apaszerep

Tudod mit Drágám, cseréljünk!

Rosszabb napjainkon szerintem mindannyian férjünk fejéhez vágtuk már, hogy “Tudod, mit? Cseréljünk! Holnaptól dolgozom inkább én, Te meg maradj itthon!

Mert hát hogy is telik egy nap kisgyerekes anyaként (csak a saját példámat tudom leírni, de vélhetően valami hasonló történik sok édesanyával a nap 24 órájában, a hét 7 napján):

6:30 Ébredés, észhez térés, majd irány a fürdőszoba, ahol rendbe teszem magam

7:00 Halk ébredezés a gyerekszobából, de még nagyjából 20 percig nyugi van.

7:30 Bemegyek a gyerekszobába, a másfél éves kislányom nagy örömmel fogad, a hároméves fiam kevésbé. És indul egy átlagosan 20 perces, igen felemelő “NemAkarokFelkelni“, és “NemAkarokFelöltözni“-kör. Ha ezen túl vagyunk, nyert ügyem van, mert az óvoda gondolatával (még) teljesen fel lehet villanyozni. Ezután reggeli, öltözés, séta vagy biciklizés az oviba.

8:30 Hazaérünk a kislánnyal, és ha épp van türelme egyedül játszani, eltakarítom a reggeli romhalmazt. Ha nincs, akkor a romhalmaz közepére telepszünk és mesét olvasok neki, beszélgetünk, mondókázunk. Jobb napjain még arra is nyitott, hogy felüljön a konyhapultra és együtt főzzünk.

10:00 Sétálunk vagy boltba megyünk, közben ezerrel figyelni kell, hogy ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb…

12:00 Ebéd, aztán altatás

13:00-15:00 Alvásidő = végre lehet teregetni, takarítani, dolgozni, kényelmesen főzni, vasalni, pakolni, telefonálni, ügyet intézni, ja és pihenni (muhahaha!!! :-))… Két óra – panaszolom hangosan a férjemnek – érted, kettő!!!

15:30 Indulás az oviba a nagyfiúért, majd játék kint az udvaron a többi gyerekkel (sorházban élünk), közben ezerrel figyelni, hogy ne essen le, ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb… Ennek a délutáni kinti üzemmódnak viszont nagy előnye, hogy alvásidő után estig nagyjából egyben van a lakás.

18:00-19:00 között Apa megérkezik – hurrá, hurrá! Megvárjuk, míg testileg-lelkileg és fejben is hazaér, aztán/közben vacsora, fürdés.

20-21:00 mindkét gyerek alszik, én pedig általában dolgozom a gép előtt.

23:00 Fürdés, alvás.

Büszkén tálaltam ezt a férjemnek, hangoztatva, hogy nekem milyen nehéz, ő pedig ehhez képest, nyugiban, egy dologra koncentrálva végezheti a dolgát, nem lóg folyton a nyakán senki, nyugodtan megebédelhet és nyugodtan telefonálhat, amikor csak kedve tartja. Szegénykém csak nézett rám kerek szemekkel, hogy “Te megőrültél? Komolyan azt hiszed, hogy így telik egy napom? Na, akkor hadd meséljek én is!

6:00 Csörög az óra, indulni kell. Síri csendben, sötétben készülődök, hogy ne ébredjenek fel a gyerekek, emiatt még a reggelire is csak útközben, az autóban kerül sor.

7:30 Érkezés az első építkezésre, ahol mindig van valami váratlan fordulat, minden igyekezetünk ellenére. Hat telefon (nyugodtan??? Az igaz, hogy nem sír közben a fülembe egy gyerek sem, de attól még kattog a fejem rendesen.)

10:00-14:00 Körbejárom a többi építkezést, mindenhol lebonyolítok 6-10 telefont, győzködök, tárgyalok, számolok. Számok, számok, egész nap számok vannak a fejemben. 

14:30 Gyors ebéd, általában egy mekdrájvban, vagy gyrososnál útközben (általában az autóban), mindenesetre a legritkább esetben széken, asztalnál ülve.

15:00-17:00 Tárgyalások, egyeztetések a város különböző pontjain, ahová oda is kell ám érni autóval. Közben átlag 100 anyázás. Az emberek iszonyú hülyék ám!!! Eközben általában jön otthonról a telefon, hogy mikor érek már haza, mert a t*köd tele. Hát, hidd el… mennék én azonnal.

18:00-19:00 forgalomtól függően – Hazaérek, szembesülök a fáradt arcoddal, elmondod, mennyi dolgod lenne neked is, de muszáj egy félórát leülnöm és kinéznem a fejemből, kihessegetni belőle a számokat… :-).

Az esti fürdetés, altatás általában az én dolgom, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább ennyit is együtt vagyok a gyerekekkel, Te pedig tudsz kicsit haladni a dolgaiddal.

21:00 E-napló írás, nso-olvasás, Facebook

21:30 – 23:00 Ejtőzés, összebújás, ünnepnapokon filmnézés, majd hullafáradtan beesünk az ágyba.

Ehhez képest én azt gondolom, hogy milyen jó Neked, a fiunk már ovis, úgy osztod be a napotokat a lánykával, ahogy akarod, egyedül az alvásidőhöz kell alkalmazkodni, amikor viszont cserébe azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem nincs ilyen két órám a napomban… Szóval… Nem igazán értelek: biztos vagy benne, hogy cserélni szeretnél?

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

5 apa-típus napjainkban

Először is hadd mondjam el, hogy szeretjük a mai apukákat! Mert (többségben) pelenkázzák, altatják, ölelgetik, dícsérik, szeretik gyermekeiket. Mondhatni, hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) időre teljesen pótolják az édesanyát. Persze az most más kérdés, hogy ez miért van így, a dolog “történelmi” hátteréről írtam már.

Mindenesetre napjainkban könnyebb jó apának lenni, hiszen már a várandósság során, a szülésnél is aktív résztvevői lehetnek a folyamatnak, a családdá válásnak. Ők is kötődnek első pillanattól fogva ugyanúgy, mint mi, és sokkal tartalmasabb apa-gyermek kapcsolatok alakulhatnak ki mostanság, mint mondjuk 60-30, de akár 20 évvel ezelőtt is… Hozzá kell viszont tennem, hogy nem minden apukának megy ez könnyen, ilyen-olyan okokból.

Nézzünk néhány apa-típust:

  1. A dolgozó apa – avagy a “hagyományörző” típus
    A dolgozó apa sokat dolgozik. Nagyon sokat. Gyermekét általában csak aludni látja, jó esetben hazaér fürdetésre, de nem ez a jellemző. Hétvégén próbálja bepótolni az elmaradt élményeket, de számos esetet látok arra, hogy félóra gyerekekkel töltött idő után igazából az őrületbe kergetik a velük kapcsolatos tennivalók és küzdelmek.
    Ők azok a típusú apukák, akik nem igazán tudják megismerni gyermeküket, és sok esetben el sem tudják mondani felnőtt gyermekükről, hogy milyen egyetemre jár vagy hol dolgozik. Azt hiszem, sokan nőttünk fel ilyen apa oldalán, nem kell nagyon bemutatni, milyen hiányosságok alakulnak ki az apa-gyermek kötődésben, aminek okát és később következményeit csak hosszas pszichoterápiai kezeléssel lehet felkutatni és gyógyítani.
    Ami viszont napjainkban érdekes jelenség, hogy általában ezek az apukák azok, akik ragaszkodnak a nagycsaládhoz, és nem állnak meg három gyerek alatt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy számukra a gyerekvállalás nem olyan nagy teher, mint mondjuk drága feleségüknek, aki 98 százalékban viszi az otthoni igát. (Arról most itt nem írok, hogy a házasságra milyen hatással van egy ilyen életmódú férj. De aki benne van, biztos tudja.)
  2. A mindent megoldó apa
    Ők azok, akik mindent meg akarnak oldani a párjuk helyett. Sorban veszik le a vállukról a terheket (mindezt munka mellett), míg szegény asszonykának egy idő után tényleg nem marad más, csak a főzés és a takarítás – biztos út a depresszió felé, hacsak nem épít egy gasztroblog-birodalmat :-).
    Általában túlzott kontroll vezérli ezeket az apukákat – minden csak akkor jó, ha ÉN csinálom meg! Ritkább esetben a feltétlen féltés és szeretet. Mindenesetre a gyerekekben egy idő után felemás érzéseket kelthet ez az apa-típus. Pláne azért, mert őket is teljesen kontrollálni akarja majd, pusztán “segítségből” – szintén hosszas pszichoterápia következhet egy ilyen gyermekkor után.
  3. A legényapa
    Nem igazán vesz róla tudomást, hogy apa lett. Többé-kevésbé aktívan kiveszi részét a gyermekek körüli teendőkben, de életmódot változtatni vagy bármilyen lemondást tenni nem fog miattuk. Sajnos napjainkban is sok ilyen apuka van – főleg a fiatalok között-, de én azt gondolom, hogy egy idő után “betörnek”, és sérülés nélkül kijöhet belőle a család… Csak győzze kivárni Anya és gyermek egyaránt :-).
  4. A (túl) jófej apa
    Meglehetősen liberális szellemben neveli a gyermekét. Ő az, aki (sokszor valamilyen lelki frusztráció miatt) mindent ráhagy a gyermekére, akit összezavarhat a “most akkor mindent szabad?” életfelfogás. Sok konfliktusa lehet emiatt a gyerekek anyjával, hiszen valakinek szigorúnak is kell lenni, szabályokat gyártani és betartatni. Nehéz úgy, ha az ember egyedül marad ebben a küzdelemben… Mindenesetre könnyen lehet, hogy az ilyen családban felnőtt gyerekeknek egész életükben gondjaik lesznek a szabályok értelmezésével és alkalmazásával.
  5. Az ideális apa
    Egyre több ilyet is látni ám! Az ideális apa aktív részetvevője a családi életnek. Nyilván ő is dolgozik, akár még sikeres is lehet abban, amit csinál, ám számára a családja a legfontosabb. Kirándulásokat, nyaralásokat szervez, és mindig van ideje arra, hogy meghallgassa, megvígasztalja a család bármelyik tagját.

+1. A vasárnapi apa
Sajnos meg kell emlékeznünk róluk is… A vasárnapi apukáknak nagyon nehéz dolguk van. Régebben – amikor még (proli módon) vasárnap tartottuk a heti nagybevásárlást-, mindig elmentünk egy kávézó mellett. Vasárnap délelőtt szinte kizárólag vasárnapi apukák ültek az asztaloknál kamasz gyermekeikkel, magukra erőltetve valamiféle beszélgetést: “Mi volt a suliban?” “És nehéz volt a dolgozat?” Majd’ megszakadt a szívem mindegyikükért. Az apukákért azért, mert erőlködnek ugyan, de esélyük sincs kéthetente 24 óra együttlét alatt megismerni a gyermeküket, a benne zajló folyamatokat, gondolatokat – pedig erre nyilván lenne igényük. A gyerekeket pedig azért sajnáltam, mert nem tudnak megnyílni, kitárulkozni az édesapjuknak – főleg egy kamasz – hiszen össze vannak zavarodva, hatalmas harcokat vívnak saját magukban is, és akkor még kapnak ehhez kéthetente egy alapvetően hiányzó apát… Nem könnyű helyzet.

Nincsenek azonban ilyen fekete-fehér típusok. Én például több típusba is be tudom tenni a férjemet – bár remélem, vasárnapi apuka soha nem lesz belőle :-). Egy dolog azonban nagyon fontos, és nekem ez az egyetlen rendíthetetlen elvem a gyerekneveléssel kapcsolatban: Magamat és a férjemet is abba az irányba terelgetem, hogy a 30 éves fiunk vagy lányunk, a már emlegetett pszichológushoz elkerülve NE AZT HALLGASSA az őt kezelő szakembertől, hogy “Az egész a szülei miatt van… Mert az anyja…, az apja meg…“. Sokszor nagyon nehéz, de meg kell találni az egyensúlyt: Ne dolgozzon állandóan; ne akarjon mindent ő megoldani; engedje el a legénykori életét; no és ne legyen túl engedékeny sem – szembeszegülve velem meg pláne ne :-). Hát, uraim, a lecke fel van adva… Hajrá!

Kép: Arvind Balaraman, freedigitalphotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Képzelt interjú egy tipikus férjjel

Anyaidő (A): Bocsáss meg, kérdezhetek néhány apróságot, van pár szabad perced?

Tipikus férj (TF): Persze, épp félidő van, mondjad csak!

A: Igazából néhány otthoni dologra lennék kíváncsi. Nyugi, semmi intim részlet…! Szóval érdekelne, hogy mit gondolsz, milyen édesanya a feleséged?

TF: Ez könnyű kérdés! Fantasztikus anya. A legjobb, akit valaha láttam, de tényleg! Olyan, mint egy szuperhős. Minden problémát megold, minden programot megszervez, nem is tudom, hogy bírja energiával.

A: És mit gondolsz, fárasztja ez az új (vagy talán már nem is olyan új) szerep?

TF: Persze, mindig iszonyú fáradt. Ha nem panaszkodik, akkor is látom, hogy legszívesebben este 9-kor már aludna. De mivel akkor kezdődik igazából az este mindkettőnk számára, így általában tizenegy óra van, mire ágyba kerül, és fél hétkor kelnek a gyerekek – jó esetben. Szóval kérdésedre válaszolva igen, szemmel láthatóan fárasztja az anyaság.

A: És próbálsz ezen a fáradtságon valahogy enyhíteni?

TF: Én??? Az az igazság, hogy rengeteget dolgozom, általában egész nap feszültség van körülöttem a munkahelyemen, így otthon leginkább ejtőzésre vágyom. Hetente kétszer eljárok sportolni, ami azért valljuk be: jár egy dolgozó embernek. De lehetőségeimhez mérten persze, mindent megteszek, amit tudok. De ezt általában ő intézi és szervezi magának.

A: Van tehát a feleségednek fix anyaideje?

TF: Hogy mije???

A: Anyaidő, amikor azt csinál, amit igazán szeret, ami igazán feltölti.

TF: Dehát egész nap azt csinálja… A gyerekeivel játszik, főz, mos, játszótérre járnak, anyukákkal cseveg. Nem erre vágyik minden nő kislány korától?

A: Hát, végülis… De gondoltál már arra, hogy mi van, ha a szuperhősöd elemei lemerülnek és testileg vagy lelkileg megbetegszik?

TB: Lehet valami abban, amit mondasz, hiszen mikor velem vannak a gyerekek, két óra után kikészülök. És most hogy mondod, lehet, ezért olyan ingerült néha ő is. És igazából egyre többször látom rajta, hogy fáradt… De mit tehetnék? Maradjak helyette otthon én? Ezt anyagilag sem tehetjük meg. Vagy gyakrabban biztosítsak neki töltődési lehetőséget? Esetleg néha kérdezzem meg, nem szeretne-e kicsit kikapcsolódni velem, a gyerekek nélkül?

A: Jó úton jársz!

TF: OK, gondolkozom a dolgom, bár azt gondolom, hogy ha nagy baj van, úgyis szól… de most bocs, mennem kell, kezdődik a második félidő.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 2. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ha csak egyedül töltődnél, APA a legkézenfekvőbb megoldás.

Ahhoz, hogy Apa megfelelően vigyázhasson gyermekünkre, két alapvető dolog szükségeltetik: bizalom és lazaság anyai részről, valamint nagyfokú kreativitás apai részről.

BÍZNUNK kell a párunkban, hogy ő is a legjobbat akarja a gyereknek, ugyanúgy, mint mi. Kellően lazának kell lennünk mutatkoznunk, hogy neeem, nem számít, hogy eleve rosszul fogja meg, és nem ad rá sapkát, amikor mi MINDENKÉPPEN adnánk. Előfordulhat, hogy félórával több mesét néz, hogy nem lesz kimosva fürdéskor a füle mögött, hogy focimezt ad rá pizsama helyett, de ezekből szükségtelen ügyet csinálni. Nagylevegő és szúúúúúúszááá!

Apának viszont kreatívnak kell lennie, hiszen nincs velük Anya, aki mellett csak asszisztálni kell. Most mindent nekik kell megoldani. Meg kell például találni a gyerekek ruháit, amikről elképzelésük sincs, hol lehet. Talán még a szekrényt megtalálják, de hogy melyik fiókban mi van… (persze nyilván havonta átrendezed, ezért nem találja meg rögtön… :-D.)

A kreativitás továbbá azokhoz a mindennapi harcokhoz is kell, amikben az esetek 90%-ában Apa nem vesz részt: Nem, nem kapsz több túró rudit, viszont nézd csak milyen szép, ez a narancs! Nem érdekel? Akkor nézd csak… Nézd csak, milyen furcsa színe van annak az autónak! VAGY Most kikapcsolom a tévét, hogy végre tudjunk sínpályát építeni! stb., stb. De mire végetér az Anyaidő, Apa melle duzzad a büszkeségtől, hogy lám, lám, ő is képes err ea nem mindennapi feladatra.

És hogy mit nyersz Te mindezzel:

1. Jó esetben kis szabadidőt. Rossz esetben kis szabadidőt, tízpercenként egy telefonhívással a párodtól…

2. Egy hatalmas elismerést, hogy ezt Te nap mint nap végigcsinálod, általában panaszkodás nélkül.

3. Egészséges – talán irigylésre méltó – apa-lánya, apa-fia kapcsolatot! És talán ez a legfontosabb!

(4. Néhány anekdotát, amivel bárhol, bármikor fel lehet dobni a hangulatot :-).)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.