Képzelt interjú egy tipikus férjjel

interjú tipikus férjjel

Anyaidő (A): Bocsáss meg, kérdezhetek néhány apróságot, van pár szabad perced?

Tipikus férj (TF): Persze, épp félidő van, mondjad csak!

A: Igazából néhány otthoni dologra lennék kíváncsi. Nyugi, semmi intim részlet…! Szóval érdekelne, hogy mit gondolsz, milyen édesanya a feleséged?

TF: Ez könnyű kérdés! Fantasztikus anya. A legjobb, akit valaha láttam, de tényleg! Olyan, mint egy szuperhős. Minden problémát megold, minden programot megszervez, nem is tudom, hogy bírja energiával.

A: És mit gondolsz, fárasztja ez az új (vagy talán már nem is olyan új) szerep?

TF: Persze, mindig iszonyú fáradt. Ha nem panaszkodik, akkor is látom, hogy legszívesebben este 9-kor már aludna. De mivel akkor kezdődik igazából az este mindkettőnk számára, így általában tizenegy óra van, mire ágyba kerül, és fél hétkor kelnek a gyerekek – jó esetben. Szóval kérdésedre válaszolva igen, szemmel láthatóan fárasztja az anyaság.

A: És próbálsz ezen a fáradtságon valahogy enyhíteni?

TF: Én??? Az az igazság, hogy rengeteget dolgozom, általában egész nap feszültség van körülöttem a munkahelyemen, így otthon leginkább ejtőzésre vágyom. Hetente kétszer eljárok sportolni, ami azért valljuk be: jár egy dolgozó embernek. De lehetőségeimhez mérten persze, mindent megteszek, amit tudok. De ezt általában ő intézi és szervezi magának.

A: Van tehát a feleségednek fix anyaideje?

TF: Hogy mije???

A: Anyaidő, amikor azt csinál, amit igazán szeret, ami igazán feltölti.

TF: Dehát egész nap azt csinálja… A gyerekeivel játszik, főz, mos, játszótérre járnak, anyukákkal cseveg. Nem erre vágyik minden nő kislány korától?

A: Hát, végülis… De gondoltál már arra, hogy mi van, ha a szuperhősöd elemei lemerülnek és testileg vagy lelkileg megbetegszik?

TB: Lehet valami abban, amit mondasz, hiszen mikor velem vannak a gyerekek, két óra után kikészülök. És most hogy mondod, lehet, ezért olyan ingerült néha ő is. És igazából egyre többször látom rajta, hogy fáradt… De mit tehetnék? Maradjak helyette otthon én? Ezt anyagilag sem tehetjük meg. Vagy gyakrabban biztosítsak neki töltődési lehetőséget? Esetleg néha kérdezzem meg, nem szeretne-e kicsit kikapcsolódni velem, a gyerekek nélkül?

A: Jó úton jársz!

TF: OK, gondolkozom a dolgom, bár azt gondolom, hogy ha nagy baj van, úgyis szól… de most bocs, mennem kell, kezdődik a második félidő.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

2015. augusztus 11.