házasság

A házasság 9 nagy tévhite

Ugyan nincs nálam a mindentudás, még az ötéves házassági évfordulónkat sem értük meg, de azt már tudom, hogy ahogy sokan mások, úgy én is igen bölcs gondolatokat hangoztatva “ugrottam bele” a házasságba. Az évek során ezekről sorra kiderült, hogy inkább tévhitek, mint bölcsességek. Jó esetben ezek az okosságok gyorsan felszámolódnak, de ha rendületlenül kitartunk mellettük, jóllehet, nehéz dolgunk lesz az együttélés során. Van ezek között a tévhitek között néhány egészen közhelyes, de ezek is tanulságosak.

  1. Ha szeret, úgyis rájön, mi bajom van!
    Oh igen, ez már a párkapcsolatokban is jellemző hozzáállás a hölgyek részéről… Két bökkenő van vele:
    a) sokszor mi is csak egy hétszeresen összetett mondatban tudjuk  megfogalmazni, hogy mi bajunk van, a férfiak pedig alapból nem használnak ilyen mondatokat…
    b) A másik gát pedig az, hogy brit tudósok kimutatták, hogy sajnos a férfiaknak mindössze 0,001 százaléka született gondolatolvasói képességekkel, és ezen férfiak 99,03 százaléka feladta, hogy női páciensekkel foglalkozzon. Kiszámoltad tehát, hány férfi tudja TÉNYLEG kitalálni, mi bajod van? Mák, ha ő pont a férjed :-)!gondolkodó nő
  2. Majd értem megváltozik, majd én megváltoztatom
    Majd miattam leszokik, átszokik, megszereti, elfogadja, megszakítja, stb.” Szeretnéd, mi? Lehet, hogy meg is fog változni, de aztán hónapok, évek, vagy akár évtizedek múlva gyűlölni fog, amiért elvetted az egyéniségét. Próbálkozni lehet, de a tapasztalatok azt mutatják, nem lehet “betörni” egy 30-40 éves férfit – khm, khm, sokszor úgy érzem, egy 3 éveset sem…
  3. Igaz, hogy nem szeretem az apját/anyját, de ő biztosan nem válik olyanná
    Ó…. Dehogynem :-(. Sajnos egy idő után jó eséllyel meglátod benne azokat a bizonyos nem kívánt tulajdonságokat. Vannak persze olyan esetek, amikor apuka/anyuka annyira negatív példaként lebeg a gyermek szeme előtt, hogy ez egy életre kiirtotta ezeket a rossz jellemvonásokat. Ők a szerencsések és tudatosak!
    De sajnos az a jellemzőbb, hogy a rossz minták (is) beépülnek, sokszor kitörölhetetlenül. És ezen tulajdonságok jellemzően akkor jönnek ki, mikor megismered a férjedet apaként. Látod, hogy ugyanúgy beszél a 2 éves fiával, ahogy vele beszél az apja – holott tudod, hogy gyűlöli, ahogy az apja beszél vele… Nagyon sajnálom az ilyen párokat, ez egy komoly, feloldatlan konfliktus lehet, akár egész életükön át.
  4. Most már biztonságban vagyok, hiszen összeházasodtunk
    Bár hiszem, hogy ez alapvetően igaz, és vallom a jóban-rosszban “szabály” létjogosultságát is. Az mindenesetre tény, hogy a házasság maga nem ad okot arra, hogy hátradőljünk és a kisujjunkat se mozdítsuk azért, hogy a párunk minden pillanatban jól érezze magát és boldog legyen. (Egy férfi sem tud például dicséret nélkül létezni, hogy a legalapvetőbb dolgot említsem). Aztán a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a házasság semmire nem garancia, manapság már 20 perc alatt el lehet válni, és társadalmilag sem ciki. Észnél kell tehát lenni feleségként is.
  5.  Most már biztonságban vagyok, hiszen gyerekünk van
    Jó lenne, ha ez így lenne, de sajnos számos példát látunk arra, hogy egészen pici babákkal maradnak egyedül édesanyák, kiszolgáltatottan, a legnagyobb szükségben. Itt is nekünk kell sajnos az okosnak lenni, hiszen a férjünk mindennapjai nem változnak olyan jelentősen, mint a mieink. És bizony erőnkön felül kell figyelni, törődni, meghallgatni akkor is, amikor már semmi másra nem tudunk gondolni, csak az alvásra. És morgolódás nélkül türelmesen kérni akkor is, amikor igazából már azért is üvölteni tudnánk, mert 17:00 helyett 17:08-ra ért haza a mi drága hitvesünk. Nem mindig könnyű, de tényleg nincs rosszabb egy elsárkányosodott feleségnél…
    Ha már elsárkányosodás… Itt említeném meg, hogy ez az elsárkányosodás tapasztalataim alapján ezerszer jobban zavarja a férjeket, mint az, hogy esetlegesen rajtad maradt 5-6 kiló a szülés(ek) után. Ha tehát teheted, inkább a lelkedet ápolgasd (például aludj!), mint hogy a testedet sanyargatod minden szabadidődben – az persze mázli, ha ez a kettő összefügg: szívesen diétázol és edzel. A lényeg, hogy jóban legyél magaddal, és akkor messziről elkerül a sárkány :-).
  6.   Házasságban már nem szexelünk annyit, mint amikor “jártunk”
    Ez sem feltétlenül törvényszerű. De ha így is van, az nem biztos, hogy közös akaratból alakult így. Vitathatatlan tény, hogy számos házasság megy gallyra a szexuális konfliktusok miatt. A nő fáradt, álmos, kövérnek érzi magát, fél, hogy meghallják/benyitnak a gyerekek, stb. A férfi fiziológiai szükségletei viszont rendületlenül fennállnak (ööö, izé, képletesen :-D).
    Valahol azt olvastam egy idős házaspárral készült interjúban, hogy a férj attól érezte magát boldognak a házasságuk 53 évének minden napján, hogy a felesége naponta legalább egyszer megdicsérte valamiért, illetve mert soha, egyetlenegyszer sem utasította vissza a közeledését. Nagyon megfogott ez akkor. Az persze pech, ha egy szexmániáshoz mentél hozzá :-)
    ID-100206253
  7. Ha valami problémám van, azt frissen, melegében elmondom a férjemnek
    Lehet, hogy ezzel ma is sokan egyetértenek, hiszen tudom, hogy nem jó a konfliktusokat elodázni. Nekem azonban van egy 24 órás elvem erre. Alszom rá egyet, ami sokszor elég is arra, hogy rájöjjek: túlreagáltam volna a dolgot, ha balhét csapok… Ha azonban másnap is ugyanannyira bánt, akkor szóba hozom, hogy “Te komolyan gondoltad tegnap, hogy …” Szerencsés esetben a válasz az, hogy “Mi? Ilyet mondtam volna? Neeem, bocs, hülye voltam.” Ha azonban a konfliktus továbbra is él, akkor kitisztult fejjel, ész érvekkel tudunk vitatkozni, és a végén nagyobb eséllyel jutunk konszenzusra.
  8. Soha nem fogunk a gyerekek előtt veszekedni
    Úgyis fogtok! Akkor is, ha csak tekintettel veszekedtek – a gyerekeknek ráadásul kiváló radarjuk van erre. Szerintem ezzel kapcsolatban az a legfontosabb szabály, hogy a feszültség feloldását is lássák a gyerekek. Ne csak azt, hogy tegnap este ordítozás volt, ma meg minden oké, mert akkor valamelyik szülőt az áldozat szerepében fogják látni, plusz elkezdenek kombinálni, hogy el fogtok válni. Ez pedig nagyon ijesztő minden gyereknek.
    hiányzó apa 2
  9. Minek “randizni”? Együtt vagyunk otthon minden este!
    Hát épp ezért! Mennyivel hangulatosabb mondjuk a városban találkozni egy gyors ebédre kettesben, vagy együtt hazamenni munkából! Ráadásul otthon úgyis felmerül valami más fontos elintéznivaló, és máris oda a randevútoknak. A meghittségnek viszont muszáj egy kis helyet szorítani az életetekben. Ez talán inkább nekünk fontos, így erről (is) nekünk tanácsos gondoskodni.

Majdnem öt év alatt tehát 9 tévhit dőlt meg házassággal kapcsolatban a környezetemben. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő 5 év…

Ismerős volt néhány? Te is vallottad/vallod némelyiket?

A cikket a Vendég a háznál c. műsor ihlette: http://www.mediaklikk.hu/2016/01/04/vendeg-a-haznal-hazassag/

Kép: khunaspix, FreeDigitalPhotos.net

——————————–

Úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged? Iratkozz fel a hírlevelemre, és máris küldök 10 biztosan működő tippet a hétköznapokra, valamint elsőként értesülsz az akcióinkról, híreinkről. Sőt, mostantól hétfő reggelenként küldök egy kis “hétrevaló vidámságot” is!

“Ki viszi át a Szerelmet?”

Nagy László versének címe időről időre sokat foglalkoztat. Az elmúlt években leginkább azért, mert úgy érzem, át kell mentenünk a Szerelmet a “túlsó” (értsd: gyerekes) partra is. Itt tehát nem arról a túlsó partról beszélek, amiről a költő. Inkább arról, ahol nem fér bele egy-egy délutáni séta kettesben, ahol nincs idő, alkalom és energia a mindig égő szexuális vágyra és az éjszakába nyúló beszélgetésekre egy üveg bor mellett. Valljuk be, ezekkel sokkal könnyebb volt megőrizni a tüzet, ezek hiányában azonban meg vagyunk kicsit lőve…

Aztán amikor hosszú hetek belső vívódása és dilemmája után vázolom a férjemnek a kész tervezetet, hogy akkor mostantól miket fogunk FIXEN tenni a kapcsolatunkért, mindig ugyanaz a kérdő tekintet szegeződik rám: “Mi??? Neked meg mi bajod van? Talán nem vagy boldog?

Felmerült bennem tehát a kérdés, hogy vajon én reagálom túl ezt az egészet, és tényleg így van rendjén? Egyszerűen el kell fogadni, hogy a délutáni andalgást felváltja a gyerekek utáni kajtatás az utcán, a mindig tettre kész szexuális vágyat az épp csak tűzoltásra elegendő “kötelező szex”, az éjszakába nyúló beszélgetéseket pedig a hosszas altatási procedúra? Jobb napjaimon azt gondolom egyébként, hogy igen. Ez van, ezek mellett is ki lehet “menteni” valamiféle Szerelmet, legalábbis törekedni kell rá.

Rosszabb napjaimon viszont ránézek a válási statisztikákra: hogy a házasságok több mint fele végződik válással, és hallom, látom, olvasom a történeteket, hogy milyen apróságokon siklik el egy-egy pár vagy család alapvetően  harmonikus élete. És olyankor megijedek és kétségbeesetten kapkodok: valahogy, valamikor csak át kellene vinni a Szerelmet a túlsó partra… Ez tényleg csak minket, nőket izgat? (a környezetemen azt látom: igen!) És ha csak minket izgat, akkor a mi dolgunk átvinni a Szerelmet?

Sokszor eszembe jut az a kép, amit Facebookon láttam pár hónapja. A női és a férfi igényeket sorolta fel, mit keresünk a másik nemben, mi az, ami valaki mellett tart évekig. A nők 17 dolgot soroltak fel: tudjak vele órákon át beszélgetni, értsen meg, fogadjon el; néha lepjen meg egy-egy utazással vagy más ajándékkal; legyen vagány, macho, de hűséges; legyen állati jó a humora; sportoljon, de csak mértékkel, stb. A férfi oldalon pedig ez állt: tudjon főzni és legyen mindig nyitott a szexre. Ennyi! Szó sincs Szerelem-átvitelről meg ilyenekről.

Mégis azt gondolom, hogy egy, ha nem is lángoló, de megőrzött tüzű házasságban igazán boldognak, fontosnak és szeretettnek érzi magát minden férfi és nő. Én a magam részéről tehát arra jutottam, hogy bármilyen fárasztó, és bármennyire nem fair, fel kell vállalnom, hogy átviszem a Szerelmet arra a bizonyos túlsó partra. Addig, amíg lehet, amíg van értelme. Ezzel a végén mindannyian csak nyerünk! Hiszen ne felejtsük el: ezeket a nemalvó-állandóan nyüzsgő apróságokat egyszer elviszi a háztól a… Szerelem. És akkor jó, ha van miből újraépítkeznünk nekünk, kettőnknek.

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

5 anyatípus

Tapasztalataim alapján az anyukákat 5 típusba lehet besorolni aszerint, hogy hogyan viszonyulnak az anyaidő fogalmához.

  1. Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, és… tényleg nincs
    Szerencsés, de meglehetősen ritka típus! Ha nem látnám saját szememmel nap mint nap, el sem hinném, hogy létezik ilyen. Ők azok, akiknek soha nem merül le az energiaszintjük. Az ilyen anyukák egész nap türelmesek, nyugodtak, és az is feltölti őket, ha 2-3 gyerek nyüzsög körülöttük, amíg főznek. És századszor is mosolyogva pakolnak el a nappaliban a gyerekek után.
    Maximum azért vigyáz olykor-olykor más a gyerekeire, mert kettesben szeretne kis időt tölteni a férjével – mert erre nyilván van igénye neki is. Ez a típus tehát nem azért nem mozdul ki egyedül, mert elvből nem adja ki kezéből a gyerekeit. Egyszerűen nincs rá szüksége és igénye. Valljuk be, míg nem válunk anyukákká, mind azt hisszük, hogy ebbe a típusba fogunk tartozni…
  2.  Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, pedig lenne!!!
    Ő az, akik talán még meg is tehetné, hogy néha töltődjön, de ehelyett inkább felveszi a mártír szerepét (“Gyerek nélkül??? Én ugyan nem!“). Ezzel jó eséllyel árt a gyerekeinek (sokszor kiabál velük, türelmetlen), magának (egyre vékonyodnak az idegszálai, egyre leharcoltabb lesz, és megeshet az is, hogy egyre jobban meghízik), és a férjének is (vele is türelmetlen, nem ritka, hogy mindenért őt hibáztatja, estére pedig annyira kimerültté válik, hogy esélyük nincs intim együttlétre). És sokat panaszkodnak. Nagyon sokat… Ha ebbe a típusba tartozol, nagyon kérlek, keress módot a kikapcsolódásra. Akár a honlapon, vagy töltsd le a 10 legütősebb ingyenes anyaidő tippemet.
  3. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, de… valahogy soha nem jön össze
    Egyre csak fantáziálnak, hogy majd elmennek sportolni, barátnőzni, romantikázni a férjükkel, de a körülmények mindig közbeszólnak. Tudatosan meg kell tehát tervezniük ezeket a lopott órákat (erről itt írok bővebben), és gyártani “B” tervet is, különben könnyen csalódottá válnak a sikertelen kimenő miatt. Csalódottságodat orvosold egy másik anyaidő-lehetőséggel (Neked is ajánlom a 10 ingyenes tipp letöltését), és mostantól tényleg tégy meg mindent annak érdekében, hogy hatékonyan töltődhess.
  4. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is szervezi magának
    Ők az én szememben a tudatos édesanyák – irigylem is őket rendesen. Felismerik az igényüket és kijárják az útját, hogy meg is kapják. Kiegyensúlyozott nők, akik általában boldog házasságban élnek, és a gyerekeik is rendben vannak. Szerencsések, mert fix, bejáratott segítségük van a gyereknevelésben vagy a háztartásban – esetleg mindkettőben.
  5. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is kapja. Ajándékba :-)
    Na jó, ezt a típust magam sem gondolom komolyan :-). De biztosan történt már néhány olvasómmal ilyen is. Jó hír viszont, hogy honlapommal azon leszek, hogy minél többen ebbe a típusba tartozzunk. Ehhez gyűjtöm a partnerek jobbnál jobb ajánlatait és akcióit. Részletek itt.

    Kép: photostock, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.