anyaszerep

Tudod mit Drágám, cseréljünk!

Rosszabb napjainkon szerintem mindannyian férjünk fejéhez vágtuk már, hogy “Tudod, mit? Cseréljünk! Holnaptól dolgozom inkább én, Te meg maradj itthon!

Mert hát hogy is telik egy nap kisgyerekes anyaként (csak a saját példámat tudom leírni, de vélhetően valami hasonló történik sok édesanyával a nap 24 órájában, a hét 7 napján):

6:30 Ébredés, észhez térés, majd irány a fürdőszoba, ahol rendbe teszem magam

7:00 Halk ébredezés a gyerekszobából, de még nagyjából 20 percig nyugi van.

7:30 Bemegyek a gyerekszobába, a másfél éves kislányom nagy örömmel fogad, a hároméves fiam kevésbé. És indul egy átlagosan 20 perces, igen felemelő “NemAkarokFelkelni“, és “NemAkarokFelöltözni“-kör. Ha ezen túl vagyunk, nyert ügyem van, mert az óvoda gondolatával (még) teljesen fel lehet villanyozni. Ezután reggeli, öltözés, séta vagy biciklizés az oviba.

8:30 Hazaérünk a kislánnyal, és ha épp van türelme egyedül játszani, eltakarítom a reggeli romhalmazt. Ha nincs, akkor a romhalmaz közepére telepszünk és mesét olvasok neki, beszélgetünk, mondókázunk. Jobb napjain még arra is nyitott, hogy felüljön a konyhapultra és együtt főzzünk.

10:00 Sétálunk vagy boltba megyünk, közben ezerrel figyelni kell, hogy ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb…

12:00 Ebéd, aztán altatás

13:00-15:00 Alvásidő = végre lehet teregetni, takarítani, dolgozni, kényelmesen főzni, vasalni, pakolni, telefonálni, ügyet intézni, ja és pihenni (muhahaha!!! :-))… Két óra – panaszolom hangosan a férjemnek – érted, kettő!!!

15:30 Indulás az oviba a nagyfiúért, majd játék kint az udvaron a többi gyerekkel (sorházban élünk), közben ezerrel figyelni, hogy ne essen le, ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb… Ennek a délutáni kinti üzemmódnak viszont nagy előnye, hogy alvásidő után estig nagyjából egyben van a lakás.

18:00-19:00 között Apa megérkezik – hurrá, hurrá! Megvárjuk, míg testileg-lelkileg és fejben is hazaér, aztán/közben vacsora, fürdés.

20-21:00 mindkét gyerek alszik, én pedig általában dolgozom a gép előtt.

23:00 Fürdés, alvás.

Büszkén tálaltam ezt a férjemnek, hangoztatva, hogy nekem milyen nehéz, ő pedig ehhez képest, nyugiban, egy dologra koncentrálva végezheti a dolgát, nem lóg folyton a nyakán senki, nyugodtan megebédelhet és nyugodtan telefonálhat, amikor csak kedve tartja. Szegénykém csak nézett rám kerek szemekkel, hogy “Te megőrültél? Komolyan azt hiszed, hogy így telik egy napom? Na, akkor hadd meséljek én is!

6:00 Csörög az óra, indulni kell. Síri csendben, sötétben készülődök, hogy ne ébredjenek fel a gyerekek, emiatt még a reggelire is csak útközben, az autóban kerül sor.

7:30 Érkezés az első építkezésre, ahol mindig van valami váratlan fordulat, minden igyekezetünk ellenére. Hat telefon (nyugodtan??? Az igaz, hogy nem sír közben a fülembe egy gyerek sem, de attól még kattog a fejem rendesen.)

10:00-14:00 Körbejárom a többi építkezést, mindenhol lebonyolítok 6-10 telefont, győzködök, tárgyalok, számolok. Számok, számok, egész nap számok vannak a fejemben. 

14:30 Gyors ebéd, általában egy mekdrájvban, vagy gyrososnál útközben (általában az autóban), mindenesetre a legritkább esetben széken, asztalnál ülve.

15:00-17:00 Tárgyalások, egyeztetések a város különböző pontjain, ahová oda is kell ám érni autóval. Közben átlag 100 anyázás. Az emberek iszonyú hülyék ám!!! Eközben általában jön otthonról a telefon, hogy mikor érek már haza, mert a t*köd tele. Hát, hidd el… mennék én azonnal.

18:00-19:00 forgalomtól függően – Hazaérek, szembesülök a fáradt arcoddal, elmondod, mennyi dolgod lenne neked is, de muszáj egy félórát leülnöm és kinéznem a fejemből, kihessegetni belőle a számokat… :-).

Az esti fürdetés, altatás általában az én dolgom, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább ennyit is együtt vagyok a gyerekekkel, Te pedig tudsz kicsit haladni a dolgaiddal.

21:00 E-napló írás, nso-olvasás, Facebook

21:30 – 23:00 Ejtőzés, összebújás, ünnepnapokon filmnézés, majd hullafáradtan beesünk az ágyba.

Ehhez képest én azt gondolom, hogy milyen jó Neked, a fiunk már ovis, úgy osztod be a napotokat a lánykával, ahogy akarod, egyedül az alvásidőhöz kell alkalmazkodni, amikor viszont cserébe azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem nincs ilyen két órám a napomban… Szóval… Nem igazán értelek: biztos vagy benne, hogy cserélni szeretnél?

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

Mi is az anyaidő?

Na ez az… Hogy mi az az ANYAIDŐ??? Létezik egyáltalán? Látta már valaki?

Tapasztalataim alapján nem, az anyaidő nem létezik. Legalábbis semmiképp nincs ott a mindennapokban, mint a csak-még-egy-mesét-anya, és az este-elmegyek-a-haverokkal-sörözni, jó?. Az anyaidőt bizony meg kell magunknak teremteni. És sajnos legtöbbünk nem rendelkezik egy jótündérrel, aki heti egyszer megveregeti a vállunkat, hogy jól csináljuk a dolgunkat, de mostmár pihenjünk egy félnapot és csináljuk végre azt, amit szeretnénk, és feltöltődve térjünk majd vissza. Akinek van ilyen, az viszont tegye össze két kezét, és élvezze jódolgát :-).

Nekünk kell tehát megfogalmaznunk az igényt, hogy KELL! Kell egy lopott óra, félnap, nap – uram bocsá’ hétvége -, ami csak rólunk szól. Amikor félre tehetjük – úgy nagyjából – a család körüli teendőket. Amikor ez megadatik, újra túlteng bennünk az energia, kisimulnak az igencsak megtépázott idegszálaink, és újra mosolyogni tudunk a háromévesünkre, aki tíz percen belül hatodszor változtatja meg az álláspontját arra vonatkozóan, mit is szeretne reggelizni…

De mi is az, ami igazán feltöltene? Egy egyedül, nyugalomban elfogyasztott reggeli? Egy kiadós alvás? Egy kellemes beszélgetés (férjjel/barátnővel/kutyával/akárkivel)? Sport? Fodrász? Sokszor csak kapkodunk, amikor végre élvezhetnénk a szabadidőt, és MINDENT el akarunk intézni félnap alatt. Csakhogy ez megintcsak kimerítő. Fontos, hogy átgondold, mi töltene fel igazán.

Ha ez is megvan, már “csak” a kivitelezést kell kidolgozni. Ha adott egy lelkes nagyszülő, akkor ez sima ügy. Ha nem, akkor macerásabb az egész. Sokan – én is – utálnak szívességet kérni, így itt meg is akad a dolog, és marad a 24-órás anyai szolgálat, halmozódó hiányérzettel, sötétedő szem alatti karikákkal, vékonyodó idegszálakkal, teljesen leépülő testizomzattal, és még sorolhatnám.

Ezen szeretnénk változtatni mi, anyaidősök…

Jó töltődést :-)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.