munka

Napi boldogság – január 22.

Mivel a héten két nyűglődő kisbeteggel voltam itthon, a szokásosnál jobban elfáradtam nap végére minden nap. Az alvásidő a legkevésbé sem töltődésre, inkább a háztartás egyben tartására ment el, így az olyan “pihentető” tevékenységekre nem maradt idő, mint a vasalás…

Na, de ma este erőt vettem magamon és minden lemaradásomat behoztam, éjfélre kész is lettem, aztán kidőltem. Ma azért adok tehát hálát, hogy össze tudtam erre kaparni az energiatartalékokat. Mi anyák tényleg túllépjük minden fizikai korlátunkat, naponta többször is :-).

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is! Sőt, mostantól hétfő reggelenként kapsz egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Napi boldogság – január 14.

Ma délelőtt sikerült végigtakarítanom az egész lakást. Három óra tömény sikálás-pakolás-mosás-teregetés-vasalás-törölgetés. Engem már önmagában ez is feltöltött! Mivel a lánykám ezalatt végig bébiszitterrel volt, bömböltethettem a zenét, hallgathattam a kedvenc rádióműsoraimat, sőt, vasalás közben a Miért éppen Alaszka? című szép emlékű sorozat egy nagyon cuki részével jutalmaztam meg magamat (Csak hogy tudjátok, hétköznap délelőtt 10-től vetítik a Cool TV-n!). Hetek óta nem volt itthon ennyi szabadidőm egyben – és hetek óta nem is volt ilyen rend… :-(.

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

(Kép: John Kasawa, FreeDigitalPhotos.net)

———————————————–

Úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged? Iratkozz fel a hírlevelemre, és máris küldök 10 biztosan működő tippet a hétköznapokra, valamint elsőként értesülsz az akcióinkról, híreinkről. Sőt, mostantól hétfő reggelenként küldök egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Eltűnt személy: ÉN!!!

Jártamban-keltemben egyre több olyan anyukával találkozom, aki… elveszett. Lánykorával – és leánykori nevével – együtt az ő élete, munkája, tudása, érdeklődése, igényei is eltűntek. Az anyaság első hónapjaiban ezt észre sem vesszük, annyira lefoglal minket a csecsemőnk minden szintű kiszolgálása.

Aztán úgy a gyerek féléves kora körül szinte kötelező jelleggel megérkezik az első nem túl tapintatos számonkérő kérdés, hogy: És mikor mész vissza dolgozni? Mik a terveid gyerek után? Meglepve tapasztaltam, hogy erre egyre többször az a válasz (beleértve engem is), hogy Fogalmam sincs, de ki fogom találni a következő 2-4-10 évben! De mi lehet ennek az oka? Miért van az, hogy a legtöbben csak azt tudjuk, hogy valami egészen másba kell belefognunk, és inkább tanulunk, képezzük magunkat, vagy éppen szülünk még egy gyereket, ezzel is nyerve pár évet… Valljuk be, a klasszikus munkahelyeket nem ránk, anyukákra szabták:

  1. Túlórák: Talán Te is napi 10-12 órát dolgoztál korábban, ami nyilván nem folytatható családanyaként. Ha szerencséd van, kapsz egy másik pozíciót, 4 vagy 6 órában, de ez sajnos még ma is ritka kishazánkban. Így marad a 8 órás, teljes munkaidő, egész napos rohanással (beérünk-e oviba, odaérek-e a munkahelyemre csúcsforgalomban, be tudom-e fejezni időben a teendőket, odaérek-e a gyerekért az oviba, stb,stb,stb.). Ráadásul a főnökök sem szeretik a problémás, macerás munkaerőt. Nagy szerencse kell tehát ahhoz, hogy ugyanott dolgozhass, emberi munkaidőben, emberi fizetésért, kitörő lelkesedéssel.
  2. Érdeklődés megváltozása: Sokan nem tartottuk hivatásunknak az anyaság előtti munkahelyünket. Elvégeztük a feladatokat, és voltak olyan időszakok, amikor nem is küzdöttünk olyan erős kétoldali munkaundorral…  De hogy ezért a munkáért egész nap rohanjak és bölcsibe adjam a gyerekemet??? Szó sem lehet róla. Ezek az anyukák különösen nagy dilemmával küzdenek, hiszen először meg kell találniuk önmagukat, majd pedig egy olyan helyet, ahol tárt karokkal várják, hogy náluk valósítsák meg önmagukat, méltányos fizetségért.
  3. Távolság, ingázás: Ahogy gyarapszik a család, egy idő után kényszerűvé válik egy költözés. A nagyobb lakás és a csendesebb környezet általában együttjár a munkahelytől való távolság megnövekedésével. Ezzel a költözéssel tehát meglehetősen körülményessé válik a mindennapi munkába járás, oviba leadás. Ez sem hozza meg az édesanyák kedvét a munkába való visszamenetelhez.
  4. Szabadság hiánya: Egy alkalmazott nem rendelkezik a szabadnapjaival, hónapokkal előre egyeztetni kell a nyári szabadságot, és sajnos az sem evidens, hogy a Karácsonyi készülődésre elengedik. Ebből sem kérünk, ha nem muszáj!És itt van a kulcs: hogy muszáj-e? Sokszor igen, ezen múlik a család napi betevője, tehát szó szerint kenyérre kell, nincs mód az önmegvalósításra. Ugyanakkor én arra biztatok mindenkit, hogy találjon valamit, akár a család és munka mellett is, amibe belecsempészheti önmagát. Mert ha beállunk anya-üzemmódba15-20 évre és mi magunk teljesen megszűnünk létezni, azt később szívjuk meg. Ha a gyerekek kirepülnek, ott találjuk magunkat a kérdéssel, hogy most akkor mi lesz? Van még értelme reggel felkelnem? Hát… csináljuk úgy, hogy legyen! A gyerekeinknek is könnyebb lesz, hisz ha van ÉLETÜNK, nem telepszünk rájuk, és nem zaklatjuk őket naponta, hogy mikor lesz már unokánk… Vagyis ó, dehogynem 😀

    Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.