barátság

Napi boldogság – január 7.

Hoppá, máris egy újabb kimenő! A barátnőm, a másik “másik-felem” (mert az elsőszámú másik-fél nyilván a férjem :-D. És igen, tudom, hogy ez matematikai zsákutca, de ez a legjobb kifejezés a barátságunkra) holnap megint elhagyja az országot pár hónapra. Ma este sikerült még egy utolsót beszélgetnünk, ami nagyon feltöltő volt, ugyanakkor tudom, hogy nagyon hiányzik majd. Mégis összességében ma ez okozta a legnagyobb örömet.

Neked mi volt ma a nap fénypontja? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————

Úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged? Iratkozz fel a hírlevelemre, és máris küldök 10 biztosan működő tippet a hétköznapokra, valamint elsőként értesülsz az akcióinkról, híreinkről. Sőt, mostantól hétfő reggelenként küldök egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Barátnők

Sosem gondoltam, hogy egy háromkilós, védtelen apróság vet majd véget néhány barátságnak az életemben. Hiszen kibírtak jónéhány év(tized)et, munkahelyet, magánéleti krízist, közös nyaralást, rengeteg bulit, ösztöndíj miatti távollétet és még sorolhatnám. És azt sem gondoltam, hogy épp ez a háromkilós apróság hoz majd nekem újabb, sok esetben tartalmasabb barátságokat.

Sajnos mikor megszületik a kisbabánk, rövidebb-hosszabb időre eltűnnek mellőlünk a “bulipajtások”, egyre többször kapjuk meg, hogy rugalmatlanok, unalmasak vagyunk és különben is, érthetetlenül megváltoztatott minket az az apró tény, hogy gyerekünk van. Másról sem tudunk beszélni, folyton ő jár a fejünkben, szinte minden megmozdulást lemondunk, és ha ott vagyunk, akkor sem úgy és annyit, mint régen. Hm… Van benne valami, ez igaz.

Jómagam egy ideig gyűjtöttem egy-két barátnőm mondatait, hogy majd visszamondjam azokat nekik, mikor gyerekük lesz (Nem értem, miért nem indulunk el szakadó esőben sétálni a babával, régen imádtad az esőt. Ja, hogy aludnia kellene? Majd alszik éjjel!!! Vagy Igazán eljöhetnél az esti buliba. Attól, hogy lázas, csak jobban alszik…). De végül úgy döntöttem, semmi értelme, pár hónappal ezelőttig én sem tudtam, hogy kell megfogni egy kisbabát… És onnantól inkább hallgattam a – nekem tényleg érdekes – sztorikat az aktuális bulikról, pasi-ügyekről, munkahelyi zűrökről, mígnem egy nap rádöbbentem, hogy az érdeklődés egyoldalúvá vált.

És mikor gyereked születik, borzasztó rosszul esik, ha azok, akiket közel gondolsz magadhoz, nem mutatnak érdeklődést sem irántad, sem az újszülött iránt. Ha pedig ez hosszú hónapokig tart, akkor nagy a baj!

A barátságok próbája tehát nem a távolság vagy a szerelmek. A GYERMEK!!! És bizony vannak barátságok, amik az egyik fél anyává válásával megszűnnek. Én személy szerint nagyon nagy csalódásként éltem ezt meg, sokáig kapaszkodtam, erőltettem, de sajnos néhány barátságot el kellett engednem. Ugyanakkor örülhettem azoknak, akik megmaradtak – mert szerencsére ebből van a több!

És így történt, hogy akárhol laktunk, mindenhol első dolgom az volt, hogy felkutattam a legközelebb működő baba-mama klubot, és itt mindig megtaláltam a hasonló gondolkodású anyukákat. Beszélgetéseink során pedig kiderült, hogy mindenkinek vannak veszteségei barátság-ügyben, mióta édesanyák. De nyereségei annál inkább! Ebbe kell tehát belekapaszkodni, és mindenkit arra buzdítok, hogy találja meg a közösségét, mert megéri! Az igazi barátságok pedig tényleg bármit túlélnek! Ezeket kell értékelni, de nagyon!

Kép: David Castillo Dominici, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.