nagymama

Még egyszer a nagymamákról…

Tudom, hogy mindenkinek a saját baja/problémája a legnagyobb, ez igazából természetes! És azt is tudom, hogy minden éremnek két oldala van. És azt is, hogy 90%-ban az irigység beszél belőlem, de talán nem csak én vagyok érintett a témában… Mostanában ugyanis annyi nagymamára panaszkodó anyukával találkozom, hogy kikívánkozik pár gondolat, hogy tényleg mindig lássátok, lehetne sokkal rosszabb a helyzet:

Először is tudnotok kell, hogy mi távolság és betegség miatt egyik nagymamára sem számíthatunk. Mindkettő imádja az unokáit, de segíteni, foglalkozni velük egyikük sem tud, bármennyire szeretnének. Talán épp ezért érint érzékenyen, mikor egy-egy beszélgetés alkalmával az anyukák rám zúdítják minden sérelmüket az egyébként bármikor ugrasztható, ebédet készítő, takarító, játszótérre cipelő nagyszülőkkel kapcsolatban: hogy “nem azt/annyit adnak enni vagy inni a gyermeknek, mint amit/amennyit otthon megszokott. Vagy nem olyan tempóban sétálnak, nem úgy öltözteti fel, nem azt meséli, nem úgy énekel neki”, és még folytathatnám. “Ellenben csokit ad gyereknek, megenged neki egy félórányi mesenézést, tovább maradhat ébren, mikor nála alszik… És mi lesz így, teljesen elrontja a gyereket, nem is viszem oda többször, stb.”

Az általam igen nagyra tartott Ranschburg Jenő is többször hangsúlyozta, hogy a gyerekek igen nagyvonalúak, és remekül alkalmazkodnak az emberekhez, a körülményekhez. Ezek az alkalmak csak rugalmassá teszik tehát a gyerekeket – jóllehet, rugalmasabbá, mint az anyukájukat :-D.

Mert hát… Nem tudják ezek az édesanyák, mekkora szerencséjük van az ilyen “tökéletlen” nagyszülőkkel! Mert nem kell hetekkel előre egyeztetni minden programot, nem kell mindig mindent átszervezni, ha jön egy betegség, nem kell sok-sok ezer forintot kifizetni ugyanezért egy bébiszitternek. Sőt… nem kell évekre lemondani az anyaidőről, hiszen fixen tudnak kire számítani.

Persze, panaszkodni ér…! De messzemenő következtetéseket, nem-viszem-többet-oda fogadalmakat ne tegyetek ilyen apróságok miatt, mert bármilyen is ez a “selejtes” nagymama, az unoka-nagyszülő idő minőségi értéke szerintem felbecsülhetetlen!

FIGYELEM!!!

Megújult a www.anyaido.hu!
Új menüpontokkal, vadiúj ajánlatokkal várlak! Karácsonyra pedig használd az Ajándékba kérem! funkciót, ha megtetszik valami – különben idén is parfümöt kapsz!!!

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

————————————

 

 

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 1. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Beszéljünk most az egyik leggyakoribb megoldásról.

Nagymamatípusok:

1. A tökéletes nagymama

Készséges, lelkes, nem ismer fáradtságot, ha unokákról van szó. Nagyszerűen bánik a gyerekekkel, tisztában van a szülők nevelési elveivel és tiszteletben tartja azokat. Néha magától is eljön, de alapvetően csak akkor segít, ha kérik. A gyerekek bármikor nála aludhatnak, és finomabbnál finomabb ételeket készít nekik. Ezeknél a nagymamáknál nonstop süti illat van, és mindig van frissen sütött pogácsa az asztalon.

A tökéletes nagymama nem feltétlenül lakik közel, nem ezen van a hangsúly. Nyáron akár több hetet is náluk tölthetnek a gyerekek, ha nagyon messze lakik…

2. A mindentjobbantudó nagymama

Készséges, lelkes, nem ismer fáradtságot, ha unokákról van szó. Nagyszerűen bánik az unokákkal, a szülőkkel már kevésbé. Tökéletesen figyelem nélkül hagyja a nevelési elveiket, sokszor olyannyira, hogy annak szöges ellentétére nevelik a kicsiket, ami teljesen összezavarja őket, és sokszor hetekig tart, mire visszaállnak az otthoni rendre. Ezekkel a nagyszülőkkel sajnos folyamatos a harc, a húzd meg-ereszd meg… Egyik ismerősöm például észrevette, hogy gyermekei iszonyatosan ellenségesek egymással egy-egy nagymamánál töltött félnap után, pedig ő nagyon figyel arra, hogy ne legyenek féltékenyek egymásra. Hamar kiderült, hogy ezt a hangulatot épp a nagymama generálja (mindig az egyikük javára tett igazságot köztük, folyamatosan “bezzeg a bátyád”-ozott). Az édesanya úgy döntött, hogy egyszerre mindig csak egy gyereket visz át nagymamához. A rendszer működik, tudatosságból jeles!

3. Az elfoglalt nagymama

Szintén készséges és lelkes, de valahogy mindig van valami más/fontosabb dolga, mint az unokázás. Sokszor az utolós pillanatban dönt úgy, hogy mégsem jön, amikor számítunk rá. Ő az, akitől egy idő után kellemetlen szívességet kérni, amin aztán utólag meg is sértődhet.

4. A szomorú nagymama

Készséges, lelkes, de fizikailag és/vagy mentálisan már nem tud vigyázni a gyerekekre. Ettől kimondhatatlanul sokat szenved, de jó esetben megragadja azt a keveset, amit adni tud. Rajonganak egymásért az unokákkal, igazán minőségi időt töltenek együtt – állapotuktól függően -, de aztán újra előtör belőle a szomorúság, hogy szeretne többet-jobban-másképp adni.

5. A nemkészséges, nemlelkes nagymama

Sajnos ilyenből is akad. Teljesen mindegy, közel lakik-e vagy sem, legfeljebb Karácsonykor látja az unokáit. A születésnapjukat csak nagyjából, vagy még úgy sem tudja, de felköszönteni sosem sikerül őket. Semmilyen szinten nem lehet számítani a segítségére, így fel sem merül a neve potenciális “vigyázóként”.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.