önismeret

8 dolog, amit biztosan megtudsz magadról, miután gyermeked születik

Vallom, hogy az anyaság a leghatékonyabb önismereti tréning. Nincs még egy olyan módszer, amivel a legmélyebb énünket ismerhetjük meg, páratlan intenzitással, a nap 24 órájában, szinte ingyen. De mik is azok a dolgok, amiket felszínre hoz egy nőben az anyaság?

  1. Rugalmasság, vagy épp annak teljes hiánya. Az anyasághoz elengedhetetlen a rugalmasság, mert itt kérem szépen egy dolog biztos: a folyamatos változás! Nincsenek kőbe vésett mintázatok, amiket mindenkire rá lehet húzni (bár vannak erre vonatkozó kísérletek, például van egy elv, miszerint minden csecsemő pontosan 180 percenként éhezik meg). Folyamatos alkalmazkodás az anyaság, és mire egy rendszert megszoksz, máris jön a változás, ami egy ideig újra rendszerré válik. Egy ideig…
    Ehhez sokkal nehezebb hozzászokni, mint gondolnánk. Biztosan kiderült már a gyerekek előtt is, hogy mennyire viseltél jól egy-egy váratlan fordulatot. Most azonban ez nagyon intenzíven jön elő. Minden nap ezer váratlan fordulat lesz az életedben, amihez muszáj alkalmazkodnod. Mindezt úgy, hogy kizárólag egy ember igényeit tartod szem előtt: a csecsemődét. Nem könnyű, de rengeteget fejlődsz közben. Azt szokták mondani, hogy a harmadik gyereknél már a legmerevebb anyuka is über-lazává válik…
  2. Kontroll – Önmagadé és másoké egyaránt. Biztos van az olvasóim között olyan, aki MINDENT szeret irányítása alatt tartani. Sőt, nagyon sokan vagyunk ezzel így – én is… Nos, nekünk különösen nehéz elfogadni azt, hogy nem mi irányítjuk az újszülöttünk igényeit (megpróbáljuk ugyan, de általában sikerül meglepetést okozniuk, a legváratlanabb helyzetekben), viselkedését, fejlődését és még sorolhatnám. Nekünk egy életre szóló lecke tehát, hogy hátra kell tudnunk dőlni és el kell fogadnunk, hogy itt nem mi irányítunk – nyilván nem kell mindent a gyerekre hagyni, de nem élhet folyamatos kontroll alatt (illetve élhet, de megeshet, hogy miattunk szorongó, döntésképtelen felnőtt lesz belőle). El kell fogadni, hogy esendők vagyunk, de megéri, mi is, a kapcsolatunk és a gyermekeink is egészségesebbek lesznek ezáltal mind testileg, mind lelkileg.
  3. Önirónia. A legigazabb tükröt mindig a gyerekeink tartják nekünk. Én naponta rácsodálkozom valamire: Ez is én vagyok??? Ezt a kifejezést vajon tőlem tanulta? Ezt a grimaszt én is szoktam csinálni? Engem személy szerint kimondottan mulattat ez, nagyon vicces így viszontlátni magamat.
  4. Felelősség. Az anyasággal véget ér az önfeledt, felelőtlen fiatalság. Megtanulunk felelősséget vállalni a döntéseinkért, a viselkedésünkért, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, hazavárnak minket. Én például soha nem féltem sötétben. Mióta viszont anya vagyok, nagyon féltem a rongyos kis életemet, és ha éjszakába nyúló kimenőről van szó, központi kérdéssé válik, hogy hogy jutok majd haza biztonságban – például bulizok reggelig inkább és csak világosban megyek haza :-).
  5. Szélsőséges érzések kezelése. Talán ez a legkeményebb lecke… a türelem, a düh, az öröm, a meghatottság kezelése anélkül, hogy kifordulnánk önmagunkból. Azt hiszem, mindannyian okoztunk már ezügyben magunknak kellemetlen meglepetést. Nos, el kell fogadni: ilyenek vagyunk. De ami nagyon szélsőséges, azon egyedül, vagy szakember segítségével kell dolgozni.
  6. Nosztalgia. Anyaként gyakran kerülünk nosztalgikus hangulatba, és percekig elmerengünk azon, mivel is telt egy szerda esténk vagy vasárnap délelőttünk 5-10-15 évvel ezelőtt. Ezek nagyon jó időutazások, kellenek is, különben elfelejtjük, milyenek vagyunk valójában. Ezek a nosztalgikus utazások hozzák vissza az eredeti személyiségünket, hogy ne etető-itató-játszótérre járó-háztartást ellátó Anya-robotok legyünk, hanem azok a NŐK, akik igazából vagyunk. Óhatatlan, hogy megváltoztat minket az anyaság, de szerintem, a teljes összképet nézve, csak előnyünkre válik ez.
  7. Eddig rejtett képességek felszínre kerülése. Ismerek egy édesanyát, aki gyermeke születésével jött rá arra, hogy borzasztó hamisan énekel, semmi élvezet nincs abban, ha énekelve próbálja altatni a kisfiát – szerinte egyikük nek sem, de ez badarság. Én pedig nemrég jöttem rá, hogy még a pálcikaember megrajzolásával is gondjaim vannak.
    De sok anyukáról ekkor derül ki, hogy remekül varr, hihetetlenül kreatív vagy tehetséges valamiben, és ez új szárnyakat ad neki. Ezekre a korlátainkra és képességeinkre talán soha nem jövünk rá, ha nem szülünk gyereket.
  8. Barátságok átértékelése. A barátságok legnagyobb próbatétele az anyaság, erről már írtam korábban. Ekkor születhetnek új, felnőttkori barátságok, melyeket nem a közös iskolára, közös egyetemre és a nosztalgiára alapozunk, hanem más, tartalmasabb elvek alapján válogatunk. Ezek által a barátságok által jobban megismerhetjük magunkat is, sőt, egy teljesen új énünk kerülhet feszínre.

Sajnos ezekre az önismereti utazásokra nem lehet felkészülni, és sokszor kellemetlenül érint minket egy-egy szembesítés önmagunkkal. Persze a tapasztalt anyukák mondtak ezt-azt nekem is, de igazából mindenkire másképp fog hatni az anyaság. Tény azonban, hogy életünkben ez egy olyan szakasz, amikor megállhatunk, befelé nézhetünk és megfigyelhetjük, kik is vagyunk valójában. Ne féljünk ettől, inkább használjuk ki – nyugdíjas korunkban lesz erre alkalmunk legközelebb :-)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Eltűnt személy: ÉN!!!

Jártamban-keltemben egyre több olyan anyukával találkozom, aki… elveszett. Lánykorával – és leánykori nevével – együtt az ő élete, munkája, tudása, érdeklődése, igényei is eltűntek. Az anyaság első hónapjaiban ezt észre sem vesszük, annyira lefoglal minket a csecsemőnk minden szintű kiszolgálása.

Aztán úgy a gyerek féléves kora körül szinte kötelező jelleggel megérkezik az első nem túl tapintatos számonkérő kérdés, hogy: És mikor mész vissza dolgozni? Mik a terveid gyerek után? Meglepve tapasztaltam, hogy erre egyre többször az a válasz (beleértve engem is), hogy Fogalmam sincs, de ki fogom találni a következő 2-4-10 évben! De mi lehet ennek az oka? Miért van az, hogy a legtöbben csak azt tudjuk, hogy valami egészen másba kell belefognunk, és inkább tanulunk, képezzük magunkat, vagy éppen szülünk még egy gyereket, ezzel is nyerve pár évet… Valljuk be, a klasszikus munkahelyeket nem ránk, anyukákra szabták:

  1. Túlórák: Talán Te is napi 10-12 órát dolgoztál korábban, ami nyilván nem folytatható családanyaként. Ha szerencséd van, kapsz egy másik pozíciót, 4 vagy 6 órában, de ez sajnos még ma is ritka kishazánkban. Így marad a 8 órás, teljes munkaidő, egész napos rohanással (beérünk-e oviba, odaérek-e a munkahelyemre csúcsforgalomban, be tudom-e fejezni időben a teendőket, odaérek-e a gyerekért az oviba, stb,stb,stb.). Ráadásul a főnökök sem szeretik a problémás, macerás munkaerőt. Nagy szerencse kell tehát ahhoz, hogy ugyanott dolgozhass, emberi munkaidőben, emberi fizetésért, kitörő lelkesedéssel.
  2. Érdeklődés megváltozása: Sokan nem tartottuk hivatásunknak az anyaság előtti munkahelyünket. Elvégeztük a feladatokat, és voltak olyan időszakok, amikor nem is küzdöttünk olyan erős kétoldali munkaundorral…  De hogy ezért a munkáért egész nap rohanjak és bölcsibe adjam a gyerekemet??? Szó sem lehet róla. Ezek az anyukák különösen nagy dilemmával küzdenek, hiszen először meg kell találniuk önmagukat, majd pedig egy olyan helyet, ahol tárt karokkal várják, hogy náluk valósítsák meg önmagukat, méltányos fizetségért.
  3. Távolság, ingázás: Ahogy gyarapszik a család, egy idő után kényszerűvé válik egy költözés. A nagyobb lakás és a csendesebb környezet általában együttjár a munkahelytől való távolság megnövekedésével. Ezzel a költözéssel tehát meglehetősen körülményessé válik a mindennapi munkába járás, oviba leadás. Ez sem hozza meg az édesanyák kedvét a munkába való visszamenetelhez.
  4. Szabadság hiánya: Egy alkalmazott nem rendelkezik a szabadnapjaival, hónapokkal előre egyeztetni kell a nyári szabadságot, és sajnos az sem evidens, hogy a Karácsonyi készülődésre elengedik. Ebből sem kérünk, ha nem muszáj!És itt van a kulcs: hogy muszáj-e? Sokszor igen, ezen múlik a család napi betevője, tehát szó szerint kenyérre kell, nincs mód az önmegvalósításra. Ugyanakkor én arra biztatok mindenkit, hogy találjon valamit, akár a család és munka mellett is, amibe belecsempészheti önmagát. Mert ha beállunk anya-üzemmódba15-20 évre és mi magunk teljesen megszűnünk létezni, azt később szívjuk meg. Ha a gyerekek kirepülnek, ott találjuk magunkat a kérdéssel, hogy most akkor mi lesz? Van még értelme reggel felkelnem? Hát… csináljuk úgy, hogy legyen! A gyerekeinknek is könnyebb lesz, hisz ha van ÉLETÜNK, nem telepszünk rájuk, és nem zaklatjuk őket naponta, hogy mikor lesz már unokánk… Vagyis ó, dehogynem 😀

    Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Barátnők

Sosem gondoltam, hogy egy háromkilós, védtelen apróság vet majd véget néhány barátságnak az életemben. Hiszen kibírtak jónéhány év(tized)et, munkahelyet, magánéleti krízist, közös nyaralást, rengeteg bulit, ösztöndíj miatti távollétet és még sorolhatnám. És azt sem gondoltam, hogy épp ez a háromkilós apróság hoz majd nekem újabb, sok esetben tartalmasabb barátságokat.

Sajnos mikor megszületik a kisbabánk, rövidebb-hosszabb időre eltűnnek mellőlünk a “bulipajtások”, egyre többször kapjuk meg, hogy rugalmatlanok, unalmasak vagyunk és különben is, érthetetlenül megváltoztatott minket az az apró tény, hogy gyerekünk van. Másról sem tudunk beszélni, folyton ő jár a fejünkben, szinte minden megmozdulást lemondunk, és ha ott vagyunk, akkor sem úgy és annyit, mint régen. Hm… Van benne valami, ez igaz.

Jómagam egy ideig gyűjtöttem egy-két barátnőm mondatait, hogy majd visszamondjam azokat nekik, mikor gyerekük lesz (Nem értem, miért nem indulunk el szakadó esőben sétálni a babával, régen imádtad az esőt. Ja, hogy aludnia kellene? Majd alszik éjjel!!! Vagy Igazán eljöhetnél az esti buliba. Attól, hogy lázas, csak jobban alszik…). De végül úgy döntöttem, semmi értelme, pár hónappal ezelőttig én sem tudtam, hogy kell megfogni egy kisbabát… És onnantól inkább hallgattam a – nekem tényleg érdekes – sztorikat az aktuális bulikról, pasi-ügyekről, munkahelyi zűrökről, mígnem egy nap rádöbbentem, hogy az érdeklődés egyoldalúvá vált.

És mikor gyereked születik, borzasztó rosszul esik, ha azok, akiket közel gondolsz magadhoz, nem mutatnak érdeklődést sem irántad, sem az újszülött iránt. Ha pedig ez hosszú hónapokig tart, akkor nagy a baj!

A barátságok próbája tehát nem a távolság vagy a szerelmek. A GYERMEK!!! És bizony vannak barátságok, amik az egyik fél anyává válásával megszűnnek. Én személy szerint nagyon nagy csalódásként éltem ezt meg, sokáig kapaszkodtam, erőltettem, de sajnos néhány barátságot el kellett engednem. Ugyanakkor örülhettem azoknak, akik megmaradtak – mert szerencsére ebből van a több!

És így történt, hogy akárhol laktunk, mindenhol első dolgom az volt, hogy felkutattam a legközelebb működő baba-mama klubot, és itt mindig megtaláltam a hasonló gondolkodású anyukákat. Beszélgetéseink során pedig kiderült, hogy mindenkinek vannak veszteségei barátság-ügyben, mióta édesanyák. De nyereségei annál inkább! Ebbe kell tehát belekapaszkodni, és mindenkit arra buzdítok, hogy találja meg a közösségét, mert megéri! Az igazi barátságok pedig tényleg bármit túlélnek! Ezeket kell értékelni, de nagyon!

Kép: David Castillo Dominici, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.