rugalmasság

8 dolog, amit biztosan megtudsz magadról, miután gyermeked születik

Vallom, hogy az anyaság a leghatékonyabb önismereti tréning. Nincs még egy olyan módszer, amivel a legmélyebb énünket ismerhetjük meg, páratlan intenzitással, a nap 24 órájában, szinte ingyen. De mik is azok a dolgok, amiket felszínre hoz egy nőben az anyaság?

  1. Rugalmasság, vagy épp annak teljes hiánya. Az anyasághoz elengedhetetlen a rugalmasság, mert itt kérem szépen egy dolog biztos: a folyamatos változás! Nincsenek kőbe vésett mintázatok, amiket mindenkire rá lehet húzni (bár vannak erre vonatkozó kísérletek, például van egy elv, miszerint minden csecsemő pontosan 180 percenként éhezik meg). Folyamatos alkalmazkodás az anyaság, és mire egy rendszert megszoksz, máris jön a változás, ami egy ideig újra rendszerré válik. Egy ideig…
    Ehhez sokkal nehezebb hozzászokni, mint gondolnánk. Biztosan kiderült már a gyerekek előtt is, hogy mennyire viseltél jól egy-egy váratlan fordulatot. Most azonban ez nagyon intenzíven jön elő. Minden nap ezer váratlan fordulat lesz az életedben, amihez muszáj alkalmazkodnod. Mindezt úgy, hogy kizárólag egy ember igényeit tartod szem előtt: a csecsemődét. Nem könnyű, de rengeteget fejlődsz közben. Azt szokták mondani, hogy a harmadik gyereknél már a legmerevebb anyuka is über-lazává válik…
  2. Kontroll – Önmagadé és másoké egyaránt. Biztos van az olvasóim között olyan, aki MINDENT szeret irányítása alatt tartani. Sőt, nagyon sokan vagyunk ezzel így – én is… Nos, nekünk különösen nehéz elfogadni azt, hogy nem mi irányítjuk az újszülöttünk igényeit (megpróbáljuk ugyan, de általában sikerül meglepetést okozniuk, a legváratlanabb helyzetekben), viselkedését, fejlődését és még sorolhatnám. Nekünk egy életre szóló lecke tehát, hogy hátra kell tudnunk dőlni és el kell fogadnunk, hogy itt nem mi irányítunk – nyilván nem kell mindent a gyerekre hagyni, de nem élhet folyamatos kontroll alatt (illetve élhet, de megeshet, hogy miattunk szorongó, döntésképtelen felnőtt lesz belőle). El kell fogadni, hogy esendők vagyunk, de megéri, mi is, a kapcsolatunk és a gyermekeink is egészségesebbek lesznek ezáltal mind testileg, mind lelkileg.
  3. Önirónia. A legigazabb tükröt mindig a gyerekeink tartják nekünk. Én naponta rácsodálkozom valamire: Ez is én vagyok??? Ezt a kifejezést vajon tőlem tanulta? Ezt a grimaszt én is szoktam csinálni? Engem személy szerint kimondottan mulattat ez, nagyon vicces így viszontlátni magamat.
  4. Felelősség. Az anyasággal véget ér az önfeledt, felelőtlen fiatalság. Megtanulunk felelősséget vállalni a döntéseinkért, a viselkedésünkért, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, hazavárnak minket. Én például soha nem féltem sötétben. Mióta viszont anya vagyok, nagyon féltem a rongyos kis életemet, és ha éjszakába nyúló kimenőről van szó, központi kérdéssé válik, hogy hogy jutok majd haza biztonságban – például bulizok reggelig inkább és csak világosban megyek haza :-).
  5. Szélsőséges érzések kezelése. Talán ez a legkeményebb lecke… a türelem, a düh, az öröm, a meghatottság kezelése anélkül, hogy kifordulnánk önmagunkból. Azt hiszem, mindannyian okoztunk már ezügyben magunknak kellemetlen meglepetést. Nos, el kell fogadni: ilyenek vagyunk. De ami nagyon szélsőséges, azon egyedül, vagy szakember segítségével kell dolgozni.
  6. Nosztalgia. Anyaként gyakran kerülünk nosztalgikus hangulatba, és percekig elmerengünk azon, mivel is telt egy szerda esténk vagy vasárnap délelőttünk 5-10-15 évvel ezelőtt. Ezek nagyon jó időutazások, kellenek is, különben elfelejtjük, milyenek vagyunk valójában. Ezek a nosztalgikus utazások hozzák vissza az eredeti személyiségünket, hogy ne etető-itató-játszótérre járó-háztartást ellátó Anya-robotok legyünk, hanem azok a NŐK, akik igazából vagyunk. Óhatatlan, hogy megváltoztat minket az anyaság, de szerintem, a teljes összképet nézve, csak előnyünkre válik ez.
  7. Eddig rejtett képességek felszínre kerülése. Ismerek egy édesanyát, aki gyermeke születésével jött rá arra, hogy borzasztó hamisan énekel, semmi élvezet nincs abban, ha énekelve próbálja altatni a kisfiát – szerinte egyikük nek sem, de ez badarság. Én pedig nemrég jöttem rá, hogy még a pálcikaember megrajzolásával is gondjaim vannak.
    De sok anyukáról ekkor derül ki, hogy remekül varr, hihetetlenül kreatív vagy tehetséges valamiben, és ez új szárnyakat ad neki. Ezekre a korlátainkra és képességeinkre talán soha nem jövünk rá, ha nem szülünk gyereket.
  8. Barátságok átértékelése. A barátságok legnagyobb próbatétele az anyaság, erről már írtam korábban. Ekkor születhetnek új, felnőttkori barátságok, melyeket nem a közös iskolára, közös egyetemre és a nosztalgiára alapozunk, hanem más, tartalmasabb elvek alapján válogatunk. Ezek által a barátságok által jobban megismerhetjük magunkat is, sőt, egy teljesen új énünk kerülhet feszínre.

Sajnos ezekre az önismereti utazásokra nem lehet felkészülni, és sokszor kellemetlenül érint minket egy-egy szembesítés önmagunkkal. Persze a tapasztalt anyukák mondtak ezt-azt nekem is, de igazából mindenkire másképp fog hatni az anyaság. Tény azonban, hogy életünkben ez egy olyan szakasz, amikor megállhatunk, befelé nézhetünk és megfigyelhetjük, kik is vagyunk valójában. Ne féljünk ettől, inkább használjuk ki – nyugdíjas korunkban lesz erre alkalmunk legközelebb :-)

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 4. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ez a bejegyzés azoknak (is) szól, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy bébiszittert fogadnak.

Felesleges taglalnom, hogy miért, minden édesanya ódzkodik kicsit (vagy nagyon) attól, hogy beengedjen egy “idegent” az életükbe. Jómagam ezeket a mondatokat hangoztattam három évig: Nem is ismerem! Pénzért szereti a gyerekeimet? Nem engedhetem meg magamnak! Ki tudja, mit csinál velük, ha én nem vagyok ott?! Ha rendszeresen idegenre bízom, bizonytalanul fog kötődni hozzám a gyerekem! Inkább nem megyek/nem megyünk sehová! 

Mostanra azonban kezdem magam meggyőzni arról, hogy létezik olyan bébiszitter, akire szívesen bízom szívem csücskeit. Nálam két alapszabály van:

1. Bébiszittert csak megbízható ajánlás útján fogadok. Olyantól, akiben megbízok, ismerek!
2. Első pillanattól hangolódjanak egymásra a gyerekekkel.

(+1: Ne legyen fiatalabb és csinosabb, mint én :-D)

Most pedig álljon itt néhány előny, hogy  – ha tényleg nincs más lehetőségünk, – miért érdemes kigazdálkodni azt a heti párezer forintot.

1. Nem kell szívességet kérnünk senkitől. Tehát nem lesz közügy abból, ha kozmetikushoz vagy nőgyógyászhoz mész, vagy ha végre eljuttok moziba a férjuraddal.

2. Egy bébiszitter nem fog gyermekfelügyelet közben takarítani, főzni, mosni. Figyelmének 100%-a a gyerekeidé.

3. Ha jó bébiszittert választasz, aki ért a gyerekek nyelvén, tudja, hogyan kell velük foglalkozni, abból mindannyian csak profitáltok, és meglehet, tanulhat valami olyat, amitől leesik az állad – és elfog a sárga irigység, hogy nem Te tanítottad meg neki!

4. Az élethez elengedhetetlen tulajdonság a rugalmasság, főleg a mai, állandóan változó világban. Ha nemcsak Veled, de néha mással is van a gyermek, rugalmasabb, befogadóbb személyiség lesz.

5. Egy bébiszitterrel esélyt kaptok arra is, hogy amíg ő a gyerekekkel van, ti megőrizzétek/felfrissítsétek házasságotok életerejét. Ez pedig többszörösen megtérül: boldog házasság = jó hangulat otthon. A gyermeknek pedig ez a legfontosabb! Erre tényleg ne sajnáljátok a pénzt!

Kép: radnatt, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.