ünnepek

Anya és az évértékelés

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de rajtam minden évben úrrá lesz egyfajta önelemzési, önértékelési, tervezési kényszer január elején. Semmi szándékosság nincs ebben. Csak végigpörgetem fejben az előző és a következő évet. Ebben az évben ezt írásban tettem meg. Akit érdekel, fogadja szeretettel ezt a kissé skizo interjút, önmagammal :-):

Milyen terveim voltak 2016 januárjában?

A szokásos lefogyok-sportolok-okosan fogok enni háromszögön kívül két magammal kapcsolatos cél fogalmazódott meg bennem tavaly ilyenkor: az egyik, hogy belépek egy kórusba. A másik, hogy legkésőbb ősszel visszamegyek dolgozni.

És?

Mindkettőt megvalósítottam, és a legjobb döntések voltak, amiket hozhattam. Az éneklés heti fix program, és rendkívül sok örömet ad. A munkába végül a bölcsis beszoktatás után, szeptember közepén tértem vissza. Ez pedig visszaadta az életembe a ritmust, az agymunkát, az én-is-nő-vagyok érzést. Mivel részmunkaidőben dolgozom, úgy látom, a család sem sínyli meg, szóval tényleg nem bántam meg.

Miért épp most jött el a visszatérés ideje?

Év elején gondolkoztam el azon, hogy a lányom ovijáig hátralévő 1,5 évig tudjuk-e nélkülözni a fizetésemet. Mérlegeltem, hogy egyáltalán élvezné-e a lányom a bölcsődét. Elmentem megnézni, és minden kétségem elszállt: kevesen vannak, pedig állami bölcsőde, a gondozó nénik pedig tündériek. Illetve kérdésként merült fel az is, hogy ki fog-e elégíteni további 1,5 évig az itthonlét. Nos, mindezt végigzongorázva minden út a visszatérés felé vezetett.

Mik jelentették 2016 fénypontjait?

Az egyik mindenképp a nyaralásunk. Egészen a horvát tengerpartig eljutottunk. De ide sorolnék minden reggeli családi összebújást, illetve minden olyan kimenőt, amikor kettesben tudtunk lelépni a férjemmel.

Mik voltak a mélypontok?

Az egyik egyértelműen a Rihanna koncert :-)! De komolyra fordítva a szót… Sajnos elég komoly mélypontokat látott ez az évünk. Például amikor a lányom a beszoktatás harmadik hetében rengeteget sírt. Akkor már csak pár napom volt munkakezdésig, nagyon féltem, hogy rosszul döntöttem és hiába közvetlen, barátságos, beszédes 2,5 éves kiscsaj, egy porcikája se kívánja, hogy mindezt nélkülem csinálja.
A másik mélypont még mindig tart. Karácsony előtt egy nappal teljesen váratlanul elvesztettük az apukámat.

Mit tartogat 2017?

Most elsősorban újratervezést, anyukám megerősítését.
Kis családunk szempontjából nem tervezünk nagy változtatásokat, annyi lesz majd, hogy a lányunk ősztől ovis lesz, így az az idilli állapot lép életbe, mikor egy intézményben töltik a napjaikat! Alig várom! Minden más, remélem, így marad. Pluszba jöhet bármi, csak veszteség ne legyen.
Szakmai szempontból szerintem sok kihívás vár rám, de jófélék :-).
Anyaidővel kapcsolatban is vannak téma-ötleteim. Rendületlenül hiszek abban, hogy a saját idő az, ami könnyebbé teszi a kisgyerekes anyukák életét, de a hiányérzet felismerésén és a panaszkodáson túl még mindig kevesen tesznek többet. Nagyon bízom abban, hogy lesznek tartalékaim megvalósítani munka mellett ezeket a terveket.

Ha van, kedved, kommentben Te is számolj be az éved értékeléséről. Szívesen olvassuk!

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

Blogger-találkozón járt az Anyaidő

Kivételesen egy “backstage” sztorival jövök, nem gondoltam volna ugyanis, hogy a másfél éve indult Anyaidő blog mostanra idáig fog jutni. Köszönöm, hogy ennyien olvastok, követtek, velem gondolkodtok, szomorkodtok és örültök. Pár hónapja felfigyelt az írásokra a Happy Family is. Ez egy hírportál, melynek célja, hogy a családokra szabott és nekik szánt szolgáltatások, termékek, információk valóban eljussanak a kisgyermekes családokhoz.

Ehhez többek között én is hozzájárultam már, nyáron részt vehettünk egy kiküldetésen az Aquaworldben. Azóta is rendszeresen követem a honlapot, láttam, hogy több bloggerrel is együtt dolgoznak, és nagyon örültem, mikor meghívtak a blogger-találkozójukra.

A házigazda szerepét Bolla Eszter színésznő vállalta, aki rendkívül kedves és közvetlen jelenség, bár nem is gondoltam mást róla :-)!

Az esemény fővendége a Danubius Hotels volt, akik páratlan lelkesedéssel fáradoznak azon, hogy a Bubbles Club keretein belül a gyerekek és családok valóban jól érezzék magukat ott-tartózkodásukkor. Gondozásukban jelent meg tavasszal Felhőhegyi Balázs Sárkánykalandok I. – Bükfürdői kalamajka című mesekönyve, mely azóta önálló életre kelt a szállodában – többek között egy titkos szoba, sárkányok és különböző programok formájában.

Most pedig megjelenik a második rész: a Sárkánykalandok II. című könyv, melynek kapcsán készült egy élő interjú az íróval, Felhőhegyi Balázzsal, valamint mi, bloggerek is kérdezhettünk tőle.

happyfamily5

Az interjú és bemutató után volt alkalmam megismerni néhány blogger-anyukát személyesen is, és valóban azt mondhatom, hogy megtiszteltetés volt köztük lenni, mindegyikük írásait ismerem, szeretem, jó volt ebben a közegben lenni, sok grafomán anyuka egy helyen… :-), nagyon inspiráló és ritkán adatik meg a mai világban!

Ezután egy rövid kézműves foglalkozás következett. Asztali díszt készíthettünk.

happyfamily

happyfamily4

A találkozón a Happy Family motorja, Kalcsó Adrienn elmondta, hogy az a nem titkolt szándékuk, hogy az ország legjobb családos blogmagazinját építsék fel, ezért jelentenek számukra ilyen nagy értéket a bloggerek. Nos, én állok elébe, s remélem, ezzel Nektek is értékes tartalmakat tudok hozni!

 

 

Túl az első 550 napon – avagy két gyerekkel az élet

Soha nem felejtem el a pillanatot: A 23 hónapos fiacskám épp hetedszer szerette volna hallani tőlem Sün Soma születésnapját, a farkaséhes kéthetes lánykám viszont képtelen volt szopizni, ha én közben beszéltem. Minden igyekezetem ellenére senki nem engedett az akaratából, így aztán nem egészen három perc múlva mindhárman sírva ordítottunk, és úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a kétgyerekes anyaságra, az egyik gyerek mindig vár-szív-alkalmazkodik-ordít, az én életem pedig egy 24 órás szolgálat. Kétségbeesve hívtam a főnökömet, aki ilyenkor mindig előállt egy olyan mondattal, ami helyre tette bennem a dolgokat. Ezúttal azonban mélységesen csalódtam:

Nézd, nem fogok Neked hazudni. Az első másfél év pokoli nehéz lesz. De minden nap végén megveregeted majd a válladat, hogy megcsináltad, senki nem halt éhen, senki nem lett lelki sérült – maximum Te, de az elmúlik! És minden nap úgy fogod érezni, hogy egy icike picikével talán-mintha könnyebb lenne.

Beleégtek a szavai az agyam minden szegletébe: Másfél év? Az még majdnem 550 nap!!! Azt hittem, meghibbanok! De aztán valahogy mégis felszívtam magam, és megcsináltam. Tényleg minden nap vállamat veregetve, mert csak így lehet, legalább nekem el kell hinnem, hogy jól csinálom! De minden egyes nap azt éreztem, hogy belegebedek. Minden nap megerőltető, embert próbáló, idegőrlő, fárasztó és nehéz volt, versenyt futottam az idővel, végig úgy éreztem, a túlélésre játszunk. Nem voltak “lazább” időszakok, bár tény, hogy a férjem tisztességesen kivette és kiveszi a részét mindenben a rengeteg munkája mellett. Ő is iszonyú fáradt volt. Ha tehát valaki megkérdezte, hogy vagyunk, már panaszkodni sem volt kedvünk, csak legyintettünk: “Hagyjuk!”

Az volt az érzésem, hogy a terhek nem kétszereződtek, hanem tízszereződtek a kistesó születésével. Soha nem voltam jó matekos, ebben a korszakban azt vallottam, hogy egy meg egy az tíz! Ha kisgyerekekről van szó, mindenképp!!!

Aztán eljött az 550. nap. És tényleg: sokkal könnyebb! Teljesen egyszerre alszanak és ébrednek, a lányunk elkezdett beszélni, egyre hosszabban játszottak együtt úgy, hogy nem kellett beavatkoznom.

Ezen a nyáron pedig már egy 4 és egy 2 éves gyermeket menedzseltem a nyári szünetben (életem utolsó nyári szünete volt, mostantól meló!). Minden nap izgalmas, érdekes és vicces velük. Ki kellett várni ezt az időt, de ha újrakezdeném, tudva és látva a végeredményt, ugyanígy csinálnám!

Mostanra (és ezt most nem dicsekvésként írom, csak hogy erőt és biztatást adjak minden érintettnek):

  • Megmondják, mit kérnek reggelire, ebédre, vacsorára – természetesen ugyanazt, nincs különcködés meg “én azt nem szeretem”!
  • Maguktól esznek, mi is simán megebédelünk, -vacsorázunk velük
  • Mivel a fiunk már minden mesekönyvet kívülről fúj, ő mondja az esti mesét a hugának. Ki vagyunk tiltva olyankor a szobából
  • Reggel, ébredés után édesen csacsognak (bár én igazából azt a részt várom, mikor felkiabálnak a konyhából, hogy “Apa, Anya, gyertek, kész a reggeli!” :-D)
  • Mindenki egyedül oldja meg a “folyó ügyeit”, olyannyira, hogy együtt járnak mosdóba!
  • Együtt játszanak legszívesebben, simán meg tudok úgy főzni egy bonyolultabb ételt, hogy csak néha nézek rájuk.
  • Segítenek következetesnek lenni. Ha az egyikükkel másképp bánok ugyanabban a szituációban, mint a másikukkal, máris megy a “bezzeg ő”-zés. És hát… igazuk van, na!
  • Vannak belső poénjaik, amiket csak ők értenek, de ők órákig röhögcsélnek rajta!

Szóval azt kell mondjam, mostmár sétagalopp velük az élet. Helyreállt a világ békéje!

A matek tudásom is kezd javulni. Már 1 + 1 az 2. Érzetre is! Sőt, jó pillanatokban megkockáztatom, hogy 1 + 1 az 0 :-)

És mindenkinek üzenem, aki kis korkülönbséggel neveli csemetéit, és abban a bizonyos 550 napban van, hogy én is voltam ott, ahol most ők vannak – már lelki értelemben. Lassan, nagyon lassan, de tényleg egyre könnyebb lesz, bár tudom, hogy ezt most nehéz elhinni! Fantasztikusak vagytok, de tényleg!!!

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

Vasalás, én így szeretlek!

Emlékeztek még az Anyaidő szülinapi játékára? A nyertesek szép sorban felhasználták a nyereményeiket, remélhetőleg elégedettek lesznek mindannyian. Ezúttal a Neatly által felajánlott 10.000 Ft értékű vasalás szolgáltatás nyertesét, Brigittát faggattam:

Milyen típusú ruhákat választottál vasalásra? Válogattál valami alapján?
Első körben választottam a férjem ingeit, számomra ezek a legbonyolultabban vasalhatóak. Utána vegyesen a pólókat, felsőket és néhány gyerekruhát. Igyekeztem a nehezen vasalhatóakat kiválasztani, kb. egy kupacnyi, gyorsan kivasalható gyerekpóló és gyereknadrág maradt ki.

Körülbelül mennyi mennyiség ez a 40 ruha, amit kivasaltak Nektek? Mit gondolsz, mennyi időt spóroltál meg ezzel magadnak?
Egy nagyobb zsákba belefértek, az ingek is, vállfa nélkül. Én általában kéthetente 2 órát szoktam vasalni 2-3 napon át, ahogy az időmbe belefér. Így, hogy csak egy kis kupac ruha vár, amivel maximum egy óra alatt végzek, egy teljes vasalási “periódustól” szabadultam meg :-)

neatly nyereménykép

Egyszerűen és gyorsan ment a megrendelés?
Igen, e-mailben elkérték az adataimat és másnap telefonon egyeztettük az elszállítás idejét, harmadnap már jöttek is a ruhákért, de még előző nap is el tudták volna vinni, csak az nekem nem volt jó. Abszolút éreztem, hogy rugalmas cégről van szó!

A megbeszélt időpontban érkeztek meg a ruhákért?
Igen, pontosan jöttek és pár perc alatt el is vitték.

Időre visszahozták a ruhákat?
Igen, sőt. Kedden vitték el és csütörtökre ígérték a visszaszállítást, de már szerdán is hozták volna.

Elégedett voltál a vasalás minőségével?
Igen, a ruhákat szépen sorba rakva, gyönyörűen kivasalva, az ingeket külön vállfákon és nejlonozva kaptuk vissza.

Van esetleg valami, amivel nem voltál elégedett?
Pici szépséghibája a dolognak, hogy a megküldött ruhákat zsákban, hajtogatva kaptuk vissza, de így is kicsit meggyűrődött néhány ruhadarab szállítás közben.

Szívesen ajánlanád barátaidnak a szolgáltatásukat? Ha igen, akkor miért?
Igen, ajánlanám, mert gyorsan elintézhető es rengeteg idő megtakarítható a Neatly-nek köszönhetően.

Ezúton is köszönöm szépen, hogy kipróbálhattam egy ilyen lehetőséget! Gyes mellett egyelőre nem fér bele az anyagi kereteinkbe, hogy rendszeresen igénybe vegyünk ilyen szolgáltatást, de a későbbiekben szívesen élnénk vele :-) Néhány esetben azonban, ha valami különleges anyagú ruhát vagy lakástextíliát szeretnék kitisztíttatni, biztosan elsőként jut majd eszembe a Neatly. Főleg, hogy a lakásomból ki sem kell mozdulnom, a felszabadult időt pedig magamra vagy éppen a családomra fordíthatom!

——————————–

Meggyőzött? Te is kipróbálnád? Látogass el a neatly.hu oldalra és rendeld házhoz a kivasalt ruhákat!

 

Az a bizonyos 24 óra

Nem most volt, de végre be tudok róla számolni!

Februárban alkalmunk nyílt arra, hogy a férjemmel kettesben töltsünk 24 órát! (Úristen, mikor is volt ilyen utoljára? 2011 decemberében!) A fiunk ovis szülői bálját ugyanis egy fantasztikus wellness szállodában rendezték, kedvezményes ottalvási lehetőséggel, amivel hála a családi összefogásnak, mi is élni tudtunk! S hogy mi is fért ebbe a 24 órába, amitől különleges lehetett? Na, hadd soroljam:

UTAZÁS:

Csak mi ketten ültünk az autóban. Nem volt közben “Anya miiii az a zöld izé ott?” “Hahó, Anya, mit mondtál Apának? Miért mondtad ilyen halkan?“, “Pisilni kell!” “Éhes vagyok!” és társaik. Azért bevallom, kellett pár perc, mire ezt megszoktuk, de utána jó volt mai zenét bömböltetni, beszélgetni, röhögcsélni.

SZOBA:

A szobánk kétszer akkora volt, mint az itthoni hálószobánk, benne hatalmas ággyal – első hazagondolás: itt aztán simán elférnénk mind a négyen! Engem azonnal hívogatott egy hatalmas alvásra, de arra még várnom kellett egy kicsit.

WELLNESS:

Na jó, ez otthon 3 perc zuhanyzásban ki is merül, szóval a szálloda minden wellness szolgáltatását és lehetőségét 100%-ban kihasználtuk: úsztunk, áztattunk, dögönyöztettünk, izzadtunk, gőzölődtünk, olvastunk megállás nélkül. Közben persze volt nagy jövőtervezés, világmegváltás, nosztalgiázás, évértékelés. Lehet, mi csinálunk valamit rosszul, de ezekre nem igazán nyílik alkalmunk a hétköznapokon.
Nagyon hálás volt egyébként a bőröm ezért a kis “szabadságért”, tényleg úgy néztem ki másnapra, mintha arckezelésen jártam volna!

banner_kettesben

DÉLUTÁNI ALVÁS:

Igen, jól olvasod! Alvásidőben nem konyharendezés-takarítás-felmosás-vasalás-edzés volt a program, hanem alvááááás! Nagyon jól esett mindkettőnknek, bár furcsa volt nem arra ébredni, hogy “Annnnyaaaa!!!“!

KÉSZÜLŐDÉS:

Amint írtam, a kimenőnk apropója az ovis szülői bál volt, tehát koraeste, a wellness és a délutáni alvás után kényelmesen készülődtünk. Nahát: lehet több időt is sminkeléssel tölteni, mint 3 perc?
Sőt, magammal vittem a szekrényem mélyéről a hajvasalót is (csoda, hogy tudtam még, hogy hol van!). Nagyon rég volt lehetőségem arra, hogy magamhoz képest “tisztességesen” jelenhessek meg, már ez önmagában ajándék! Közben a férjem nyugiban megnézett egy meccset (na jó, azért ez túlzás, nem két óra volt a készülődésem :-)), mindenesetre neki meg ez volt nagy ajándék.

VACSORA, TÁRSASÁG, BULI:

Az estét társasággal töltöttük, kedves szülőtársakkal – újabb hazagondolás: milyen fura ezeket a szülőket a cuki gyerekeik nélkül látni!
Nagyot vacsoráztunk (semmi “ne játssz az étellel!“, “maradj a helyeden!” és társai!), minden mennyei volt, közben megismertük az asztaltársakat, akikről eddig csak annyit tudtunk, hogy “ők-Benedek-szülei“, “ők-meg-Zsombié“… Jók ezek a beszélgetések, mi mondjuk alapvetően érdeklődő emberek vagyunk mindketten, így ez a rész különösen jól esett!
Vacsora után következett a TÁNC, szintén kedves programunk – és nem ám Halász Juditra, Gryllusra, meg Alma együttesre :-)!

Egész este mosolyogtunk, rengeteget nevettünk, igazán felszabadultan tudtunk szórakozni!

ÉBREDÉS, REGGELI:

7 óra, felriadok: csend. 7:30, újra felriadok: még mindig csend… Már-már nyomasztó csend! Azért próbálom magam lekötni, mert természetesen a férjem alszik, mint a bunda, nagy nehezen azért ő is ébredezik, épphogy beesünk reggelizni, amivel csak annyi a dolgunk, hogy összegyűjtögessük a svédasztalról, mit ennénk – Kánaán!!!

Ezután még visszatérhettünk kicsit a wellness részlegbe, majd pontosan 24 óra leteltével hazautaztunk, telis-tele energiával, élményekkel, kisimult bőrrel és idegekkel! Nagyon vártuk már a találkozást a gyerekekkel, akik szemlátomást észre sem vették, hogy elmentünk, sőt, a fiunk azóta is folyton azt kérdezi, mikor megyünk el megint bálozni… Hát, a főpróba megvolt, szerencsére a bébiszitterek sem azzal fogadtak minket, hogy “Na ezt aztán soha többé“:-)

TANULSÁGOK:

Nagy duzzogva még egy napot kibírtunk volna, de összességében azt beszéltük, hogy elsőre elég is volt ennyi – amúgyis azt olvastam, hogy annyi éjszakára tanácsos a szülőknek lelépni, ahány éves a legkisebb gyermek.
Nekem amúgy hosszú órákig kifejezetten zavarta a fülemet a csend, ami körülvett minket – tiszta skizo dolog ám ez: alig várjuk néha, hogy legyen egy kis nyugink, aztán amikor megkapjuk, már az is baj – én-nem-ezt-akartam!!! :-)
Így visszagondolva nekem nagy tanulság, hogy 24 óra alatt egyszer sem emeltem fel a hangomat, egyszer sem voltam ideges. És ez itthon is kitartott! Nem fogadalomból, és nem is azért, mert a gyerekeim közben mintagyerekek lettek! Egyszerűen tényleg jót tett a megtépázott idegrendszeremnek ez a pihenés, és azóta is ebből táplálkozom, a gyerekek legnagyobb örömére. Aztán egyszer sajnos biztosan kifogy ez a fenenagy energia-tank, de örüljünk, amíg tart!
Ami a párkapcsolatot, a szerelmet illeti, szintén óriási energiatöbbletet kaptunk, és szintén azt mondhatom, azóta is ebből élünk! Bele lehet ugyan csempészni 1-2 felhőtlen órát a mindennapokba is, de nem is tudom… Nekünk nagyon nehezen megy, de nem adjuk fel! És fejben közben már tervezgetjük a következő 24 óránkat!

kép: marcolm, FreeDigitalPhotos.net

————————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

 

 

 

Napi boldogság – január 31.

A fogadalom a mai napon lejárt! 31 napon keresztül minden nap leírtam, mi okozta számomra aznap a legnagyobb boldogságot, vagy miért voltam épp nagyon hálás, vagy mire voltam nagyon büszke!

Nagyszerű volt, tényleg mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Az egész napomat másképp éltem meg így! Már a felébredés pillanatában azon gondolkoztam, hogy vajon ma mit fogok leírni? Hogy simán indult a reggel? Hogy óriási ölelést kaptam az ovisomtól búcsúzáskor? Vagy ez még csak a kezdet, és a nap folyamán millió apró dolog jelzi, hogy ma “ő” szeretne a Napi boldogságom lenni? :-).

Aki ismer vagy akár olvassa a bejegyzéseket, talán már tudja, hogy alapveően is hajlamos vagyok mindenben a jót látni – de ez a hónap ezt tovább fokozta, nagyon örülök, hogy megcsináltam! Folytatom is, de… csendesen, magamban! Köszönöm, ha velem tartottál!

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is!

Napi boldogság – január 30.

A hétvégében mindig könnyű megtalálni a boldogságot! Ráadásul anyaként már az is felér egy wellness-programmal, hogy félórával tovább hagytak aludni a drága csemetéink! A közös reggelikről nem is beszélve! Talán ez a legeslegjobb a szombatokban, így most is ezt nevezném meg nai boldogságforrásként :-).

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is!

Napi boldogság – január 29.

Emlékeztek még Juditra, akivel interjút készítettem?

Azóta megérkezett a hatodik gyermekük, íme pár kép a leányzóról! Ma meglátogattam őket, ő végig aludt békésen, tündéri apróság! Ma ez aranyozta be a napomat!

sacimontázs

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is! Sőt, mostantól hétfő reggelenként kapsz egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Napi boldogság – január 23-24.

Ma sikerült örülnöm a hóesésnek. Talán azért, mert a szívem mélyén nagyon szeretném, ha ezzel el is köszönnénk egymástól nagggggyon-nagyon hosszú időre. De aztán mindig arra gondolok (vidéki lány lévén), hogy ha nincs fagy és hó, nem lesz többek között eper sem. Na, attól meg nagyon kiborulnék!

A mai napi boldogságom tehát egy tavalyi emlék, ahogy négyesben szedjük a mennyei epret a Szedd magad! földeken. Hjaj de jó is volt!!! :-) Szinte egész hétvégére felvidított ebben a borzalmas szürkeségben!

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is! Sőt, mostantól hétfő reggelenként kapsz egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Napi boldogság – január 18.

Ma csavarogni voltunk a lányommal, amíg a fiúk “dolgozóban” voltak (munkában illetve óvodában :-)). Na jó, igazából doktornőnél voltunk kontrollon (talán már írtam, hogy veleszületett pajzsmirigy-alulműködéssel kezelik), de előtte kiélveztük a napsütést és sétáltunk egy nagyot a Duna-parton.

Szerencsére a vizsgálat is rendben ment, szóval remek kis nap ez!

montázs

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged? Iratkozz fel a hírlevelemre, és máris küldök 10 biztosan működő tippet a hétköznapokra, valamint elsőként értesülsz az akcióinkról, híreinkről. Sőt, mostantól hétfő reggelenként küldök egy kis “hétrevaló vidámságot” is!