karrier

Tudod mit Drágám, cseréljünk!

Rosszabb napjainkon szerintem mindannyian férjünk fejéhez vágtuk már, hogy “Tudod, mit? Cseréljünk! Holnaptól dolgozom inkább én, Te meg maradj itthon!

Mert hát hogy is telik egy nap kisgyerekes anyaként (csak a saját példámat tudom leírni, de vélhetően valami hasonló történik sok édesanyával a nap 24 órájában, a hét 7 napján):

6:30 Ébredés, észhez térés, majd irány a fürdőszoba, ahol rendbe teszem magam

7:00 Halk ébredezés a gyerekszobából, de még nagyjából 20 percig nyugi van.

7:30 Bemegyek a gyerekszobába, a másfél éves kislányom nagy örömmel fogad, a hároméves fiam kevésbé. És indul egy átlagosan 20 perces, igen felemelő “NemAkarokFelkelni“, és “NemAkarokFelöltözni“-kör. Ha ezen túl vagyunk, nyert ügyem van, mert az óvoda gondolatával (még) teljesen fel lehet villanyozni. Ezután reggeli, öltözés, séta vagy biciklizés az oviba.

8:30 Hazaérünk a kislánnyal, és ha épp van türelme egyedül játszani, eltakarítom a reggeli romhalmazt. Ha nincs, akkor a romhalmaz közepére telepszünk és mesét olvasok neki, beszélgetünk, mondókázunk. Jobb napjain még arra is nyitott, hogy felüljön a konyhapultra és együtt főzzünk.

10:00 Sétálunk vagy boltba megyünk, közben ezerrel figyelni kell, hogy ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb…

12:00 Ebéd, aztán altatás

13:00-15:00 Alvásidő = végre lehet teregetni, takarítani, dolgozni, kényelmesen főzni, vasalni, pakolni, telefonálni, ügyet intézni, ja és pihenni (muhahaha!!! :-))… Két óra – panaszolom hangosan a férjemnek – érted, kettő!!!

15:30 Indulás az oviba a nagyfiúért, majd játék kint az udvaron a többi gyerekkel (sorházban élünk), közben ezerrel figyelni, hogy ne essen le, ne tépje le, ne üsse meg, ne vegye ki, ne rontsa el, ne lépjen oda, ne fusson el, stb, stb… Ennek a délutáni kinti üzemmódnak viszont nagy előnye, hogy alvásidő után estig nagyjából egyben van a lakás.

18:00-19:00 között Apa megérkezik – hurrá, hurrá! Megvárjuk, míg testileg-lelkileg és fejben is hazaér, aztán/közben vacsora, fürdés.

20-21:00 mindkét gyerek alszik, én pedig általában dolgozom a gép előtt.

23:00 Fürdés, alvás.

Büszkén tálaltam ezt a férjemnek, hangoztatva, hogy nekem milyen nehéz, ő pedig ehhez képest, nyugiban, egy dologra koncentrálva végezheti a dolgát, nem lóg folyton a nyakán senki, nyugodtan megebédelhet és nyugodtan telefonálhat, amikor csak kedve tartja. Szegénykém csak nézett rám kerek szemekkel, hogy “Te megőrültél? Komolyan azt hiszed, hogy így telik egy napom? Na, akkor hadd meséljek én is!

6:00 Csörög az óra, indulni kell. Síri csendben, sötétben készülődök, hogy ne ébredjenek fel a gyerekek, emiatt még a reggelire is csak útközben, az autóban kerül sor.

7:30 Érkezés az első építkezésre, ahol mindig van valami váratlan fordulat, minden igyekezetünk ellenére. Hat telefon (nyugodtan??? Az igaz, hogy nem sír közben a fülembe egy gyerek sem, de attól még kattog a fejem rendesen.)

10:00-14:00 Körbejárom a többi építkezést, mindenhol lebonyolítok 6-10 telefont, győzködök, tárgyalok, számolok. Számok, számok, egész nap számok vannak a fejemben. 

14:30 Gyors ebéd, általában egy mekdrájvban, vagy gyrososnál útközben (általában az autóban), mindenesetre a legritkább esetben széken, asztalnál ülve.

15:00-17:00 Tárgyalások, egyeztetések a város különböző pontjain, ahová oda is kell ám érni autóval. Közben átlag 100 anyázás. Az emberek iszonyú hülyék ám!!! Eközben általában jön otthonról a telefon, hogy mikor érek már haza, mert a t*köd tele. Hát, hidd el… mennék én azonnal.

18:00-19:00 forgalomtól függően – Hazaérek, szembesülök a fáradt arcoddal, elmondod, mennyi dolgod lenne neked is, de muszáj egy félórát leülnöm és kinéznem a fejemből, kihessegetni belőle a számokat… :-).

Az esti fürdetés, altatás általában az én dolgom, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább ennyit is együtt vagyok a gyerekekkel, Te pedig tudsz kicsit haladni a dolgaiddal.

21:00 E-napló írás, nso-olvasás, Facebook

21:30 – 23:00 Ejtőzés, összebújás, ünnepnapokon filmnézés, majd hullafáradtan beesünk az ágyba.

Ehhez képest én azt gondolom, hogy milyen jó Neked, a fiunk már ovis, úgy osztod be a napotokat a lánykával, ahogy akarod, egyedül az alvásidőhöz kell alkalmazkodni, amikor viszont cserébe azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem nincs ilyen két órám a napomban… Szóval… Nem igazán értelek: biztos vagy benne, hogy cserélni szeretnél?

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

—————————————————-

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

Mindenkinek kell gyerek?

Talán megosztó lesz ez a bejegyzés, de egy ideje foglalkoztat egy kérdés, amit el kell mesélnem.

A napokban együtt ebédeltem egy nagyon kedves barátnőmmel – nevezzük Lindának. Nagyon közel állunk egymáshoz, nagyon szeretjük egymást, és rengeteget nevetünk együtt. Bármit mond/érez/csinál az egyikünk, azt a másik feltétel nélkül megérti és elfogadja. Egyetlen eltérés van köztünk. Én világéletemben tudtam, hogy Anya akarok lenni. Linda viszont a mai napig vacillál. Megjegyzem, jelenlegi életmódjába bele sem férne egy kisgyermek, hiszen félévente országot – vagyis inkább kontinenst – és munkahelyet vált.

banner_egyedul
Most viszont itthon van, és amikor csak tudunk, együtt vagyunk és beszélgetünk. És a héten feltette nekem azt a kérdést, amit szerintem egy édesanya sem akar hallani “pályafutása” során:

– Tudod mit nem értek? Mást se látok a körülöttem lévő anyukákon, mint hogy fáradtak, leharcoltak, hónapokig nem alszanak, feszültek, a férjükkel alig tudnak foglalkozni, magukkal meg aztán pláne nem. Köszönő viszonyban sincsenek leánykori önmagukkal, legalábbis az első pár évben biztosan nem. Egész napos szolgálat a gyerekvállalás, soha semmit nem csinálhatsz akkor, amikor szeretnél -maximum hetekig tartó kitartó szervezés árán. Szóval nem értem… Mindezt tényleg pótolja két babapuszi az arcodra és egy szeretlekanya? Vagy mi ebben a buli?

Köpni-nyelni nem tudtam… Egyrészt tudtam, hogy bárki mástól nagyon zokon vettem volna ezt a kérdést (meg hát… mégis ki kérdez ilyet???), de tőle nem esett rosszul, mert tényleg tudom, hogy érdeklődésből kérdezte. Másrészt rájöttem arra a szomorú tényre, hogy valószínűleg megtaláltuk az első áthidalhatatlan különbséget kettőnk között, amit elfogadunk ugyan, de nem feltétlenül értünk meg… Mert igen: én vallom, hogy mindenért kárpótol két babapuszi és egy szeretlekanya. Bár igazából ez nem is adok-kapok dolog, legalábbis soha nem mérlegeltem így, ezért is ért váratlanul a kérdése.

Mindenesetre kicsit magamba is szálltam: tényleg annyit panaszkodnék, hogy már át sem jön egy-egy beszélgetés során, hogy “mi is ebben a buli”? Elfedi a sok nem-alvós, nem-evős, anyaidő-hiányos sztori a lényeget? És vajon én mindig tisztában vagyok azzal, hogy mi ebben a buli: az első lépések, az első puszi, az első (és az ezredik) szeretlekanya és társai! Bízom benne, hogy igen. De azért biztos, ami biztos, mostantól jobban fogok koncentrálni ezekre!

Ha viszont Linda tényleg semmi mást nem lát a gyerekvállalásban, csak lemondást, áldozatot, szolgálatot és terhet, akkor nemcsak neki, de a gyermekének is nyomorúságos lenne az első pár éve. Persze mondanám, hogy próbálja ki, és mihelyt saját gyereke lesz, minden megváltozik – mert tudom, hogy remekül helyt állna. De mi van, ha mégsem? Ezért lehet, rosszul teszem, de meg sem próbálom rábeszélni, meggyőzni.

Te mit gondolsz: minden nőt meg kell győzni arról, hogy csak gyermekkel lehet teljes az élete? Tényleg minden nőnek KELL gyerek? Jobb napjaimon tudom, hogy az én életem így teljes, – minden “nyomorúságom” ellenére, sok-sok puszival és szeretlekanyával megspékelve :-D. De én speciel tök megértem, ha valaki kimondja, hogy ez nem neki való.

Neked van olyan lányismerősöd, aki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne Anya lenni?

kép: nenetus, Freedigitalphotos.net

————————————

Tetszett az írás? Szívesen olvasnál hasonló elmélkedéseket, tanácsokat, beszámolókat HÁZASSÁG témakörben? Iratkozz fel a hat részből álló cikksorozatomra:

  • saját és „lopott” tanácsok, tippek, történetek. Ezek nekem nagy tanulságok voltak, talán Neked is azok lesznek!
  • apró változtatások, amik közelebb hoznak Titeket egymáshoz
  • Anyából újra Nő, Apából újra Férfi lesz

Hová küldhetem?