dolgozó anya

Napi boldogság – január 27.

Nagy nap volt a mai kiscsaládunk életében. Hosszas vívódás, kalkuláció és mérlegelés után pár napja úgy döntöttünk, hogy szeptembertől újra dolgozni fogok. Alapból úgy indultunk neki, hogy bármennyi gyerekünk lesz, mindegyikükkel itthon maradok oviig. Sajnos azonban az élet másképp alakította a dolgokat. Két és fél éves lesz a lányunk, mikor megkezdi a bölcsit, azzal nyugtatom magamat, hogy már nem lesz olyan apróság, nem éli majd meg tragédiaként.

A mai látogatásom a városi bölcsődében viszont a maradék kétségemet is eloszlatta. Hatalmas szobák, tündéri gondozó nénik, rengeteg játék, és egy olyan barátságos közeg fogadott, ami szerintem minden kisgyermek és kisgyermekes szülő álma… Valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem is remegett a kezem, mikor leadtam a jelentkezési lapunkat a vezetőségnél – aki szintén nagyon szimpatikus és emberi! Én pedig tudom, hogy mostantól minden itthon töltött napot kétszeresen fogok élvezni, hiszen ahogy jelenleg állnak a dolgok, nem lesz több ilyen szakasz az életünkben.

Honnan is jön ez az egész napi boldogságosdi? Innen: http://www.anyaido.hu/uj-ev-uj-anya/

Neked mi volt ma a “Napi boldogságod“? Amiért hálát adsz, megveregeted a válladat, vagy ami miatt büszke vagy magadra/magatokra?

———————————————–

Kíváncsi vagy tíz biztosan működő tippre, amivel anyaidőt “lophatsz” magadnak? Iratkozz fel hírlevelemre, és már küldöm is! Sőt, mostantól hétfő reggelenként kapsz egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

Milyen az élet, ha Anya dolgozik?

Facebookon megjelent felhívásomra, miszerint dolgozó anyukákat keresek egy következő témámhoz, nagyon sokan jelentkeztek. Volt köztük nyolcórás, négyórás, otthon dolgozó, elvált, újrakezdő, így azt mondhatom, szinte teljes körképet (kórképet?) kaphatunk a dolgozó anyukák életéről.

Meglepően sok olyan interjúalany volt, aki azért ment vissza dolgozni, mert hiányzott neki a nyüzsgés, a pörgés, a felnőtt beszélgetések és az agymunka. De nem mindenkinek ez volt a motiváló erő, egyikük például egyedül maradt még várandósan, így rákényszerült, hogy mielőbb visszaszálljon a mókuskerékbe. De akadt olyan anyuka is, aki hét évet töltött otthon.

A házasságoknak egyébként ez óriási próbatétele. Ilynekor derül ki igazán, hogy valóban számíthatunk-e gyermekünk apjára, valóban egy csapat, egy szövetség vagyunk-e, mint ahogy erre felesküdtünk (jóban, rosszban…). Ahogy az életben, úgy az interjúkban is találunk negatív és pozitív példát egyaránt.

A nagyszülők szerepe szintén felértékelődik, ha egy édesanya dolgozni kezd. Nélkülük tényleg nagyon nehéz. Több olyan interjúalanyom is akadt, aki teljesen az édesanyjára támaszkodhat, akár munkáról, akár anyaidőről van szó. Ha a “csapat” két nyolcórában dolgozó alkalmazottból áll (Apa és Anya), akkor még nehezebb gond nélkül venni az akadályokat – de ahogy láthatjuk, nem lehetetlen :-).

Ahogy várható volt, szinte minden anyuka úgy érzi, hogy egész napos rohanás az élete, annak ellenére is, hogy nagyjából ugyanaz a forgatókönyv minden nap. Sőt… Ijesztően ugyanaz – mindenki el tudta mesélni egy-egy napját, félórákra lebontva!

A legnagyobb problémának mindannyian az időbeosztást említik. Lehetetlen bepasszírozni a nap 24 órájába a munkát, a gyereknevelést, a minőségi időt gyerekkel és férjjel, a háztartást, és még saját igényeinket is. A háztartásra és a férjre marad általában a legkevesebb idő – jaj, szegény férjecskék!!!

Ami viszont szerintem feldolgozhatatlan, az az állandó hiányérzet és lelkiismeretfurdalás: általában egy kisgyermekes anyuka nem 100%-os munkaerő már, mint a gyermek előtt. Már van egy-két-három-X gyermeke, aki akaratlanul is elfoglalja az agyi kapacitásának jelentős részét. Amikor bent gürizik a munkahelyén, lelkiismeretfurdalása van, amiért nem látja a gyermeke nagy “első” pillanatait – vagy éppen a sokadikat, ez teljesen mindegy, mindenhogy marcangoló érzés egy édesanyának. Ha pedig a dolgozó anya végre hazaér, azon kezd járni az agya, hogy igazából pocsék munkaerő. A férjével sem tud már olyan kedves, türelmes lenni, a beszélgetéseik nagy része pedig logisztikai tárgyalás tulajdonképpen. Sehol sem tud tehát elég jó lenni, ami pokoli érzés.

Anyaidő tekintetében többféle hozzáállással találkoztam. Volt, aki úgy van vele, hogy olyan sokat van a gyereke nélkül minden nap, hogy amikor végre találkoznak, őt már egyesegyedül ő töltheti fel! De a legtöbb anyukának szüksége van valami olyan programra, vagy csak heti egy órácskára, ami csak Róla vagy Róla és a párjáról szól. Itt is – mint anyaként mindenhol – nagyon nagy előnyt élveznek azok, akiknek lelkes nagyszülő segít.

Ha kíváncsi vagy a legjobb interjúkra, teljes terjedelmükben elolvashatod őket a következő bejegyzésben.

Kép: franky242, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.