barátnők

8 jel arra, hogy anyaidőre lenne szükséged

  1. Jobban belegondolva egy-két(-sok) éve csak gyerekdalokat énekelsz… Otthon, Ringatón, az autóban, a buszmegállóban, mindenhol. És elmélázol: vajon léteznek még rádióadók? – bizony, hogy léteznek, sőt, újak is vannak, hallgassatok mai zenét is! Nem mondom, hogy intellektuális élményt nyújtanak, de legalább újra felnőttnek érzed magad tőlük. És táncoljatok otthon, a gyerekek imádni fogják!

 

song

 

2. Utoljára terhesség alatt néztél/néztetek meg egy egész estés filmet.tévé2

3. Idejét sem tudod, mikor beszélgettél zavartalanul, időkorlát nélkül valakivel. Ebbe a férjed, a barátnőd, az anyukád is beletartozik. Próbálj szervezni magadnak pár szabad órát, amikor azzal beszélgetsz, akivel akarsz, és annyit, amennyire szükségetek van. A kibeszéletlen frusztrációk, sérelmek, dilemmák beteggé tesznek. A beszélgetés viszont feltölt és gyógyít!phone

4. A barátnőid kezdenek lemondani Rólad, és ez nem feltétlenül őket minősíti. Vagy szerinted igen? Biztos sokszor azt gondolod, hogy tekintettel lehetnének Rád, akinek gyereke van, de… kettőn áll vagy bukik a barátság, és biztosan vannak barátaid, akikre igenis érdemes rendszeresen időt szakítani!

5. Tulajdonképpen három váltóruhában nyomulsz évek óta. Nem kell vagyonokat költeni, egyszerűen áss mélyebbre a szekrényben: biztosan találsz pár elfeljtett, bombajó ruhát. És ezektől az apróságoktól máris jobban érzed magad. Ja, és fodrász? Ugyan, a lófarok soha nem egy ki a divatból!

6. Az óvodásod kisbarátja alvókájának nevét akkor is tudod, ha álmodból ébresztve kérdezik. A legjobb barátnőd pasijának a nevén viszont gondolkoznod kell. Pedig már egy éve együtt vannak…

7. A gyermekeid nem tudnak olyat tenni, amiért legszívesebben ne üvöltenéd le a fejüket – Ne üvölts a gyerekeddel, el sem hinnéd, mennyire mély nyomot hagy benne! Inkább pihenj egy kicsit!mom-yelling-girl-crying

8. A férjed nem tud olyat tenni, amiért legszívesebben ne üvöltenéd le a fejét – Ne üvölts a férjeddel, a társaddal, a partnereddel! Soha, semmilyen körülmények között! :-)

rózsa
A következő bejegyzésben bemutatom a leggyakoribb kifogásokat az anyaidőre – biztosan Neked is van egy pár… Aztán pedig megpróbáljuk elhessegetni ezeket a kifogásokat. Ne feledjétek: az anyaidőt ANYA KAPJA, HOGY TOVÁBBADJA!

Képek: AKARAKINGDOMS,  photostock,  marcolm,  David Castillo Dominici,  nenetus,  photostock,  FreeDigitalPhotos.net

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Sem a gyűrű, sem a papír, sem a gyerekek nem nyújtanak olyan biztonságot, mint az, ha szeretettel figyeltek egymásra – borzasztó elcsépelt tanács, de nem lehet eleget mondani, a cikksorozatban azt is árulom, hogyan és mire figyelj!

Hová küldhetem?

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

8 dolog, amit biztosan megtudsz magadról, miután gyermeked születik

Vallom, hogy az anyaság a leghatékonyabb önismereti tréning. Nincs még egy olyan módszer, amivel a legmélyebb énünket ismerhetjük meg, páratlan intenzitással, a nap 24 órájában, szinte ingyen. De mik is azok a dolgok, amiket felszínre hoz egy nőben az anyaság?

  1. Rugalmasság, vagy épp annak teljes hiánya. Az anyasághoz elengedhetetlen a rugalmasság, mert itt kérem szépen egy dolog biztos: a folyamatos változás! Nincsenek kőbe vésett mintázatok, amiket mindenkire rá lehet húzni (bár vannak erre vonatkozó kísérletek, például van egy elv, miszerint minden csecsemő pontosan 180 percenként éhezik meg). Folyamatos alkalmazkodás az anyaság, és mire egy rendszert megszoksz, máris jön a változás, ami egy ideig újra rendszerré válik. Egy ideig…
    Ehhez sokkal nehezebb hozzászokni, mint gondolnánk. Biztosan kiderült már a gyerekek előtt is, hogy mennyire viseltél jól egy-egy váratlan fordulatot. Most azonban ez nagyon intenzíven jön elő. Minden nap ezer váratlan fordulat lesz az életedben, amihez muszáj alkalmazkodnod. Mindezt úgy, hogy kizárólag egy ember igényeit tartod szem előtt: a csecsemődét. Nem könnyű, de rengeteget fejlődsz közben. Azt szokták mondani, hogy a harmadik gyereknél már a legmerevebb anyuka is über-lazává válik…
  2. Kontroll – Önmagadé és másoké egyaránt. Biztos van az olvasóim között olyan, aki MINDENT szeret irányítása alatt tartani. Sőt, nagyon sokan vagyunk ezzel így – én is… Nos, nekünk különösen nehéz elfogadni azt, hogy nem mi irányítjuk az újszülöttünk igényeit (megpróbáljuk ugyan, de általában sikerül meglepetést okozniuk, a legváratlanabb helyzetekben), viselkedését, fejlődését és még sorolhatnám. Nekünk egy életre szóló lecke tehát, hogy hátra kell tudnunk dőlni és el kell fogadnunk, hogy itt nem mi irányítunk – nyilván nem kell mindent a gyerekre hagyni, de nem élhet folyamatos kontroll alatt (illetve élhet, de megeshet, hogy miattunk szorongó, döntésképtelen felnőtt lesz belőle). El kell fogadni, hogy esendők vagyunk, de megéri, mi is, a kapcsolatunk és a gyermekeink is egészségesebbek lesznek ezáltal mind testileg, mind lelkileg.
  3. Önirónia. A legigazabb tükröt mindig a gyerekeink tartják nekünk. Én naponta rácsodálkozom valamire: Ez is én vagyok??? Ezt a kifejezést vajon tőlem tanulta? Ezt a grimaszt én is szoktam csinálni? Engem személy szerint kimondottan mulattat ez, nagyon vicces így viszontlátni magamat.
  4. Felelősség. Az anyasággal véget ér az önfeledt, felelőtlen fiatalság. Megtanulunk felelősséget vállalni a döntéseinkért, a viselkedésünkért, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, hazavárnak minket. Én például soha nem féltem sötétben. Mióta viszont anya vagyok, nagyon féltem a rongyos kis életemet, és ha éjszakába nyúló kimenőről van szó, központi kérdéssé válik, hogy hogy jutok majd haza biztonságban – például bulizok reggelig inkább és csak világosban megyek haza :-).
  5. Szélsőséges érzések kezelése. Talán ez a legkeményebb lecke… a türelem, a düh, az öröm, a meghatottság kezelése anélkül, hogy kifordulnánk önmagunkból. Azt hiszem, mindannyian okoztunk már ezügyben magunknak kellemetlen meglepetést. Nos, el kell fogadni: ilyenek vagyunk. De ami nagyon szélsőséges, azon egyedül, vagy szakember segítségével kell dolgozni.
  6. Nosztalgia. Anyaként gyakran kerülünk nosztalgikus hangulatba, és percekig elmerengünk azon, mivel is telt egy szerda esténk vagy vasárnap délelőttünk 5-10-15 évvel ezelőtt. Ezek nagyon jó időutazások, kellenek is, különben elfelejtjük, milyenek vagyunk valójában. Ezek a nosztalgikus utazások hozzák vissza az eredeti személyiségünket, hogy ne etető-itató-játszótérre járó-háztartást ellátó Anya-robotok legyünk, hanem azok a NŐK, akik igazából vagyunk. Óhatatlan, hogy megváltoztat minket az anyaság, de szerintem, a teljes összképet nézve, csak előnyünkre válik ez.
  7. Eddig rejtett képességek felszínre kerülése. Ismerek egy édesanyát, aki gyermeke születésével jött rá arra, hogy borzasztó hamisan énekel, semmi élvezet nincs abban, ha énekelve próbálja altatni a kisfiát – szerinte egyikük nek sem, de ez badarság. Én pedig nemrég jöttem rá, hogy még a pálcikaember megrajzolásával is gondjaim vannak.
    De sok anyukáról ekkor derül ki, hogy remekül varr, hihetetlenül kreatív vagy tehetséges valamiben, és ez új szárnyakat ad neki. Ezekre a korlátainkra és képességeinkre talán soha nem jövünk rá, ha nem szülünk gyereket.
  8. Barátságok átértékelése. A barátságok legnagyobb próbatétele az anyaság, erről már írtam korábban. Ekkor születhetnek új, felnőttkori barátságok, melyeket nem a közös iskolára, közös egyetemre és a nosztalgiára alapozunk, hanem más, tartalmasabb elvek alapján válogatunk. Ezek által a barátságok által jobban megismerhetjük magunkat is, sőt, egy teljesen új énünk kerülhet feszínre.

Sajnos ezekre az önismereti utazásokra nem lehet felkészülni, és sokszor kellemetlenül érint minket egy-egy szembesítés önmagunkkal. Persze a tapasztalt anyukák mondtak ezt-azt nekem is, de igazából mindenkire másképp fog hatni az anyaság. Tény azonban, hogy életünkben ez egy olyan szakasz, amikor megállhatunk, befelé nézhetünk és megfigyelhetjük, kik is vagyunk valójában. Ne féljünk ettől, inkább használjuk ki – nyugdíjas korunkban lesz erre alkalmunk legközelebb :-)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 3. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ebben a bejegyzésben a még gyermektelen, fiatal rokonokat, barátnőket mutatjuk be potenciális bébiszitterként.

Személyes tapasztalatom van a témával kapcsolatban, hiszen mi évek óta szinte kizárólag erre a segítségre támaszkodunk. Amikor megszületett a kisfiam, hirtelen más szemmel néztem a barátnőkre. Valahogy óhatatlanul azt figyeltem, hogy bánnak a fiammal, egyedül merném-e velük hagyni őt, kellőképp figyelnek-e rá, stb. És szerencsére szinte mindenkiről kiderült, hogy nagyon szívesen átveszi időnként a pótanya-szerepet, és azt kell mondjam, be is váltak.

Nagy előnye ennek a “csoportnak”, hogy még nincs szilárd elképzelésük a gyermekneveléssel kapcsolatban, tehát jó esélyünk van rá, hogy megfogadják azokat a kéréseinket, amiket egy nagymama sok esetben nem. Ez nekem személy szerint kimondhatatlanul nagy biztonságot és nyugalmat ad. Tudom, hogy megfogja a kezét a zebrán, figyeli a lábát a mozgólépcsőn, nem tömi csokoládéval, nem ülteti le a tévé elé.

További előny, hogy ezek az emberek közel állnak Hozzád, és ha igazán szeretnek, észreveszik, ha kimerült vagy, ha segítségre van szükséged, és amint lehetőségük adódik, mennek és segítenek.

Hátrányuk viszont az, hogy mivel fiatalok, egyrészt dolgoznak, másrészt tele van a naptáruk szabadidős tevékenységgel – mázlisták :-D. Így sokszor hetekkel korábban kell velük egyeztetni, viszonylag kevés teret adva a spontaneitásnak.

További hátrány, hogy sokan – én is – ódzkodnak attól, ha szívességet kell kérni. Nekem ezen végül úgy sikerült túllépnem, hogy láttam, hogy a barátaim és a gyerekeim is élményekkel gazdagon, mosolyogva jönnek haza egy-két együtt töltött óra után. Tehát végülis ez egy win-win-win szituáció: a gyerek is jól jár, az ideiglenes bébiszitter is, és Te is 😀

Nézz körül tehát Te is, ha szabadidőre lenne szükséged és nincs kéznél nagymama, apuka, bébiszitter; talán épp az egyik barátnőd a megfelelő “vigyázó”!

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.