1. Hogy ment a gyermekről való leválás? Sokszor hallottuk és olvastuk, hogy az a legfontosabb, mikor megyünk a bölcsődébe, hogy a gyerek felé soha ne mutassuk ki, hogy nekünk mekkora trauma lesz átadni őt vadidegen embereknek, s legyünk mindig határozottak és nyugodtak, és beszélgessünk vele. Nagyon nagy erőfeszítések árán sikerült mindig tartanunk magunkat, a kapun kilépve fakadtam sírva általában, de szerencsénkre nagyon közvetlen a kisfiunk és hamar feltalálja magát, így soha nem volt gond a beszoktatással (sajnos két bölcsődébe is kellett járnia + az óvoda), és hát mondjuk ki: mindig ő volt a határozottabb a leválásban.
  1. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. Ezeket napokat sajnos órára-percre le tudom írni, az időbeosztás nélkül nem megy. Reggelente én viszem az óvodába (a férjem csúsztatott időrendben dolgozik, így reggel hétre jár és fél 4-ig dolgozik, hogy tudjon menni érte), percre pontosan tudom, hogy mikor melyik mozzanat és folyamat következik és ezt már szerencsére a gyerek is tudja. Mi 7 órakor indulunk otthonról. Délután általában fél 6-ra érek haza, addigra ők már otthon, általában játszanak, piacra mennek, vagy foci edzésen vannak. Miután hazaérek, elkészítem a vacsorát, majd leülünk az asztalhoz és ott beszéljük meg a napot, kivel mi történt. Ezután egyikünk foglalkozik a gyerekkel, a másikunk intézi a háztartást. Általában 8 órakor megy fürdeni és utána megy valamelyikünk altatni. Eddig tudjuk a háztartást intézni és általában ilyenkor, fél 9-9-kor ülünk először le otthon és tudunk pihenni. Heti kétszer edzésen van a gyerek, heti egyszer az apja, ilyenkor ezek a folyamatok feltorlódnak, eltolódnak és egy szülősre redukálódnak.
  1. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Mi volt ennek az oka (rosszul osztottad be az idődet, beteg lett a gyermek és nem tudtad kire rábízni, stb)? Nálunk ez sajnos elég sűrűn előfordul, ugyanis nagyon érzékeny a felső légútis betegségekre. Úgyhogy mi októbertől kezdődően kéthetente otthon vagyunk. Ugyan ezt felváltva a férjemmel, de munkakieséshez épp elegendő ez is. Kivételes esetekben előfordult, hogy a férjem nem tudott délután menni érte és akkor én kértem egy fél órás-órás kedvezményt, hogy előbb el tudjak menni. De ezt a többi napon be is pótoltam.
  1. Van szabadidőd? Az átlagos napból kiindulva, ilyen nagyon nincs. Egy fél-egy órám van esténként amíg nem „dőlök” én is ki a gyerek után, de bevallom őszintén, vannak olyan délutánok amikor nem tudom végigcsinálni a menetet, hazamegyek és lefekszem olvasni, tv-t nézni, hímezni. Vagy esetleg a barátokkal találkozom. Ilyenkor iszonyú lelkiismeret furdalásom van persze, hogy ezt a gyerekkel kellene töltenem vagy a feladataimmal. A hétvégéink is sajnos rohanással telnek, mert nagy családunk van, és általában hol ide szaladunk, hol oda szaladunk, bevásárolunk, meccsekre járunk. Szabadidőnk és minőségi időnk pl. egymásra a férjemmel csak akkor van, amikor a kisfiunk a családunkkal van, vagy ott is alszik.
  1. Mi a legnehezebb része a napjaidnak? A délutánok, amikor a munkából át kell állni az otthoni fokozatra. A munkahelyi stresszt és gondolatokat kizárni és csak az otthoniakra figyelni, illetve a gyerekre tudni koncentrálni úgy, hogy ne vegye észre, hogy mennyi minden kavarog közben a fejemben.
  1. Mi a legnehezebb része ennek az életmódnak általában? Talán az, hogy napok-hetek rohannak el úgy, hogy észre se veszed. Minden nap tényleg egy rohanás, beosztásban élsz, és hiába próbálod ezt a gyerekkel nem érzékeltetni, akkor is átveszi. A rezgésekből és az esetlegesen sikertelenül leplezett feszültségből ő tökéletesen leveszi. Másrészről a pároddal is elmentek egymás mellett. Nagyon nehéz arra is koncentrálni, hogy egymásra is kell az idő és akkor még nem beszéltünk a magadra fordított időről…
  1. Mit gondolsz, egyszerűbb lenne az életed, ha részben vagy teljesen otthonról dolgozhatnál? Hatékonyabb lennél úgy? Bevallom őszintén, hogy nagyon vágyom arra, hogy otthonról dolgozhassak. Nekem az utazás elvesz a napomból 2 órát, ami nagyon sok illetve fölösleges idegeskedéssel is jár, hiszen nap mint nap 50 kilométert vezetek a fővároson át, ami nem egyszerű. Úgy gondolom, hogy a munkámban is hatékonyabban tudnék teljesíteni, hiszen nem azon járna az eszem, hogy mi az, amit délután majd 2-2 és fél órában intéznem kell, ami otthonról 4 órára nőhetne.
  1. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni? Nagyon nehéz az biztos, nagyon sok türelmet, egy szuper időbeosztást és próbáljon meg nem 100%-ot követelnie magától mindenben, mert úgysem fog menni. Vagy ha sikerül, akkor a máshol biztos veszít. Vagy ha nem, akkor ő egy „Superwoman” és tanulnom kéne Tőle! :-)


4. interjú
: Otthon és vidéki kiküldetésben is dolgozó anyuka, aki várandósan maradt egyedül

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? Kicsit több, mint 1 éves (2014. augusztus 8-án töltötte az 1 évet, én pedig október 1-től dolgoztam).
  1. Hiányzott már a munka (egyáltalán nem ciki!!!), vagy az anyagiak miatt döntöttél így? Mindkettő motivált. Mivel apa nélkül nevelem a fiam születése óta, így az anyagiak is erősen befolyásolták a döntésem.
  1. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? Ugyanabba a pozícióba, de más munkáltatóhoz.
  1. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? Bár csak 1 év kihagyás volt (és néha ebben az 1 évben is kellett időnként online dolgoznom), azért voltak olyan változások, (pl. jogszabályi), amik megnehezítették a dolgot.
  1. Hogy ment a gyermekről való leválás? Az első pár hónapban otthonról dolgoztam, így nem vettem észre nagy változást. Azonban 2015. január-május között be kellett járnom az irodába, és ekkor, az első pár hét nagyon megviselt. (Ez idő alatt a nagymama vigyázott a fiamra).
  1. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. Reggel a fiam ébreszt 6-fél 7 között, és kb. 1 órát együtt töltünk a munkaidő előtt (reggeli kávé-kakaó, kicsi játék). 8-12 között munka (otthon, saját dolgozószobában), a fiam ez idő alatt az Édesanyámmal és a család többi tagjával van. Az ebéd szintén családi program. 13-16 újra munka (havi 1-2 alkalommal terep munkán vagyok, ilyenkor reggel megyek és délután érek haza). Munka után játék, kinti program, séta a fiammal. Este vacsora, 8-kor fürdetés, majd altatás. Fél 9 után van időm kicsit magamra.
  1. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Mi volt ennek az oka (rosszul osztottad be az idődet, beteg lett a gyermek és nem tudtad kire rábízni, stb)? Mivel egyedül nevelem (hathatós családi támogatással persze), a hivatalos ügyeket a fiammal kapcsolatban (pl. oltás, védőnői látogatás stb.) is én intézem. Ezt igyekszem vagy kora reggelre, vagy délutánra időzíteni, hogy a lehető szakítsa meg a munkát.  A munkáltatóm szintén 2 gyereket nevel (férfi), így sokkal toleránsabb ezen a téren.
  1. Van szabadidőd? Igen van. A fiamat az apja havonta 1-2 alkalommal 2 napra viszi magával (láthatás), de havi 1-2 alkalommal az Édesanyámmal is meg tudom beszélni, ha vásárolni szeretnék menni, az új párommal kettesben maradni, vagy a barátnőimmel szeretnék találkozni. Heti 1x pedig az edzőterembe is eljárok.
  1. Mi a legnehezebb része a napjaidnak? Az újabb kihívások kezelése. Ahogy nő a fiam, úgy akadnak újabb és újabb megoldandó feladatok, amelyek a napi rutint felrúgják. Ez az elején mindig nehézkesebben megy, de pár nap alatt ezt is bele tudom illeszteni a mindennapokba. Ez mellett a terepmunka az, ami még nehezebb, de ez egyelőre ritkán fordul elő a munkámban.
  1. Mi a legnehezebb része ennek az életmódnak általában? Megtalálni az egyensúlyt a gyermekem igényei és a saját igényeim között. A lelkiismeret furdalás leküzdése sosem sikerül :-)
  1. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni? Hogy legyen egy külön zuga, ahol csak a munkájára tud figyelni, és legyen olyan személy/intézmény, akire szívesen rábízza ez időre a gyermekét.

 

5. interjú: 4 órában (munkahelyen) dolgozó anyuka

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? 2 éves 4 hónapos
  1. Hiányzott már a munka (egyáltalán nem ciki!!!), vagy az anyagiak miatt döntöttél így? Igen, egyrészt a munka is hiányzott már, és persze a GYES összege annyira nem ösztönzött hogy még itthon legyek 3 éves koráig.
  1. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? Átszabták a korábbi munkakörödet 4órára? Igen, ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértem vissza, jelenleg elég a 4 óra. Nagyjából ugyanazt csinálom mint előtte 8 órába (a 8 óra az kicsit sok is volt mindig)
  1. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? Nem éreztem meg, szinte mintha csak egy pár hét szabin lettem volna, pár dolog már nem rémlett annyira pontosan, de a legtöbb dolgot könnyű volt felidézni.
  1. Adott volt, hogy hol lesz a gyermeked, míg dolgozol? Igen, akkor már tudtam hogy felvették bölcsődébe.
  1. Hogy ment a gyermekről való leválás? Viszonylag könnyen, nem éltem meg olyan rettenetes tragédiaként, és szerintem már ő is teljesen érett volt arra hogy közösségbe menjen, könnyen be is szokott.
  1. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. Reggel felkelünk, általában én keltem a kis hétalvót, szerencsére nem korán kelő, bemegyünk a bölcsibe kb. 8.30-9.00 között, onnan megyek a munkahelyemre, majd általában egy közeli menzán megebédelek, esetleg utána beugrom boltba/valamit elintézni, ami belefér kb. 2 órába.  4 körül megyek a lányomért, utána játszóterezés, majd este 6-7 között (télen nyilván korábban) hazaérünk, vacsora, fürdés, alvás, ő legkésőbb 9-kor szokott elaludni. Őszintén szólva sokszor úgy érzem magam estére, mint egy hulla. Mintha egész nap futkosnék, mint pók a falon. Nemrég vettem egy rollert, így sokkal kevésbé fáradok el, mintha gyalog és bkv-val járnék, a kondimnak is jót tesz.
  1. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Mi volt ennek az oka (rosszul osztottad be az idődet, beteg lett a gyermek és nem tudtad kire rábízni, stb)? Igen volt már, hogy hívtak a bölcsiből hogy a lányom rosszul van és mennem kell, de ez szerencsére nem gond.
  1. A négy óra tényleg négy óra, vagy gyakran kell túlórázni? Tényleg 4 óra
  1. Van szabadidőd? Igen, így azért van némi szabadidőm, volt, hogy párszor eljutottam edzeni, meg a bevásárlást is el tudom intézni. De arra is volt már példa, hogy munka után hazaugrottam még kicsit nyugodtan takarítani, mielőtt a lányomért mentem volna a bölcsibe. És természetesen esténként is van azért, miután elalszik. Illetve 2-3 hetente jön anyós fél napra, akkor el is tudok menni itthonról!
  1. Mire fordítod ezt az időt legszívesebben?
    Edzésre, vagy ruhavásárlásra – általában a lányomnak. Illetve varrogatok gyerekjátékokat.
  2. Mi a legnehezebb része a napjaidnak? Hogy a házimunkával a hét nagy részével el vagyok maradva, illetve a szinte nonstop mozgástól iszonyatosan elfáradok estére. Főként, amikor a lányom még valami miatt rosszul is alszik. Úgy kevésbé pihentető az alvás.
  3. Mi a legnehezebb része ennek az életmódnak általában? Az, hogy hiába tűnik kevésnek a 4 óra, amellé az ember nyilván beszervez magának valami elintéznivalót, emiatt szinte egész nap ide-oda rohangál.
  4. Mit gondolsz, egyszerűbb lenne az életed, ha részben vagy teljesen otthonról dolgozhatnál? Hatékonyabb lennél úgy? Az én esetem kicsit speciális, mivel a férjem itthonról dolgozik. Így aztán én nem szeretnék szintén itthon lenni, épp elég volt nekünk mentálisan 2 évig hogy 0-24-ben együtt voltunk hármasban, közben őt hagyni kellett, hogy viszonylag nyugodtan tudjon dolgozni – ez egy 2 évessel már kevéssé kivitelezhető. Szóval nekünk már nagyon kellett a bölcsi… Nekem a társaság, a férjemnek meg a nyugalom, hogy tudjon itthon koncentrálni. A lakásunk sem alkalmas arra, hogy mindenkinek legyen egy nyugodt terepe.
  5. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni?
    Az lenne a tanácsom, hogy ne gyorsuljanak fel nagyon, megvár az elintéznivaló, nem feltétlenül jó telezsúfolni a napunkat, mondván, hogy van 2 szabad órám, akkor megcsinálom ezt meg azt, meg amazt meg még emezt is…


6. interjú
: 4 órában dolgozó anyuka – otthonról vagy vidéki kiküldetésen. Apuka GYED-en

  1. Mennyi idős volt a gyermek, mikor dolgozni kezdtél? 8 hónapos volt.
  2. Ugyanarra a munkahelyre és pozícióra tértél vissza? Igen
  3. Megérezted az X év kihagyást? Nehéz volt visszarázódni? 8 hónap kihagyás nem olyan nagy idő, amit szakmailag ne lehetne behozni. Talán kicsit furcsa volt, hogy újra használni kell az agyamat, az első megbeszéléseket nem is tudtam úgy végigkoncentrálni. De egyébként nem jelentett gondot a visszaállás, sőt, nagyon élveztem, hogy – mivel a férjem jött el GYED-re és én otthonról dolgozom – sokkal többet vagyunk együtt. Sosem felejtem el az első olyan vasárnap estét, amit nem árnyékolt be a másnap miatti szorongás, hanem csak szimplán örültünk, hogy “hurrá, együtt leszünk holnap is”. Az összes nehézség ellenére megéri, hogy többet vagyunk együtt és magunknak osztjuk be az időnket.
  4. Kérlek, foglald össze pár sorban egy átlagos napodat – egy olyat, amelyiken dolgozol. Többféle “átlagos” nap is van nálunk, mivel többféle munkát is végzek, ráadásul nem is egy helyen. Ha vidéken vagyok, akkor többnyire anyukám vigyáz a kicsire (1 éves kisfiam van). Reggel átjön hozzánk, átadom neki  a fiamat. De van, hogy nem tudom megvárni, míg megérkezik, akkor a férjem van addig vele. Anya szinte az első napoktól kezdve vigyázott már rá hosszabb-rövidebb ideig, nyugodt szívvel bízom rá (ráadásul engem is és a bátyámat is sikerült épségben felnevelnie, megbízhatok benne már csak erre alapozva is :-)). Ha itthonról dolgozom, akkor vagy a férjem vagy szintén anyukám van a kicsivel, de ilyenkor persze én is többet vagyok vele.
  5. Rá tudod-e bízni valakire a gyermekedet, amíg dolgozol, vagy mindent akkor kell megoldanod, amikor ő alszik? A férjemre azt szoktam mondani, hogy sokszor jobb “anya”, mint én vagyok. Bármikor bármennyire időre teljesen “cserekompatibilisek” vagyunk a gyerek mellett az első perctől kezdve. A másik meghatározó segítség -ahogy már írtam- édesanyám. De még így sokszor dolgozom éjszakánként, ami nagyon megterhelő.
  6. Előfordult már, hogy elővetted a munkahelyeden az „anyuka vagyok” kártyát? Mi volt ennek az oka (rosszul osztottad be az idődet, beteg lett a gyermek és nem tudtad kire rábízni, stb)? Amikor nemrég beteg volt a gyerek és mi is elkaptuk, akkor bizony mondtam a munkatársaknak, hogy az a helyzet, hogy nem nagyon aludtunk éjszaka. Mivel szintén kisgyerekesek, megértőek. :-) Olyan még nem volt, hogy a saját hibámat (pl. rossz időbeosztás) “kentem” volna a gyerekre.
  7. Van szabadidőd? Nagyon kevés. Hétvégente is sokszor neki kell ülnöm 1-2-3 órára a munkáknak. De például arra figyelünk, hogy a baráti társaságunkat megtartsuk, igyekszünk minél többet találkozni. Kérdés persze, hogy a gyerekkel együtt történő baráti találkozók szabadidőnek számítanak-e egy anyának. :-)
  8. Mire fordítod ezt az időt legszívesebben? Barátokkal vagyunk együtt a legtöbbször. Lassan szeretném kicsit normálisabb menetrendbe terelni a napjaimat, mert most a totál káosz az egyetlen helyes jelző rá. Ha sikerül, biztosan olvasni és horgolni fogok a szabadidőmben. Vagy megvalósítom a “legnagyobb álmom”: csillagfényes esti Duna-parti séta a férjemmel. :-)
  9. Mi a legnehezebb része a napjaidnak? Amikor nincs segítségem gyerekvigyázásban, tehát kettesben vagyunk a kicsivel, de engem nyomaszt, hogy mennyi munkát kellene éppen megcsinálnom. Akkor úgy érzem, hogy rossz anya és rossz munkatárs vagyok egyszerre. Felszabadultam játszani vele – talán ez a másik legnagyobb álmom.
  10. Mit gondolsz, egyszerűbb lenne az életed, ha fixen a munkahelyeden dolgoznál? Hatékonyabb lennél úgy? A munkában hatékonyabb lennék. De mivel a kicsi még csak 1 éves, ezért bölcsibe kéne adni, amit egyelőre nagyon nem szeretnék.
  11. Mit tanácsolsz annak, aki most kezd ilyen formában dolgozni? Szerintem ez attól függ, hogy mi az oka a munkába való visszaállásnak… Ha csak anyagi oka van, akkor biztosan nehezebb lesz. Én viszont azért álltam vissza, mert 8 hónap után biztossá vált, hogy az otthonülő, férjet hazaváró, játszótéren szoptatásról beszélgető szerep egyszerűen nem való nekem. Nem vagyok ősanya, bár mindig is azt hittem magamról, hogy az leszek, kb. 12 éves korom óta álmodoztam az anyaságról. Ekkora pofont saját magamtól nem volt egyszerű elviselni, de mostmár kezdek hozzászokni és elfogadni az “új énem”. Szóval visszatérve a tárgyra: ha valaki hasonló okok miatt megy vissza dolgozni, akkor – minden nehézsége ellenére – ajánlom a dolgot. Amikor fáradt vagyok és minden összejön, megpróbálom visszaidézni a GYES utáni első szakmai megbeszélésem a kollégákkal és azt a felszabadító örömöt, hogy újra van életem a pelenkázáson túl is.
  12. Tapasztalataim, tanácsaim (mindenkinek):
  • segítség nélkül nem fog menni
  • készüljön fel a még kevesebb alvásra
  • készüljön fel a folyamatosan elmaradó házimunkára
  • készüljön fel a folyamatos lelkiismeretfurdalásra (gyerek, munkahely, férj felé)
  • a munkatársak – bármennyire megértőek – egy idő után biztosan érzékeltetni fogják, hogy ez a teljesítmény nem az, amit a gyerek születése előtt tapasztaltak tőle
  • ha van lehetőségük, félállásban dolgozzanak inkább, heti 40 óra gyerek mellett félig-meddig otthonról dolgozva teljesíthetetlen
  • MINDEN helyzet megoldható, olyan is, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni és baromi jó érzés kifeszíteni a határainkat, átlépni a komfortzónát… Nagyon sok erő meríthető abból, hogy egyre nagyobb kihívásokat tudunk teljesíteni. Ha az ember éjszaka fél2-ig dolgozik, majd lefekvésekor a gyerek épp úgy dönt, hogy fogzás miatt még 1-2 óra “szórakoztatást” igényel,  reggel akkor is kelni kell, vezetni kell, emberek elé kell állni, okosakat kell mondani, majd haza kell vezetni… Nincs kifogás, ezt így végig kell csinálni. És akkor azt érzem, ha ez sikerült, akkor BÁRMI sikerülni fog. Nagyon motiváló érzés!

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Milyen az élet, ha Anya dolgozik?

Facebookon megjelent felhívásomra, miszerint dolgozó anyukákat keresek egy következő témámhoz, nagyon sokan jelentkeztek. Volt köztük nyolcórás, négyórás, otthon dolgozó, elvált, újrakezdő, így azt mondhatom, szinte teljes körképet (kórképet?) kaphatunk a dolgozó anyukák életéről.

Meglepően sok olyan interjúalany volt, aki azért ment vissza dolgozni, mert hiányzott neki a nyüzsgés, a pörgés, a felnőtt beszélgetések és az agymunka. De nem mindenkinek ez volt a motiváló erő, egyikük például egyedül maradt még várandósan, így rákényszerült, hogy mielőbb visszaszálljon a mókuskerékbe. De akadt olyan anyuka is, aki hét évet töltött otthon.

A házasságoknak egyébként ez óriási próbatétele. Ilynekor derül ki igazán, hogy valóban számíthatunk-e gyermekünk apjára, valóban egy csapat, egy szövetség vagyunk-e, mint ahogy erre felesküdtünk (jóban, rosszban…). Ahogy az életben, úgy az interjúkban is találunk negatív és pozitív példát egyaránt.

A nagyszülők szerepe szintén felértékelődik, ha egy édesanya dolgozni kezd. Nélkülük tényleg nagyon nehéz. Több olyan interjúalanyom is akadt, aki teljesen az édesanyjára támaszkodhat, akár munkáról, akár anyaidőről van szó. Ha a “csapat” két nyolcórában dolgozó alkalmazottból áll (Apa és Anya), akkor még nehezebb gond nélkül venni az akadályokat – de ahogy láthatjuk, nem lehetetlen :-).

Ahogy várható volt, szinte minden anyuka úgy érzi, hogy egész napos rohanás az élete, annak ellenére is, hogy nagyjából ugyanaz a forgatókönyv minden nap. Sőt… Ijesztően ugyanaz – mindenki el tudta mesélni egy-egy napját, félórákra lebontva!

A legnagyobb problémának mindannyian az időbeosztást említik. Lehetetlen bepasszírozni a nap 24 órájába a munkát, a gyereknevelést, a minőségi időt gyerekkel és férjjel, a háztartást, és még saját igényeinket is. A háztartásra és a férjre marad általában a legkevesebb idő – jaj, szegény férjecskék!!!

Ami viszont szerintem feldolgozhatatlan, az az állandó hiányérzet és lelkiismeretfurdalás: általában egy kisgyermekes anyuka nem 100%-os munkaerő már, mint a gyermek előtt. Már van egy-két-három-X gyermeke, aki akaratlanul is elfoglalja az agyi kapacitásának jelentős részét. Amikor bent gürizik a munkahelyén, lelkiismeretfurdalása van, amiért nem látja a gyermeke nagy “első” pillanatait – vagy éppen a sokadikat, ez teljesen mindegy, mindenhogy marcangoló érzés egy édesanyának. Ha pedig a dolgozó anya végre hazaér, azon kezd járni az agya, hogy igazából pocsék munkaerő. A férjével sem tud már olyan kedves, türelmes lenni, a beszélgetéseik nagy része pedig logisztikai tárgyalás tulajdonképpen. Sehol sem tud tehát elég jó lenni, ami pokoli érzés.

Anyaidő tekintetében többféle hozzáállással találkoztam. Volt, aki úgy van vele, hogy olyan sokat van a gyereke nélkül minden nap, hogy amikor végre találkoznak, őt már egyesegyedül ő töltheti fel! De a legtöbb anyukának szüksége van valami olyan programra, vagy csak heti egy órácskára, ami csak Róla vagy Róla és a párjáról szól. Itt is – mint anyaként mindenhol – nagyon nagy előnyt élveznek azok, akiknek lelkes nagyszülő segít.

Ha kíváncsi vagy a legjobb interjúkra, teljes terjedelmükben elolvashatod őket a következő bejegyzésben.

Kép: franky242, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.