hiányérzet

Mi is az anyaidő?

Na ez az… Hogy mi az az ANYAIDŐ??? Létezik egyáltalán? Látta már valaki?

Tapasztalataim alapján nem, az anyaidő nem létezik. Legalábbis semmiképp nincs ott a mindennapokban, mint a csak-még-egy-mesét-anya, és az este-elmegyek-a-haverokkal-sörözni, jó?. Az anyaidőt bizony meg kell magunknak teremteni. És sajnos legtöbbünk nem rendelkezik egy jótündérrel, aki heti egyszer megveregeti a vállunkat, hogy jól csináljuk a dolgunkat, de mostmár pihenjünk egy félnapot és csináljuk végre azt, amit szeretnénk, és feltöltődve térjünk majd vissza. Akinek van ilyen, az viszont tegye össze két kezét, és élvezze jódolgát :-).

Nekünk kell tehát megfogalmaznunk az igényt, hogy KELL! Kell egy lopott óra, félnap, nap – uram bocsá’ hétvége -, ami csak rólunk szól. Amikor félre tehetjük – úgy nagyjából – a család körüli teendőket. Amikor ez megadatik, újra túlteng bennünk az energia, kisimulnak az igencsak megtépázott idegszálaink, és újra mosolyogni tudunk a háromévesünkre, aki tíz percen belül hatodszor változtatja meg az álláspontját arra vonatkozóan, mit is szeretne reggelizni…

De mi is az, ami igazán feltöltene? Egy egyedül, nyugalomban elfogyasztott reggeli? Egy kiadós alvás? Egy kellemes beszélgetés (férjjel/barátnővel/kutyával/akárkivel)? Sport? Fodrász? Sokszor csak kapkodunk, amikor végre élvezhetnénk a szabadidőt, és MINDENT el akarunk intézni félnap alatt. Csakhogy ez megintcsak kimerítő. Fontos, hogy átgondold, mi töltene fel igazán.

Ha ez is megvan, már “csak” a kivitelezést kell kidolgozni. Ha adott egy lelkes nagyszülő, akkor ez sima ügy. Ha nem, akkor macerásabb az egész. Sokan – én is – utálnak szívességet kérni, így itt meg is akad a dolog, és marad a 24-órás anyai szolgálat, halmozódó hiányérzettel, sötétedő szem alatti karikákkal, vékonyodó idegszálakkal, teljesen leépülő testizomzattal, és még sorolhatnám.

Ezen szeretnénk változtatni mi, anyaidősök…

Jó töltődést :-)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Vajon fogok még…?

Azt hiszem, jó jel, hogy három év (ha a terhességet is beleszámoljuk, három év kilenc hónap) után a héten kezdett összegyűlni bennem először egy csokor kérdés arra vonatkozóan, hogy mi mindenről is mondtam le, amikor úgy döntöttünk, családként szeretnénk folytatni földi életünket. Hmmmm… Szégyen, nem szégen, rengeteg példa jutott eszembe. Szerencsére egytől-egyig nélkülözhető dologról van szó, és lehet, hogy némelyiket még vissza tudom/tudjuk csempészni az életünkbe 2-4 hét szervezést követően :-D! És nyilván nem is cserélném vissza a gyerekek előtti életemre a mostani szeretetgombócos éveket (khm, khm, na jó, 1-2 napra igen, de pssssszt!).

Álljon tehát itt egy lista, amiket az elmúlt három évben nem, vagy alig volt alkalmam átélni, és felmerült bennem a kérdés, hogy egyáltalán lesz-e még…

  • Vajon fogok még 10 órát aludni egyhuzamban? Háborítatlanul, békésen, Apával kettesben (nincs hajnali vendég a gyerekszobából, felsírás, anyarosszatálmodtam, SEMMI!!!)?
  • Vajon fogok még valaha annyit és akkor beszélgetni drága férjurammal, amennyit és amikor szeretnénk?
  • Vajon fogok még valaha BÁRKIVEL annyit és akkor beszélgetni, amennyit és amikor szeretnénk?
  • Vajon fogok még annyit sportolni valaha, amennyit szeretnék/kellene?
  • Vajon fogok még valaha egy-egy barátnői meghívásra “Hát persze!”-t kiáltani egy aznapi (!) bulira? (Nem ám az, hogy Mi? Buli lesz két hét múlva? Háááát, megkérdezem a férjemet, ÉS ha neki oké, ÉS ha nem lesznek betegek a gyerekek, akkor 1-1,5 órára beugrom én is…) Majd az ominózus bulin olyan felhőtlenül fogok-e szórakozni hajnalig, mint régen?
  • Vajon megnézek még valaha egy ültő helyemben egy filmet? (elalvás vagy bármi megzavarás nélkül)
  • Vajon lesz olyan, hogy újra havonta járok kozmetikushoz és fodrászhoz?
  • Vajon fogok még valaha mást csinálni 7 és 9 óra között, mint a fürdetésaltatás?
  • Vajon eljutok még valaha a Mittelcinemafest-re? (olasz filmhét a Puskin moziban minden novemberben, Iiiiiimádom!!! Persze szigorúan 8-as kezdéssel vetítenek minden filmet)
  • Fogunk valaha utazni kettesben? (Remélem!!! :-D)
  • Lesz olyan, hogy az itthonlétem 98%-a nem arról szól, hogy a gyerkőcök után pakolok? No nem azért, hogy REND legyen, hanem hogy be lehessen jönni a lakásba…
  • Fogok még valaha unatkozni? Vagy ne adj’ Isten: pihenni? :-)

Mondják, hogy ó persze, a gyerekek felnőnek! Igen ám, de mihelyt ők “felnőnek”, belép a helyükre a másik programgyilkos, a MUNKA. Minden anyuka ismerősöm, aki dolgozik, állandó versenyt fut az idővel. És nem, ó nem a havi egy fodrász és a bulik a legégetőbb problémáik, bármilyen nagyok is a gyerekeik. Szóval nem tudom. Azt hiszem, vannak dolgok, amiket azon a bizonyos napon, mikor úgy döntöttünk, családként szeretnénk folytatni földi létünket, végleg magunk mögött hagytunk, megköszönve, hogy az első (én esetemben) 28 évben jelen voltak az életünkben.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.