anyaidő

Anyaidő és lelkiismeret

Néhány kifogást említettem már, amiért, mi, anyák nem igazán megyünk el kikapcsolódni (5 kifogás az anyaidő ellen). A legfőbbről azonban nem tettem még említést: a lelkiismeretről! A hangról, ami belül, a szívem/fülem/agyam legmélyebb bugyraiból felfortyan néha (jaj! Vizuális típus vagyok!), hogy “Dehát Neked nem az a dolgod, hogy kikapcsolódjál! A gyerekeid számítanak Rád, Te meg csak úgy otthagyod őket! Hát milyen anya az ilyen?

Sajnos néhány napja engem is hatalmába kerített ez a marcangoló érzés. Nemrég dicsekedtem Facebookon, hogy meghívott a barátnőm egy 48 órás kiruccanásra. Nagyon-nagyon örültem neki, nem voltam ilyen sokáig távol itthonról, mióta… igazából mióta család vagyunk. Tényleg úgy éreztem, hogy ez már nagyon kijár nekem. Elképzeltem, ahogy nagyokat sétálunk, beszélgetünk, önfeledten röhögünk, nosztalgiázunk, üldögélünk, bulizunk, délig alszunk, és… Nem is folytatom. Bevallom, vannak napok, mikor ez éltet, és olyankor gyorsan megnézem, mennyit kell még addig aludni – már csak hármat!!!

banner_egyedul

Aztán tegnapelőtt jött ez a hang a maga vádaskodásaival és számonkéréseivel. És azóta minden megváltozott. Már látom magam előtt azt is, ahogy a lánykám engem követel ébredéskor, velem akar elaludni, hozzám akar majd bújni és én nem leszek ott neki. Hogy a fiam az én tejbegrízemet kéri, és nem biztos, hogy Apáé ugyanolyan lesz! És azt is, hogy a férjemre hárul minden, amiben azért nyilván nincs akkora rutinja, mint nekem, akinek ez a “dolga”, és szegény amúgyis hullafáradt az egész heti hajtástól. És még jön hozzá egy ilyen “program”, hogy a drága neje most épp ki akarja magát pihenni (megjegyzem, szemrehányásnak még csak csíráját sem fedezem fel benne – még -, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok neki!).

Ilyenkor azzal próbálom elnyomni a lelkiismeretem hangját, hogy én sem vagyok pótolhatatlan. Apa ugyanúgy meg tudja nyugtatni a lányunkat – csak kicsit tovább tart. És ő is a legjobb tudása szerint készíti majd el a tejbegrízt, ha arra lesz igény. Aztán ez a “pótolható vagyok“-érzés sem az igazi ám, szóval a végére egy hatalmas káosz lesz, a kérdéssel: nekem erre tényleg van igényem? Tényleg olyan iszonyú kimerítőek a saját gyerekeim???

Nos, szerencsére nem! De arra jutottam, ha nem is “jár” nekem ez a 48 óra szabadság, nagyon jót fog tenni. Az idegrendszeremnek, a táncos lábaimnak, az alvókámnak, a sokszor eltűnőben lévő humoromnak. Arról nem is beszélve, hogy a barátnőmmel végre minden félbeszakított történetet be tudunk fejezni, ez nagyon ránk fér már. Apának pedig biztosan óriásit nő az egoja, hogy ezt is meg tudja oldani :-). Szóval… mindenki jól jár! A hang meg kussoljon 😀

——————————

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

Kiért és kivel töltődünk igazán?

Négy éve vagyok itthon a gyerekekkel. Pörgős, vicces, spontán, minden buliban benne lévő Csajsziból négy fal közé szoruló, „szigorú” napirend szerint élő Anya lettem. Az első évet kiválóan bírtam. Igazából a másodikat is. A gondok a második gyermekünk érkezésével kezdődtek. Akkor hirtelen számolgatni kezdtem: tulajdonképpen fogok még órákon át nevetgélni a baráti társaságunkkal? Fogok még utazgatni, bulizni? Vissza fogom tudni még csempészni a régi Énemet az életembe? Vagy örökre elbúcsúztam tőle a szülőszobán?

Megszületett tehát egyfajta hiányérzet, ami alig egy hónap alatt akkorára duzzadt, hogy már nem bírtam vele! Hozzá kell tennem, hogy hó nélküli, hideg, szürke tél volt, ez sem tett jót a hangulatomnak. A hiányérzetből tehát hamarosan az lett, hogy minden humorérzék, kedvesség, türelem és tolerancia kiköltözött belőlem. Hónapokig azon kaptam magam a napok végén, hogy „nahát, ma sem mosolyogtam!”. Türelmetlen, ingerlékeny voltam, nem tudott olyan tenni sem a férjem, sem a gyerekeim, amibe ne tudtam volna belekötni – jaj pedig hogy utálom, ha valaki ilyen! Sajnos sokáig azt gondoltam, ez így normális, majd elmúlik, ez a „csomag” része, és biztos minden anya ilyen…

Szerencsémre a férjem és a barátaink győzködtek: a helyzet tarthatatlan, szükségem lenne bizonyos időközönként egy kis kikapcsolódásra, a gyerekek nélkül. Mivel nagyszülői segítségre nem számíthatunk, kettőnknek kellett megoldást találni a férjemmel. Könnyedén meg is szerveztük a dolgot: ő péntekenként focizott és aztán kicsit sörözgetett a barátaival, én pedig viszonylag rendszeresen eljártam valahová, hetente egyszer. Barátnőzni, edzeni, énekelni, táncolni, moziba, amihez épp kedvem támadt. Este, délután vagy hétvégenként délelőtt, ahogy sikerült.

Így éltünk másfél évig, nagy egyetértésben és elégedettségben. És büszkén hangoztattuk minden barátunknak és ismerősünknek, hogy „Nézzétek, mi milyen jól csináljuk: mindketten megkapjuk a heti egy szabad esténket vagy épp óráinkat!

Aztán nem is olyan rég, egymástól teljesen függetlenül ismét hiányérzetünk támadt a férjemmel: rendben van, hogy ÉRTÜK, MIATTUK, A CSALÁDÉRT töltődünk mindketten. Na de mindig CSAK egyedül vagy a barátokkal? Rendben van az, hogy egy házasságban a „Most hú de jól érzem magam”-pillanatokban soha nincs jelen a másik? Hogy ő mindig a barátaival ejtőzik, nekem pedig „csak” a gondterhelt, számlákkal sakkozó, álmos férj jut – és fordítva…?

És az helyén való, hogy én mindent meg tudok az alatt a heti egy este alatt beszélni a csajokkal, kielemezzük minden lelki frusztrációmat, örömömet és bánatomat, de a férjem ezekből alig érzékel valamit, mert nem jut rá esténként 2-3 óránk, hogy őt is részletesen beavassam a lelki folyamataimba (khm, khm, néha mondjuk talán jobb is, hogy nem lát bele ezekbe az agymenésekbe :-))?
Vagy hogy másik példát hozzak: az vajon oké, hogy el tudok menni, hogy az edzésen kieresszem a gőzt, de a férjem mellé mindig hullafáradtan fekszem be az ágyba? Szerintem ez hosszútávon nem tesz jót sem a kapcsolatnak, sem a családi életnek! Szeretem a férjemet, érte is kell töltekeznem, és ezt nem szeretném mindig NÉLKÜLE tenni!

banner_kettesben

 

Így aztán rájöttünk, hogy PÁROS KIMENŐRE is szükségünk van. Sajnos nagyszülők híján ezt jóval körülményesebb és zsebbe nyúlósabb megszervezni, de az elhatározás megszületett, és nagyon boldogok vagyunk tőle.

A gyerekek sem azt látják végre, hogy Anya vagy Apa mindig egyedül megy el itthonról, hanem ők egy EGYSÉG, akik sokmindent szeretnek együtt csinálni! Mindannyiunkban rögzül, hogy miről is szól ez az egész „családosdi”!

Kép: Stuart Miles, FreeDigitalPhotos.net

——————————

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

5 kifogás az anyaidő ellen

Legutóbb megtudhattad, hogy szükséged lenne-e anyaidőre, bemutattam a 8 leggyakoribb jelet, ami arra utal, hogy bedarált a mókuskerék, a mindennapi robot, és kis töltődésre lenne szükséged. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz anya lennél, vagy hálátlan lennél mindazért, amid van – biztosan Neked is vannak olyan ismerőseid, akikről tudod, hogy bármikor cserélnének veled, annyira vágynak gyermekre.

Nincs azzal semmi baj, ha besokallsz időnként. Tapasztalataim szerint azzal van baj, ha érzed, hogy besokalltál, mégsem történik semmi változás annak érdekében, hogy újra örülni tudj mindannak a jónak, amivel a Gondviselés (Jóisten, Sors, Buddha, Allah, Tao, kinek mi) megajándékozott.

Kifogásokban azonban nagyon jók vagyunk, mi anyák… Nem esik nehezemre megírnom ezt a cikket, hiszen jómagam is ezeket a mondatokat hangoztattam napjában többször egy évvel ezelőtt, pedig igazából éreztem, hogy nagy a gond: hónapokig nem mosolyogtam, a férjemhez gyakorlatilag egyetlen kedves szót sem tudtam szólni, minden és mindenki idegesített, annyira kimerült voltam. Nagy sokára sikerült megfogalmaznom magamnak, mire is lenne szükségem. És kitisztult a világ, azóta rendszeresen szervezek magamnak vagy magunknak kimenőt. És elmondhatom: mintha kicseréltek volna! Mindannyian jól járunk tehát az anyaidővel :-).

Íme a kifogások:

  1. De nem akarom terhelni a férjemet. Annyit dolgozik szegény, hazaér és rögtön nyomjam a kezébe a gyerekeket? Nem, erről szó sincs. Fontos, hogy az anyaidő ne a házasság rovására menő követelés legyen! Először a férj fülébe kell elültetni az ötletet, hogy milyen jót is tenne neked, ha elmehetnél sportolni, vagy meginni egy klassz dzsúzt a lányokkal, beszélgetni valakivel, vagy csak sétálni egy nagyot az utolsó napsütéses napokon a hosszadalmas tél előtt, hogy újra embernek érezhesd magad. FONTOS!: konkrét dolgot fogalmazz meg, különben életed értelme nem fogja érteni, miről beszélsz. Nem haragudhatunk rájuk ezért, ez van :-). Ha viszont már ketten tudtok erről az igényedről, biztosan találni fogtok rá alkalmat, hogy kikapcsolódj. Lehet, többször el kell mondanod majd, hogy mit szeretnél, de akkor is: csak kíméletesen, nem követelőzve, és biztosan révbe érsz.
  2. De még nagyon kicsi a gyermekem, csak velem tud elaludni! Elismerem, ez egy jogos és igaz béklyó, de nem mindenáron. Nagy valószínűséggel nem sértődik meg a kicsi, ha akkor mész el, amikor alszik (bár biztos vannak Neked is olyan történeteid, amikor TÉNYLEG felébredt a gyermek arra, hogy kiléptél az ajtón…). De ha tényleg nem megy másképp: tűzz ki egy célt, amit mindenképp várhatsz majd. Nekem ez a kislányom egy éves születésnapja volt. Megfogadtam, hogy ha addig nem is, na majd onnantól… És így is lett – egy perccel sem engedett el előbb maga mellől :-).
  3. Nincsen segítségem, nem tudom kire bízni a gyerek(ek)et. Ó, de sokszor mondtam ezt én is! És láss csodát, egy idő után akárkinek panaszkodtam erről, nem sokkal később bejelentkezett ideiglenes bébiszitternek. Barátnők, rokonok, ismerősök. Amikor már láttam, hogy bánnak a gyerekeimmel, szívesen bíztam rájuk őket pár órára, és végre nemcsak egyedül, de a férjecskémmel is kiszabadultam otthonról. Jobban szét kell tehát nézni, és biztosan találsz potenciális bébiszittert.
  4. De én utálok szívességet kérni! Persze, mindenki utál szívességet kérni, de néha indokolt…! És mindig abból indulj ki, hogy ezek az emberek szeretnek Téged – hiszen barátaid, vagy rokonaid. Nem fogják félvállról venni, hogy ramaty állapotban vagy és segítségre lenne szükséged. Ha viszont ennyire nem szeretnél szívességet kérni, még mindig ott a lehetőség, hogy bébiszittert fogadj.
  5. De egy idegenre bízzam a gyermekemet? Ha nincs más lehetőséged, igen…  Én magam is fenntartásokkal közelítek a kérdés felé, és nagyon sokára érett meg bennem a döntés, hogy tegyek egy próbát. Viszont nagyon bevált és nagyon ajánlom mindenkinek. Nagy szabadságot ad, ha van fixen pár óra szabadidőd hetente, és végre nem lesz közügy abból, hogy gyantáztatsz, alszol, napozol vagy fodrászhoz mész.

+1: Ha tényleg semmi, de semmi módja nincs annak, hogy gyerkőcök nélkül menj el otthonról, akkor meg kell találnod a módot arra, hogy velük is feltöltődhess. Nagyon ajánlom a baba-mama klubokat, engem annak idején egy újpesti babaklub húzott ki a depressziómból, a mai napig hálás vagyok ezért nekik. Minden anya egy szuperhős, együtt meg aztán különös csodákra vagyunk képesek!

Ne feledjétek: az anyaidőt ANYA KAPJA, HOGY TOVÁBBADJA!

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

 

8 jel arra, hogy anyaidőre lenne szükséged

  1. Jobban belegondolva egy-két(-sok) éve csak gyerekdalokat énekelsz… Otthon, Ringatón, az autóban, a buszmegállóban, mindenhol. És elmélázol: vajon léteznek még rádióadók? – bizony, hogy léteznek, sőt, újak is vannak, hallgassatok mai zenét is! Nem mondom, hogy intellektuális élményt nyújtanak, de legalább újra felnőttnek érzed magad tőlük. És táncoljatok otthon, a gyerekek imádni fogják!

 

song

 

2. Utoljára terhesség alatt néztél/néztetek meg egy egész estés filmet.tévé2

3. Idejét sem tudod, mikor beszélgettél zavartalanul, időkorlát nélkül valakivel. Ebbe a férjed, a barátnőd, az anyukád is beletartozik. Próbálj szervezni magadnak pár szabad órát, amikor azzal beszélgetsz, akivel akarsz, és annyit, amennyire szükségetek van. A kibeszéletlen frusztrációk, sérelmek, dilemmák beteggé tesznek. A beszélgetés viszont feltölt és gyógyít!phone

4. A barátnőid kezdenek lemondani Rólad, és ez nem feltétlenül őket minősíti. Vagy szerinted igen? Biztos sokszor azt gondolod, hogy tekintettel lehetnének Rád, akinek gyereke van, de… kettőn áll vagy bukik a barátság, és biztosan vannak barátaid, akikre igenis érdemes rendszeresen időt szakítani!

5. Tulajdonképpen három váltóruhában nyomulsz évek óta. Nem kell vagyonokat költeni, egyszerűen áss mélyebbre a szekrényben: biztosan találsz pár elfeljtett, bombajó ruhát. És ezektől az apróságoktól máris jobban érzed magad. Ja, és fodrász? Ugyan, a lófarok soha nem egy ki a divatból!

6. Az óvodásod kisbarátja alvókájának nevét akkor is tudod, ha álmodból ébresztve kérdezik. A legjobb barátnőd pasijának a nevén viszont gondolkoznod kell. Pedig már egy éve együtt vannak…

7. A gyermekeid nem tudnak olyat tenni, amiért legszívesebben ne üvöltenéd le a fejüket – Ne üvölts a gyerekeddel, el sem hinnéd, mennyire mély nyomot hagy benne! Inkább pihenj egy kicsit!mom-yelling-girl-crying

8. A férjed nem tud olyat tenni, amiért legszívesebben ne üvöltenéd le a fejét – Ne üvölts a férjeddel, a társaddal, a partnereddel! Soha, semmilyen körülmények között! :-)

rózsa
A következő bejegyzésben bemutatom a leggyakoribb kifogásokat az anyaidőre – biztosan Neked is van egy pár… Aztán pedig megpróbáljuk elhessegetni ezeket a kifogásokat. Ne feledjétek: az anyaidőt ANYA KAPJA, HOGY TOVÁBBADJA!

Képek: AKARAKINGDOMS,  photostock,  marcolm,  David Castillo Dominici,  nenetus,  photostock,  FreeDigitalPhotos.net

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

5 könyv, ami kikapcsolja az anya-robotot

Az vagy, amit olvasol.

Anyaként nagyon meg kell válogatni, mit és mikor tudunk olvasni. Nincs idő mellélövésekre, biztosra kell menni. Én ezért vagyok lelkes könyvtártag évek óta. Így ott helyben beleolvashatok egy-egy kiszemelt példányba – ráadasul GYES-en lévőknek kedvezményes a tagság.

Mostanság már csak esténként tudok olvasni, de napközben is a kezembe veszem az aktuális könyvet, hogy lássák a gyerekek: OLVASNI JÓ! Hiszen hogy is várhatom el majd tőlük iskolában, hogy elolvassák a kötelező olvasmányokat (de jó is lesz Jókait olvastatni a 12 évessel…), ha a szülei kezében soha nem lát könyvet. És könyvtárba is együtt járunk, hogy rögzüljön a szokás (bár megjegyzem, nagyon hálás vagyok a sorsnak, mikor egyedül mehetek, és kedvemre válogathatok.)
Ahogy már többször írtam, egy ideje előnyben részesítem az önismereti könyveket. Viszont iszonyatosan be lehet sokallni tőlük. Ha hónapokig csak arról olvasok, hogy hogyan kell jól és okosan élni, egy idő után befordulok. Annyira figyelek magamra és a férjemre, hogy előbb-utóbb úgyis arra jutok, hogy tök boldogtalanok vagyunk :-). Na, ilyenkor szokta az én drága férjem kitépni a kezemből ezeket az “észosztó” könyveket, és akkor jöhet más. Íme egy lista olyan könyvekről, amik jó eséllyel Téged is kikapcsolnak. Amint látni fogjátok, ezekben is az útkeresés az alapgondolat, de nem direkt módon.

1. D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka (2014)

Helga és férje tíz éve házasok, két gyermeket nevelnek. A könyvben Helga lelki küzdelmét olvashatjuk a házasságról, kiüresedésről, szexualitásról, szeretethiányról. Mindezt páratlan őszinteséggel, egy hihetetlenül izgalmas történetbe csomagolva. Én nagyon megszólítva éreztem magam olvasás közben, homlokracsapós-gondolatébresztős, mindazonáltal rendkívül szórakoztató könyv.huszezer

2. David Nicholls: Egy nap (2011)

Emma és Dexter egyetemi barátok-szeretők, életükből minden évben július 15-ét ragadja ki az író és arról számol be. Fantasztikus a stílus, sziporkázó humorral. Nem vékony könyv, de letehetetlen. A filmváltozata is kiváló, remek színészekkel (Anne Hathaway és Jim Sturgess), abszolút a könyv hangulatával.kep708592nagy

3. Jostein Gaarder: A kártya titka (1990)

Elismerem, ehhez a könyvhöz kicsit nemnormálisnak kell lenni – na jó, csak annyira, amennyire én vagyok :-). Mese és valóság egyben. Apa es fia elutaznak Görögországba, hogy megkeressék Anyát, aki elvesztette önmagát, ezért elhagyta őket. Utazás közben a fiú kap egy különleges könyvet egy ismeretlen öreg úrtól. Bámulatos történet tárul elé, amiről kiderül, a saját családjáról szól. Megtudja, hogy kik voltak a nagyszülei, hogyan találtak egymásra szülei, s miért hagyta el őket az édesanyja. Különös kártyajáték folyik: 52 kártyalap elevenedik meg, hogy a fiú megérthesse, ki is ő valójában, s ki az a titokzatos Joker, aki „túl sokat gondolkodik, s túl sokat tud”. Tizenéves korom óta körülbelül hatszor olvastam már el.
gaarder

4. Ernest Hemingway: Fiesta (1926)

Igazából bármelyik Hemingway könyvet írhattam volna, de ez a kedvencem. A szereplők mind testileg, mind lelkileg megsínylették az első világháborút. Ezeket a sebeket és erkölcsi összeomlásukat itallal, szerelemmel, világjárással, érzéki gyönyörökkel igyekszenek gyógyítani – sikertelenül. Hemingway sziporkázik ebben a kisregényben, olvassátok!
hemingway

5. Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre (2008)

Emma és Leo véletlenül, egy e-mail cím elírásnak köszönhetően kezdenek levelezni. Szép lassan megismerik egymást és szerelmesek lesznek, noha ezt maguknak sem vallják még be. Lelki utazás ez, szintén zseniális humorral, és az izgalommal: miért nem javasolja már egyikük, hogy találkozzanak! Nekem külön tetszett, hogy semmi körítő szöveg nincs a könyben, csak az e-mailes levelezés, csupaszon. Sok dolga van tehát az olvasónak, de megéri összerakni a képet! Van színpadi változata is, erről nem tudok még véleményt mondani.gyógyír
+1. V. Kulcsár Ildikó: Figyeljetek feleségek, figyeljetek férjek! (2009)

Megint hozok egy plusz-egyet… Ez az egyetlen pszichológia-önismeret témájú könyv, amit egyszer, egyetlen egyszer minden férfinak és nőnek el kellene olvasni. Lehetőleg ne akkor, amikor a épp padlón van a kapcsolatuk, mert akkor még jobban lehúzza azt :-). Élő példákon keresztül (Nők Lapja olvasói levelek) keresi a választ olyan kérdésekre, mint hogy Van-e tartós boldogság? Meddig tart a boldogság? Van-e hűség? Hogyan válik sárkánnyá egy anya a férje szemében? Olvashatunk véleményeket pro és kontra, szóval a mindentudás szobájába nem jutunk be a könyv végén. De szerintem nagyon tanulságos.

vkulcsar

Kép: iosphere at FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

5+1 tévhit a kétgyerekes életről

A minap megkért egy édesanya, hogy írjak arról, miben más kétgyerekes édesanyának lenni, mint egygyermekesnek. Miből van több (gyerekből mindenképp!), miből van kevesebb, miről kell lemondani, mire kell figyelni. Őszintén szólva attól, hogy nekem történetesen két gyerekem van, még nem érzem úgy, hogy nálam lenne a mindentudás ezzel kapcsolatban. Nálunk 23 hónap van a gyerekek között, így más korkülönbséggel kapcsolatban nincs tapasztalatom -khm, khm, még… Tudni kell továbbá azt is, hogy ugyan rengeteg gyerekneveléssel, házasságokkal kapcsolatos könyvet olvasok (igazából csak ilyen témájú könyveket veszek le mindig a könyvtárban a polcról), nem vagyok végzett pszichológus. Arról nem is beszélve, hogy erről már sok-sok blogban, könyvben írtak előttem, és nagyon nem szeretnék elcsépelt közhelyeket puffogtatni.

Néhány tévhitet azonban el kell oszlatnom.

  1. Két gyerekkel kétszeresére nő a teendők száma is. Tévedés! Alig pár hónap, és a gyerekek kiválóan lekötik egymás figyelmét. Simán el tudod végezni a házimunka egy részét, amíg ők gyűrik egymást szépen játszanak. Ráadásul a “NAGYTESÓ” pillanatok alatt ténylegesen betölti a “Nagy” szerepét: segít, vigyáz, figyel, megért, elfogad – legalábbis ez a tapasztalat, több családtól is. Zsigerből szeretik a testvérüket, 23 hónap nekünk például pont az a korszak volt, mikor a fiam még túl kicsi volt ahhoz, hogy úgy érezze, a kisbaba elveszi a szülők figyelmét.
  2. Mindaz a szeretet, amit az első gyermeked iránt éreztél, elfeleződik, ha jön a második. Ezt már sokan megcáfolták, és teljesen igazuk van! A szeretet megduplázódik! Most biztos azt gondolod, ez kizárt, mert ennél jobban már nem tudsz szeretni. Ki fog derülni, hogy a többszörösére is képes vagy!
  3. A nappaliban/gyerekszobában/konyhában szétdobált játékok megduplázódnak. Nos, ez csak rajtatok múlik: ha okosan csináljátok, és mindenkit megkértek, hogy ne vegyenek játékot ajándékba, nem igazán nő a számuk – de semmiképp nem duplázódik meg – , így a szétdobált mennyiség sem fog. Egy azonban tény: míg egy hároméves már nem rámol szét annyira (?), az egyéves most kezdi… Így mennyiségben nem, de időben mindenképpen több a rumlis korszak. De láttam már olyan embert, aki azt állítja, egyszer véget ér!
  4. Annyian megcsinálták már előttem, én mégis úgy érzem, nem bírom tovább. Dehogynem! Bírod! Sőt, elárulok egy titkot: SENKI nem csinálja olyan jól, mint Te. A Te gyerekeiddel Te bánsz a legjobban. Ez adjon mindennap kellő mennyiségű önbizalmat és adrenalint, és minden sokkal könnyebben fog menni (ha ezt nekem annak idején elmondta volna valaki, tuti nem kerültem volna depresszió-közeli állapotba).
  5. Semmire nem lesz időm! Hát, ezt csak félig tudom megcáfolni… Én az első kétgyerekes hónapokban bántam meg igazán, hogy amíg nem volt gyerekem, miért nem utaztam el valahová félévente, miért nem találkoztam hetente háromszor a barátnőimmel, miért nem jártunk hetente moziba vagy színházba a férjemmel és miért nem sportoltam heti négyszer. Ezek egy részét kétgyerekes anyukaként is be tudod préselni az életedbe, csak sokkal-sokkal körülményesebben: egy-egy programot 2-3 hetes kitartó szervezés előz meg. De megéri! Arról, hogy ezek a “kimenők” mennyire értékes órák mindannyiótoknak, itt írtam.

+1. Mi lesz a férjemmel? Rá egyáltalán nem lesz időm! Okosan szervezni kell magatoknak időt otthon és házonkívül is! Enélkül nem megy, ezt elismerem! Szánni kell erre is pár órát néha, mert tény, hogy nagyon könnyű ráállni arra, hogy éldegéltek egymás mellett, szinte szó nélkül. De visszatérve a két gyerekre: míg egy gyerekhez elég voltál Te is, a párodnak csak asszisztálnia kellett a neveléshez, addig a két gyerek már két emberes “munka”, amikor csak mód van rá. És ez nagyon összekovácsolja a családot, erősíti a párok közötti szövetséget. Ha választani kellene, nekem ez a legjobb a kétgyerekes életben: négyen vagyunk egy csapat :-).

Kép: arztsamui at FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 5. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Volt már szó nagyszülőkről, Apáról, fiatalabb rokonokról és barátnőkről, illetve bébiszitterekről. Ezúttal pedig azokat a helyeket gyűjtöttem össze, ahol akár rendszeresen, társaságban tudhatod a gyermekedet és szakképzett pedagógusokra bízhatod őt. A lehetőségek tárháza végtelen, a pénztárcád szabja határokat (na meg az, hogy mennyi szabadidőre van feltétlenül szükséged).

  1. Játszóházak – általában 0-12 éves korig
    Számos játszóház várja országszerte a gyerekeket, tündéri animátorokkal vagy épp pedagógusokkal. A legtöbb játszóház vállal gyermekfelügyeletet is, de eleinte nyilván érdemes együtt felfedeznünk a terepet, mindenki dolgát megkönnyítjük ezzel. Általában óra- vagy percalapú árazást alkalmaznak, de mindenhol van akciós nap, érdemes böngészni a honlapokat. http://jatszohaz.lap.hu/ vagy itt találsz egy listát a legjobb játszóházakról, véleményekkel: http://www.kozelben.hu/jatszohaz, de szerintem ez sem teljes…
  2. Óvodák – változó
    Óvodák is vállalnák gyermekfelügyeletet, legalábbis hallottam már ilyenről, de a legtöbb intézmény 120%-os leterheltséggel működik. Mindenesetre érdeklődj, egy kérdést megér, biztosan kedvezőbb az ára, mint egy játszóházé.
  3. Családi napközi – általában 1-7 éves korig
    5-10 gyermek van egy csoportban, általában 4 gyermekre jut egy pedagógus. Teljes mértékben alkalmazkodnak a szülő igényeihez, vállalnak heti egy napos felügyeletet is (bár ez nem annyira szerencsés, mert így nincs alkalma a gyermeknek megszokni az ottani rendszert, elvárásokat, körülményeket). Van olyan családi napközi is, ami csak délelőtt fogadja a gyerekeket.
    Azoknak, akik úgy érzik, jót tenne a gyermeknek a társaság, és tudnak erre szánni hetente párezer forintot, nagyon ajánlom a családi napköziket, kis csoportban, tartalmas időt tölthetnek el itt a gyerekek. Ugyanakkor épp a méretéből adódan kevésbé kell tartani a betegségektől. Itt egy viszonylag naprakész családi napközi kereső: http://csanakereso.hu/, de azt javaslom, inkább érdeklődj a környéken lakó anyukáknál is, mert vannak olyan napközik, melyeknek “szájhagyomány útján” terjed a jóhírük. Mi is így találtunk egyet, egy ismerősnek az ismerőse ajánlotta, és azóta én is továbbajánlottam, mert fantasztikus helyre került a kisfiam, igen kedvező áron.
  4. Bölcsődék – 20 hetes kortól 4 éves korig
    Hát… Azt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak, hogy pusztán azért adják bölcsődébe a gyermeküket, hogy ők töltődhessenek, de ilyennel is találkoztam már (az persze örök talány, hogy hogy vették fel a gyermeket a bölcsődébe, 6-szoros túljelentkezés mellett… :-)). Mindenesetre igazi sikersztori lett a vége, az anyuka kiegyensúlyozottabb, a gyermek felszabadultabb és oldottabb lett a gyermektársaságtól. Bölcsődékkel kapcsolatban a helyi önkormányzatoknál érdeklődj. Vagy ha minden kötél szakad, keress fel egy magánbölcsődét, ezek is barátságos létszámmal indítják csoportjaikat, de egy nagyságrenddel drágább, mint egy családi napközi.

Mindezekkel kapcsolatban egy dolgot azért hadd jegyezzek meg: csupán azért ne élj ezekkel a lehetőségekkel, mert a szomszéd/barátnő is ezt teszi, vagy mert ez a trendi. Ha nem jön belülről a vágy az anyadő iránt, akkor ezt a gyermeked is érezni fogja, és nem hiszi el, mikor azt mondod, hogy neki szuper lesz majd közösségben. És akkor teljesen feleslegesen költöd a pénzeteket, hisz egyikőtök sem lesz boldogabb az új helyzettől. Ezt a megoldást tehát csak azoknak ajánlom, akik tényleg nem tudnak más megoldást találni a gyermekfelügyeletre, de borzasztóan fáradtak, kimerültek és szent meggyőződésük, hogy a gyermeküknek jó lesz az adott intézményben. Ezek nélkül nem megy, és tulajdonképpen feleslegessé is válik.

Ha azonban Te is jószívvel bízod ezekre az intézményekre a gyermekedet, és ő is szívesen megy, akkor világok nyílnak meg előtted: nyugodtan tudsz foglalkozni a kistestvérrel (eeeez az igazi anyaidő :-)), nehezítő körülmények nélkül vezetheted a háztartást, szépítkezhetsz, pihenhetsz, és még sorolhatnám… Azért ez nem egy rossz állapot :-).

Kép: imagerymajestic, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

5 anyatípus

Tapasztalataim alapján az anyukákat 5 típusba lehet besorolni aszerint, hogy hogyan viszonyulnak az anyaidő fogalmához.

  1. Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, és… tényleg nincs
    Szerencsés, de meglehetősen ritka típus! Ha nem látnám saját szememmel nap mint nap, el sem hinném, hogy létezik ilyen. Ők azok, akiknek soha nem merül le az energiaszintjük. Az ilyen anyukák egész nap türelmesek, nyugodtak, és az is feltölti őket, ha 2-3 gyerek nyüzsög körülöttük, amíg főznek. És századszor is mosolyogva pakolnak el a nappaliban a gyerekek után.
    Maximum azért vigyáz olykor-olykor más a gyerekeire, mert kettesben szeretne kis időt tölteni a férjével – mert erre nyilván van igénye neki is. Ez a típus tehát nem azért nem mozdul ki egyedül, mert elvből nem adja ki kezéből a gyerekeit. Egyszerűen nincs rá szüksége és igénye. Valljuk be, míg nem válunk anyukákká, mind azt hisszük, hogy ebbe a típusba fogunk tartozni…
  2.  Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, pedig lenne!!!
    Ő az, akik talán még meg is tehetné, hogy néha töltődjön, de ehelyett inkább felveszi a mártír szerepét (“Gyerek nélkül??? Én ugyan nem!“). Ezzel jó eséllyel árt a gyerekeinek (sokszor kiabál velük, türelmetlen), magának (egyre vékonyodnak az idegszálai, egyre leharcoltabb lesz, és megeshet az is, hogy egyre jobban meghízik), és a férjének is (vele is türelmetlen, nem ritka, hogy mindenért őt hibáztatja, estére pedig annyira kimerültté válik, hogy esélyük nincs intim együttlétre). És sokat panaszkodnak. Nagyon sokat… Ha ebbe a típusba tartozol, nagyon kérlek, keress módot a kikapcsolódásra. Akár a honlapon, vagy töltsd le a 10 legütősebb ingyenes anyaidő tippemet.
  3. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, de… valahogy soha nem jön össze
    Egyre csak fantáziálnak, hogy majd elmennek sportolni, barátnőzni, romantikázni a férjükkel, de a körülmények mindig közbeszólnak. Tudatosan meg kell tehát tervezniük ezeket a lopott órákat (erről itt írok bővebben), és gyártani “B” tervet is, különben könnyen csalódottá válnak a sikertelen kimenő miatt. Csalódottságodat orvosold egy másik anyaidő-lehetőséggel (Neked is ajánlom a 10 ingyenes tipp letöltését), és mostantól tényleg tégy meg mindent annak érdekében, hogy hatékonyan töltődhess.
  4. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is szervezi magának
    Ők az én szememben a tudatos édesanyák – irigylem is őket rendesen. Felismerik az igényüket és kijárják az útját, hogy meg is kapják. Kiegyensúlyozott nők, akik általában boldog házasságban élnek, és a gyerekeik is rendben vannak. Szerencsések, mert fix, bejáratott segítségük van a gyereknevelésben vagy a háztartásban – esetleg mindkettőben.
  5. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is kapja. Ajándékba :-)
    Na jó, ezt a típust magam sem gondolom komolyan :-). De biztosan történt már néhány olvasómmal ilyen is. Jó hír viszont, hogy honlapommal azon leszek, hogy minél többen ebbe a típusba tartozzunk. Ehhez gyűjtöm a partnerek jobbnál jobb ajánlatait és akcióit. Részletek itt.

    Kép: photostock, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Nem minden anyaidő, ami annak látszik!

Van valami, amiről mindenképpen beszélni kell, bármilyen apróságnak tűnik:

Egy történetben tudnám leginkább érzékeltetni, mire is gondolok:

Sztori: Második gyermekünk születése után pár hónappal, a kialvatlanságtól feszülten és a mindennapok édes terhétől teljesen kimerülten úgy döntöttem, nekem most nagyon jót tenne egy olyan film, amit kedvemre végigröhögök. Moziban. Egyedül.
Ki is néztem egy erre kiválóan alkalmas vígjátékot, el is mentem a moziba, és az orrom előtt vitték el az utolsó jegyet a filmre.
Sebaj, gondoltam, ha már itt vagyok, bármi feltölt. Na, sikerült beülni egy olasz filmre, ami egy jófej, sikeres nőről szólt, vadállat, hűtlen férjjel, akivel pocsék házasságban éltek, a nő pedig a lelkét kitette a családjáért, a munkája mellett. Majd anyuka rákos lett és a film végén jól meg is halt. Mondanom sem kell, füstölgő fejjel léptem ki a moziból, és hetekig dühös voltam magamra, hogy miért nem ágyaztam meg kellőképp az “anyaidőmnek”, egy előre megvett mozijeggyel például?!

banner_egyedul

Tapasztalataim alapján két típusba vagyunk sorolhatók mi, anyaidőt igénylő anyák :-). Az egyik típusnál egyszercsak valami bekattan, és akkor menni kell, nincs mese! A másik típus előre kitalálja, mi töltené fel; kinézi a programot; bébiszittert szervez; társaságot intéz maga mellé – ha szeretné; előre megveszi a jegyet, stb. Amint látható, én inkább az első típusba tartozom – még! De igyekszem egyre tudatosabb lenni, mert time managementtel az anyaidő is hatékonyabb, úgy tűnik… Plusz a férjem is jobban viselné, ha előre felkészíteném egy-egy távolmaradásomra.

Vagy… sztori 2: Egy ismerősöm mesélte a minap, hogy a férje elvitte a gyerekeket két órára sétálni, hogy ő pihenhessen. És ő mit csinált? Két órán keresztül vasalt. Ami persze lehetne feltöltő is akár – egy képzeletbeli világban! De ő hullafáradt volt, mire hazaért a család. Aztán egész este mérges volt magára, hogy miért nem olvasott/aludt/tévézett inkább.

Mérhetetlen tudatosság kell tehát a töltődéshez! Bármilyen illúzióromboló, előre tudni kell, mi töltene fel igazán – nekem két évembe telt, mire sikerült ezt megfogalmaznom magamban -, és ennek megfelelően kell szervezni az életet. Azt kell mondjam, a spontán találkozók, programok ideje nagyjából lejárt, bár… én még mindig küzdök ez ellen.

banner_kettesben

És hát akárhogy is szépítjük, tényleg olyan kevés idő adatik, amikor csak magammal foglalkozhatok, nagyon jól kell tehát hasznosítanom ezt. Így kisimulnak az összecsomósodott idegszálaim, és teljes szívvel tudom tovább csinálni a dolgaimat – értsd: gyereknevelés, házasélet (!), munka, háztartás!

És Neked mi jelenti az anyaidőt? Sport? Egy jó film? Egy beszélgetés? És egyszercsak elstartolsz, vagy rákészülsz?

Bármelyik is, az Anyaidő ajánlatai között biztosan találsz kedvedre valót: http://www.anyaido.hu/ajanlatok/

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 4. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ez a bejegyzés azoknak (is) szól, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy bébiszittert fogadnak.

Felesleges taglalnom, hogy miért, minden édesanya ódzkodik kicsit (vagy nagyon) attól, hogy beengedjen egy “idegent” az életükbe. Jómagam ezeket a mondatokat hangoztattam három évig: Nem is ismerem! Pénzért szereti a gyerekeimet? Nem engedhetem meg magamnak! Ki tudja, mit csinál velük, ha én nem vagyok ott?! Ha rendszeresen idegenre bízom, bizonytalanul fog kötődni hozzám a gyerekem! Inkább nem megyek/nem megyünk sehová! 

Mostanra azonban kezdem magam meggyőzni arról, hogy létezik olyan bébiszitter, akire szívesen bízom szívem csücskeit. Nálam két alapszabály van:

1. Bébiszittert csak megbízható ajánlás útján fogadok. Olyantól, akiben megbízok, ismerek!
2. Első pillanattól hangolódjanak egymásra a gyerekekkel.

(+1: Ne legyen fiatalabb és csinosabb, mint én :-D)

Most pedig álljon itt néhány előny, hogy  – ha tényleg nincs más lehetőségünk, – miért érdemes kigazdálkodni azt a heti párezer forintot.

1. Nem kell szívességet kérnünk senkitől. Tehát nem lesz közügy abból, ha kozmetikushoz vagy nőgyógyászhoz mész, vagy ha végre eljuttok moziba a férjuraddal.

2. Egy bébiszitter nem fog gyermekfelügyelet közben takarítani, főzni, mosni. Figyelmének 100%-a a gyerekeidé.

3. Ha jó bébiszittert választasz, aki ért a gyerekek nyelvén, tudja, hogyan kell velük foglalkozni, abból mindannyian csak profitáltok, és meglehet, tanulhat valami olyat, amitől leesik az állad – és elfog a sárga irigység, hogy nem Te tanítottad meg neki!

4. Az élethez elengedhetetlen tulajdonság a rugalmasság, főleg a mai, állandóan változó világban. Ha nemcsak Veled, de néha mással is van a gyermek, rugalmasabb, befogadóbb személyiség lesz.

5. Egy bébiszitterrel esélyt kaptok arra is, hogy amíg ő a gyerekekkel van, ti megőrizzétek/felfrissítsétek házasságotok életerejét. Ez pedig többszörösen megtérül: boldog házasság = jó hangulat otthon. A gyermeknek pedig ez a legfontosabb! Erre tényleg ne sajnáljátok a pénzt!

Kép: radnatt, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.