gyereknevelés

Elvek kontra anyaság

Tegnap találkoztam egy kismamával. Már csak pár hete van a szülésig (első gyerek), nagyon készül, nagyon izgul. És nagyon hangzatos elvekkel indul neki a gyereknevelésnek. Jót nevettem ezeken, mert bevallom, néhányat én is sokáig vallottam. De ma már a legtöbb ilyenen csak mosolygok. Mindenesetre nem akartam szegényt elkeseríteni, hogy szép sorban mind meg fog dőlni, vagy legalábbis elő kell vennie majd minden rugalmasságát. De azért célozgattam rá, hogy “Cicácska, nemúgyvanaz!“.

Na de mik is ezek az elvek? Nagyon sok van, itt csak párat szedtem össze. Néhány biztosan ismerős lesz!

Legalább egy évig szoptatni fogok. De inkább kettőig!

Legyen úgy! De aztán nem mindenkinek jön ez össze. Számos oka lehet annak, hogy a meghitt összebújásoknak idő előtt vége szakad. Egy ideig küzd az ember lánya, sikerrel vagy kudarccal, mindenesetre mindenkinek nehéz elfogadni: vége. Függetlenül attól, hogy ez mikor történik. A szoptatással kapcsolatos elvárások azonban nem csökkennek. Emiatt hónapokig depressziós lehet egy anya, és ezt én személy szerint nagyon sajnálom.
Személyes megjegyzés: Számomra sokkoló volt, hogy onnantól kezdve, hogy megszültem a gyereke(i)met, hirtelen mindenkit (értsd: szomszéd bácsi, bolti pénztáros, nagybáty, barátnő ismeretlen munkatársa) egy dolog érdekelt: hogy vajon folyik-e tej a mellemből… És ha igen, elég-e, és a gyermekem megfelelő technikával próbálja-e azt magába szívni, megfelelő mennyiségben és megfelelő gyakorisággal? Jaj, emlékszem, nagyon elegem volt ebből, pláne azért, mert nem is ment minden olyan simán az elején, mint ahogy “illene”, hogy menjen. Nagyon frusztráló volt, hogy mindenki ezzel jött: “És? Van tejed?” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Cumi? SOHA!

Fel a kezekkel, hány cumi-ellenes van (volt) köztünk? Én azt a jótanácsot kaptam erre vonatkozóan, hogy ha a postástól csak úgy tudom átvenni a leveleket, hogy leteszem a gyereket és cumit teszek a szájába, akkor azért engedtessék meg az a másfél perc csend. Ennyi lazaság nekem belefért. És szerencsémre a gyerekeim döntöttek helyettem, másfél percnél tovább nem is hozta őket lázba a cumi. De tudok olyanról, aki nagyon cumi-ellenes volt, mégis: a négy éves kisfia a mai napig cumival alszik el. Szóval óvatosan a SOHÁ-kkal :-)!

Soha nem alszik az ágyunkban a gyerek.

A százhetvenötödik hétszer ébredős éjszaka után magad mellé fogod húzni… Szerintem. De ha nem, hát respect! 😀

Nem fogok vele kiabálni! Soha, soha, de soha!

Nagyon helyes! De van pár dolog, amit tudnod kell:

  • Ez az elhatározás addig simán betartható, míg el nem hangzik az első NEM AKAROM csemeténk szájából. Onnantól azonban komoly kihívások elé nézünk…
  • A gyerekek nem mindig mennek arra, amerre szeretnéd.
  • Állítólag vannak olyan gyerekek, akik nagyon szeretnek firkálni rajzolni. Amíg ott vagy, addig színes ceruzával, a kifestőbe. De mihelyt kilépsz a szobából: Nutellával, Sudocremmel, zsírkrétával, tollal, alkoholos filccel. Falra, okmányra, szerződésre, bármire. DE: Ezért nem haragudhatsz rá! A megoldás rém egyszerű: tegyél mindent legalább másfél méteres magasságra úgy, hogy egyik szekrény, asztal és polc se legyen megközelíthető. Sehogy! Bizony, pár évre a székeket is ki kell iktatni a lakásból… Sok-sok idegeskedéstől mentesülsz ezen óvintézkedések jóvoltából!
  • A gyereket egyáltalán nem érdekli, hogy sietned kell! Ettől ő nem fog gyorsabban öltözni, gyorsabban reggelizni vagy gyorsabban sétálni. Ha ott van egy csiga a járdán, kutyakötelességed megnézni, hogyan jut át a másik oldalra.

Ha egyik ponton sem dúltad fel magad, akkor tényleg nem fogsz kiabálni a gyerekeddel!

banner_kettesben

Soha nem fogom a nyálammal törölni az arcáról a koszt

Ó, dehogynem! 😀

Nem fog tévézni

Tapasztalataim szerint a zéró tévézést csak azoknak az ismerőseimnek sikerült átvinni, ahol nincs tévé. Kisebb-nagyobb elhatározás mindannyiunkban van ezzel kapcsolatban, de a zéró-elv nagy elhatározást kíván.

Én nem fogok beszűkülni és csak a gyerekekről beszélgetni mindenkivel

Ne is tedd! De azért… Ha megkérlek, tudsz róluk beszélni úgy 593 percet, ugye? :-)

banner_egyedul

Soha nem pakolok el utána! Tanulja meg már csecsemőként, hogy el kell pakolni maga után!

Na ezt én a mai napig vallom! És át is vittem mind a két gyereknél, roppant büszke vagyok rá :-D!

Nagyon igaz tehát a mondás: Azelőtt elveim voltak. Most pedig gyerekeim vannak!

Lazaságot, rugalmasságot elő, és hajrá!!!

——————-

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?

Türelem, türelem…

Érdekes dolog a türelem.

Életed első – gyerek nélküli – részében van egy elképzelésed arról, hogy mennyire vagy türelmes vagy épp türelmetlen, de igazából ezzel a jellemződdel nincs sok dolgod. Majd mikor anyává válsz, a türelem-szinted naponta változik és naponta (százszor) figyelsz arra, hogy egy-egy szituációt türelmesen kezelsz-e vagy sem.

Tegyük fel, hogy mióta az eszedet tudod, meggyőződésed volt, hogy jöhet bármi, Téged aztán semmi és senki nem hoz ki a sodrodból. Aztán születik egy gyermeked, és jobb esetben csak a dackorszakban, rosszabb esetben már előbb, a hasfájós időszakban rájössz, hogy Á, esélyed sincs! A Te türelmed ehhez édeskevés! Mert 20 perce folyamatosan sír, és bármit csinálsz, nem hagyja abba… Vagy ledobta magát a boltban a csokik előtt a földre, demonstrálva, hogy ő ugyan nem mozdul innen, amíg nem veszel neki egy Sport szeletet. Vagy csak szimplán nyafog egész nap a füledbe, végeláthatatlanul. És előbb-utóbb elkezd viszketni a tenyered, hogy most én lekeverek egyet neki. De nyilván nem teszed – NE IS TEDD!!!

A helyzettel viszont muszáj kezdened valamit, mert nincs annál rosszabb, mint mikor egy édesanya reggeltől estig türelmetlenül üvölt a gyermekeivel.

Én két módszerben hiszek: az egyik a magnézium :-). Ez az alapanyag elengedhetetlen a belső egyensúlyhoz. Magnéziumhiány esetén ingerültebbek, szorongóbbak, feszültebbek, fáradtabbak vagyunk a megszokottnál. Pótolni kell tehát tablettával vagy másképp – a bab, a borsó, a lencse, a szója, a mák, a napraforgómag és a tökmag sok magnéziumot tartalmaz.

A másik “recept” pedig éppen az anyaidő. Tudom, hogy hazabeszélek ezzel, de tényleg meggyőződésem, hogy csak úgy lehet ép ésszel bírni a mindennapokat, ha időnként feltöltődsz egyedül vagy a férjuraddal. Mert ha alapvetően türelmes ember vagy, csak besokalltál, akkor kis ráfordítással pótolható a türelem, és elmúlik az egész napos ingerültség. És hát valljuk be, épp ez az egész napos ingerültség az, ami a legtöbb energiát veszi ki belőlünk. Márpedig ha nincs energiád, akkor nem tudsz adni sem

Sajnos sok édesanya tagadja, hogy erre szüksége lenne. “Majd pihenek, ha iskolások lesznek.” “Majd foglalkozom a hobbimmal, ha a gyerekek már kirepültek.” “Leszünk még kettesben eleget a férjemmel, most csak a gyerekekre kell figyelni.”Kicsit kezd kirázni a hideg ezen mondatok hallatán, mert egyre inkább azt tapasztalom hogy az ilyen anyukák nagy része reggeltől estig idegesen és ingerülten beszél (vagyis inkább kiabál) a gyermekeivel, akik ettől nyilván még rosszabbá (csakazértis) és később még szorongóbbá válnak. Az otthoni hangulat pedig folyamatosan feszült lesz, ami hosszú távon a házasságnak is nagyon rosszat tesz.

Ne hagyd tehát magad! Ha érzed, hogy ingerült vagy, és bármit csinál szegény csemetéd, leüvöltöd a fejét, vegyél egy mély levegőt és szervezz magadnak egy kis anyaidőt!

stockimages, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 2. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ha csak egyedül töltődnél, APA a legkézenfekvőbb megoldás.

Ahhoz, hogy Apa megfelelően vigyázhasson gyermekünkre, két alapvető dolog szükségeltetik: bizalom és lazaság anyai részről, valamint nagyfokú kreativitás apai részről.

BÍZNUNK kell a párunkban, hogy ő is a legjobbat akarja a gyereknek, ugyanúgy, mint mi. Kellően lazának kell lennünk mutatkoznunk, hogy neeem, nem számít, hogy eleve rosszul fogja meg, és nem ad rá sapkát, amikor mi MINDENKÉPPEN adnánk. Előfordulhat, hogy félórával több mesét néz, hogy nem lesz kimosva fürdéskor a füle mögött, hogy focimezt ad rá pizsama helyett, de ezekből szükségtelen ügyet csinálni. Nagylevegő és szúúúúúúszááá!

Apának viszont kreatívnak kell lennie, hiszen nincs velük Anya, aki mellett csak asszisztálni kell. Most mindent nekik kell megoldani. Meg kell például találni a gyerekek ruháit, amikről elképzelésük sincs, hol lehet. Talán még a szekrényt megtalálják, de hogy melyik fiókban mi van… (persze nyilván havonta átrendezed, ezért nem találja meg rögtön… :-D.)

A kreativitás továbbá azokhoz a mindennapi harcokhoz is kell, amikben az esetek 90%-ában Apa nem vesz részt: Nem, nem kapsz több túró rudit, viszont nézd csak milyen szép, ez a narancs! Nem érdekel? Akkor nézd csak… Nézd csak, milyen furcsa színe van annak az autónak! VAGY Most kikapcsolom a tévét, hogy végre tudjunk sínpályát építeni! stb., stb. De mire végetér az Anyaidő, Apa melle duzzad a büszkeségtől, hogy lám, lám, ő is képes err ea nem mindennapi feladatra.

És hogy mit nyersz Te mindezzel:

1. Jó esetben kis szabadidőt. Rossz esetben kis szabadidőt, tízpercenként egy telefonhívással a párodtól…

2. Egy hatalmas elismerést, hogy ezt Te nap mint nap végigcsinálod, általában panaszkodás nélkül.

3. Egészséges – talán irigylésre méltó – apa-lánya, apa-fia kapcsolatot! És talán ez a legfontosabb!

(4. Néhány anekdotát, amivel bárhol, bármikor fel lehet dobni a hangulatot :-).)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.