háztartás

Tudod mit Drágám, cseréljünk!

Rosszabb napjainkon szerintem mindannyian férjünk fejéhez vágtuk már, hogy “Tudod, mit? Cseréljünk! Holnaptól dolgozom inkább én, Te meg maradj itthon!

Mert hát hogy is telik egy nap kisgyerekes anyaként (csak a saját példámat tudom leírni, de vélhetően valami hasonló történik sok édesanyával a nap 24 órájában, a hét 7 napján):

6:30 Ébredés, észhez térés, majd irány a fürdőszoba, ahol rendbe teszem magam

7:00 Halk ébredezés a gyerekszobából, de még nagyjából 20 percig nyugi van.

7:30 Bemegyek a gyerekszobába, a másfél éves kislányom nagy örömmel fogad, a hároméves fiam kevésbé. És indul egy átlagosan 20 perces, igen felemelő “NemAkarokFelkelni“, és “NemAkarokFelöltözni“-kör. Ha ezen túl vagyunk, nyert ügyem van, mert az óvoda gondolatával (még) teljesen fel lehet villanyozni. Ezután reggeli, öltözés, séta vagy biciklizés az oviba.

8:30 Hazaérünk a kislánnyal, és ha épp van türelme egyedül játszani, eltakarítom a reggeli romhalmazt. Ha nincs, akkor a romhalmaz közepére telepszünk és mesét olvasok neki, beszélgetünk, mondókázunk. Jobb napjain még arra is nyitott, hogy felüljön a konyhapultra és együtt főzzünk.

10:00 Sétálunk vagy boltba megyünk, közben ezerrel figyelni kell, hogy ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb…

12:00 Ebéd, aztán altatás

13:00-15:00 Alvásidő = végre lehet teregetni, takarítani, dolgozni, kényelmesen főzni, vasalni, pakolni, telefonálni, ügyet intézni, ja és pihenni (muhahaha!!! :-))… Két óra – panaszolom hangosan a férjemnek – érted, kettő!!!

15:30 Indulás az oviba a nagyfiúért, majd játék kint az udvaron a többi gyerekkel (sorházban élünk), közben ezerrel figyelni, hogy ne essen le, ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb… Ennek a délutáni kinti üzemmódnak viszont nagy előnye, hogy alvásidő után estig nagyjából egyben van a lakás.

18:00-19:00 között Apa megérkezik – hurrá, hurrá! Megvárjuk, míg testileg-lelkileg és fejben is hazaér, aztán/közben vacsora, fürdés.

20-21:00 mindkét gyerek alszik, én pedig általában dolgozom a gép előtt.

23:00 Fürdés, alvás.

Büszkén tálaltam ezt a férjemnek, hangoztatva, hogy nekem milyen nehéz, ő pedig ehhez képest, nyugiban, egy dologra koncentrálva végezheti a dolgát, nem lóg folyton a nyakán senki, nyugodtan megebédelhet és nyugodtan telefonálhat, amikor csak kedve tartja. Szegénykém csak nézett rám kerek szemekkel, hogy “Te megőrültél? Komolyan azt hiszed, hogy így telik egy napom? Na, akkor hadd meséljek én is!

6:00 Csörög az óra, indulni kell. Síri csendben, sötétben készülődök, hogy ne ébredjenek fel a gyerekek, emiatt még a reggelire is csak útközben, az autóban kerül sor.

7:30 Érkezés az első építkezésre, ahol mindig van valami váratlan fordulat, minden igyekezetünk ellenére. Hat telefon (nyugodtan??? Az igaz, hogy nem sír közben a fülembe egy gyerek sem, de attól még kattog a fejem rendesen.)

10:00-14:00 Körbejárom a többi építkezést, mindenhol lebonyolítok 6-10 telefont, győzködök, tárgyalok, számolok. Számok, számok, egész nap számok vannak a fejemben. 

14:30 Gyors ebéd, általában egy mekdrájvban, vagy gyrososnál útközben (általában az autóban), mindenesetre a legritkább esetben széken, asztalnál ülve.

15:00-17:00 Tárgyalások, egyeztetések a város különböző pontjain, ahová oda is kell ám érni autóval. Közben átlag 100 anyázás. Az emberek iszonyú hülyék ám!!! Eközben általában jön otthonról a telefon, hogy mikor érek már haza, mert a t*köd tele. Hát, hidd el… mennék én azonnal.

18:00-19:00 forgalomtól függően – Hazaérek, szembesülök a fáradt arcoddal, elmondod, mennyi dolgod lenne neked is, de muszáj egy félórát leülnöm és kinéznem a fejemből, kihessegetni belőle a számokat… :-).

Az esti fürdetés, altatás általában az én dolgom, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább ennyit is együtt vagyok a gyerekekkel, Te pedig tudsz kicsit haladni a dolgaiddal.

21:00 E-napló írás, nso-olvasás, Facebook

21:30 – 23:00 Ejtőzés, összebújás, ünnepnapokon filmnézés, majd hullafáradtan beesünk az ágyba.

Ehhez képest én azt gondolom, hogy milyen jó Neked, a fiunk már ovis, úgy osztod be a napotokat a lánykával, ahogy akarod, egyedül az alvásidőhöz kell alkalmazkodni, amikor viszont cserébe azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem nincs ilyen két órám a napomban… Szóval… Nem igazán értelek: biztos vagy benne, hogy cserélni szeretnél?

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

Milyen az élet, ha Anya dolgozik?

Facebookon megjelent felhívásomra, miszerint dolgozó anyukákat keresek egy következő témámhoz, nagyon sokan jelentkeztek. Volt köztük nyolcórás, négyórás, otthon dolgozó, elvált, újrakezdő, így azt mondhatom, szinte teljes körképet (kórképet?) kaphatunk a dolgozó anyukák életéről.

Meglepően sok olyan interjúalany volt, aki azért ment vissza dolgozni, mert hiányzott neki a nyüzsgés, a pörgés, a felnőtt beszélgetések és az agymunka. De nem mindenkinek ez volt a motiváló erő, egyikük például egyedül maradt még várandósan, így rákényszerült, hogy mielőbb visszaszálljon a mókuskerékbe. De akadt olyan anyuka is, aki hét évet töltött otthon.

A házasságoknak egyébként ez óriási próbatétele. Ilynekor derül ki igazán, hogy valóban számíthatunk-e gyermekünk apjára, valóban egy csapat, egy szövetség vagyunk-e, mint ahogy erre felesküdtünk (jóban, rosszban…). Ahogy az életben, úgy az interjúkban is találunk negatív és pozitív példát egyaránt.

A nagyszülők szerepe szintén felértékelődik, ha egy édesanya dolgozni kezd. Nélkülük tényleg nagyon nehéz. Több olyan interjúalanyom is akadt, aki teljesen az édesanyjára támaszkodhat, akár munkáról, akár anyaidőről van szó. Ha a “csapat” két nyolcórában dolgozó alkalmazottból áll (Apa és Anya), akkor még nehezebb gond nélkül venni az akadályokat – de ahogy láthatjuk, nem lehetetlen :-).

Ahogy várható volt, szinte minden anyuka úgy érzi, hogy egész napos rohanás az élete, annak ellenére is, hogy nagyjából ugyanaz a forgatókönyv minden nap. Sőt… Ijesztően ugyanaz – mindenki el tudta mesélni egy-egy napját, félórákra lebontva!

A legnagyobb problémának mindannyian az időbeosztást említik. Lehetetlen bepasszírozni a nap 24 órájába a munkát, a gyereknevelést, a minőségi időt gyerekkel és férjjel, a háztartást, és még saját igényeinket is. A háztartásra és a férjre marad általában a legkevesebb idő – jaj, szegény férjecskék!!!

Ami viszont szerintem feldolgozhatatlan, az az állandó hiányérzet és lelkiismeretfurdalás: általában egy kisgyermekes anyuka nem 100%-os munkaerő már, mint a gyermek előtt. Már van egy-két-három-X gyermeke, aki akaratlanul is elfoglalja az agyi kapacitásának jelentős részét. Amikor bent gürizik a munkahelyén, lelkiismeretfurdalása van, amiért nem látja a gyermeke nagy “első” pillanatait – vagy éppen a sokadikat, ez teljesen mindegy, mindenhogy marcangoló érzés egy édesanyának. Ha pedig a dolgozó anya végre hazaér, azon kezd járni az agya, hogy igazából pocsék munkaerő. A férjével sem tud már olyan kedves, türelmes lenni, a beszélgetéseik nagy része pedig logisztikai tárgyalás tulajdonképpen. Sehol sem tud tehát elég jó lenni, ami pokoli érzés.

Anyaidő tekintetében többféle hozzáállással találkoztam. Volt, aki úgy van vele, hogy olyan sokat van a gyereke nélkül minden nap, hogy amikor végre találkoznak, őt már egyesegyedül ő töltheti fel! De a legtöbb anyukának szüksége van valami olyan programra, vagy csak heti egy órácskára, ami csak Róla vagy Róla és a párjáról szól. Itt is – mint anyaként mindenhol – nagyon nagy előnyt élveznek azok, akiknek lelkes nagyszülő segít.

Ha kíváncsi vagy a legjobb interjúkra, teljes terjedelmükben elolvashatod őket a következő bejegyzésben.

Kép: franky242, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.