Mi segíthet?

mi segíthet

Egy éve tudom, milyen az, mikor a Kedves, a Férj, a Társ napi 16 órát dolgozik. Nem jön haza későn, tehát még azt sem mondhatom, hogy keveset van velünk. De késő délutántól csak a hátát látjuk mindannyian: számol, tervez, telefonál, gépel, vagy épp gondterhelten vakarja a fejét. Meglehet, eddig álomvilágban éltem, de elég volt napi 8 óra munka ahhoz, hogy megéljünk. Most is elég lenne. De a projekt az projekt. Csakhogy túl régóta tart, és tudom, az eszemmel tényleg tudom, hogy egyszer véget ér, de fáradok, fáradunk mindannyian.

Mi segít, amikor nem egy szimpla mókuskerék darálja be őt – és vele minket is -, hanem egy toronymagas óriáskerék, ami csak forog, forog, forog, nincs megállás, nincs kiszállás, amíg a projekt tart?

Mi segít, amikor azt érzem, hogy ez már nem az “értünk dolgozik” kategória? Ez már minden határon túl van.

Mi segít, amikor az eszemmel tudom, hogy most nem rúghat fel mindent, hiszen akkor oda lenne mindaz, amit az elmúlt egy évben elért?

Mi segít, amikor a gyerekek olyan anyásak lettek, mint azelőtt soha?

Mi segít, amikor érzem, hogy elfáradtam? Amikor már nehezemre esik mosolyogva asszisztálni a mindennapokhoz. Én is dolgozom, én is feltöltődni járok – elvileg – haza.

Mi segít, amikor látom, hogy ő nálam is ezerszer fáradtabb? De… ez engem éppen nem frissít fel.

Mi segít, amikor borzasztóan aggódom érte? Legalább 365 napja él extrém stresszben, hajtásban.

Mi segít, amikor már elkezdeni sincs kedvem egy történetet, mert nem lesz alkalmam befejezni? Mert vagy kidől a fáradtságtól, vagy csörög a telefon, vagy látom rajta, hogy nem is tud figyelni, annyira tele van a feje.

Mi segít, amikor a “Milyen napod volt?” kérdésre mindig csak az a válasz savanyú arccal, hogy “Hát… nem is tudom, hol kezdjem. Hagyjuk inkább, zsong a fejem, annyi dolgom van.”

Mi segít, amikor a sokadik hétvége telik tartalmas családi program nélkül?

Mi segít, amikor már nincs az a pénz, amiért ez megéri?

Mi segít, amikor nem őszinte az ölelésem, mert igazából azt szeretném, ha leülne, csak ő és én, és órákon át csüngne a szavaimon, én pedig az övéin. Úgy, hogy nem kattog az agya az ezer teendőjén.

Mi segít? Hónapok óta nem jutok dűlőre. Hogyan segítsek jól, amikor úgy érzem, hogy a négy lábú székünkből az egyik láb sokszor hiányzik?

A szavak nem, a kérés nem elég. Csak a türelem? De vajon meddig tart a türelem? Mi lesz, ha elfogy? Más ezt hogy bírja?

Meddig van értelme ennek a hajszának?

Kép: Farkas B. Szabina: www.facebook.com/farkasbszabinaphoto

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

2017. július 10.