segítség

5 kifogás az anyaidő ellen

Legutóbb megtudhattad, hogy szükséged lenne-e anyaidőre, bemutattam a 8 leggyakoribb jelet, ami arra utal, hogy bedarált a mókuskerék, a mindennapi robot, és kis töltődésre lenne szükséged. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz anya lennél, vagy hálátlan lennél mindazért, amid van – biztosan Neked is vannak olyan ismerőseid, akikről tudod, hogy bármikor cserélnének veled, annyira vágynak gyermekre.

Nincs azzal semmi baj, ha besokallsz időnként. Tapasztalataim szerint azzal van baj, ha érzed, hogy besokalltál, mégsem történik semmi változás annak érdekében, hogy újra örülni tudj mindannak a jónak, amivel a Gondviselés (Jóisten, Sors, Buddha, Allah, Tao, kinek mi) megajándékozott.

Kifogásokban azonban nagyon jók vagyunk, mi anyák… Nem esik nehezemre megírnom ezt a cikket, hiszen jómagam is ezeket a mondatokat hangoztattam napjában többször egy évvel ezelőtt, pedig igazából éreztem, hogy nagy a gond: hónapokig nem mosolyogtam, a férjemhez gyakorlatilag egyetlen kedves szót sem tudtam szólni, minden és mindenki idegesített, annyira kimerült voltam. Nagy sokára sikerült megfogalmaznom magamnak, mire is lenne szükségem. És kitisztult a világ, azóta rendszeresen szervezek magamnak vagy magunknak kimenőt. És elmondhatom: mintha kicseréltek volna! Mindannyian jól járunk tehát az anyaidővel :-).

Íme a kifogások:

  1. De nem akarom terhelni a férjemet. Annyit dolgozik szegény, hazaér és rögtön nyomjam a kezébe a gyerekeket? Nem, erről szó sincs. Fontos, hogy az anyaidő ne a házasság rovására menő követelés legyen! Először a férj fülébe kell elültetni az ötletet, hogy milyen jót is tenne neked, ha elmehetnél sportolni, vagy meginni egy klassz dzsúzt a lányokkal, beszélgetni valakivel, vagy csak sétálni egy nagyot az utolsó napsütéses napokon a hosszadalmas tél előtt, hogy újra embernek érezhesd magad. FONTOS!: konkrét dolgot fogalmazz meg, különben életed értelme nem fogja érteni, miről beszélsz. Nem haragudhatunk rájuk ezért, ez van :-). Ha viszont már ketten tudtok erről az igényedről, biztosan találni fogtok rá alkalmat, hogy kikapcsolódj. Lehet, többször el kell mondanod majd, hogy mit szeretnél, de akkor is: csak kíméletesen, nem követelőzve, és biztosan révbe érsz.
  2. De még nagyon kicsi a gyermekem, csak velem tud elaludni! Elismerem, ez egy jogos és igaz béklyó, de nem mindenáron. Nagy valószínűséggel nem sértődik meg a kicsi, ha akkor mész el, amikor alszik (bár biztos vannak Neked is olyan történeteid, amikor TÉNYLEG felébredt a gyermek arra, hogy kiléptél az ajtón…). De ha tényleg nem megy másképp: tűzz ki egy célt, amit mindenképp várhatsz majd. Nekem ez a kislányom egy éves születésnapja volt. Megfogadtam, hogy ha addig nem is, na majd onnantól… És így is lett – egy perccel sem engedett el előbb maga mellől :-).
  3. Nincsen segítségem, nem tudom kire bízni a gyerek(ek)et. Ó, de sokszor mondtam ezt én is! És láss csodát, egy idő után akárkinek panaszkodtam erről, nem sokkal később bejelentkezett ideiglenes bébiszitternek. Barátnők, rokonok, ismerősök. Amikor már láttam, hogy bánnak a gyerekeimmel, szívesen bíztam rájuk őket pár órára, és végre nemcsak egyedül, de a férjecskémmel is kiszabadultam otthonról. Jobban szét kell tehát nézni, és biztosan találsz potenciális bébiszittert.
  4. De én utálok szívességet kérni! Persze, mindenki utál szívességet kérni, de néha indokolt…! És mindig abból indulj ki, hogy ezek az emberek szeretnek Téged – hiszen barátaid, vagy rokonaid. Nem fogják félvállról venni, hogy ramaty állapotban vagy és segítségre lenne szükséged. Ha viszont ennyire nem szeretnél szívességet kérni, még mindig ott a lehetőség, hogy bébiszittert fogadj.
  5. De egy idegenre bízzam a gyermekemet? Ha nincs más lehetőséged, igen…  Én magam is fenntartásokkal közelítek a kérdés felé, és nagyon sokára érett meg bennem a döntés, hogy tegyek egy próbát. Viszont nagyon bevált és nagyon ajánlom mindenkinek. Nagy szabadságot ad, ha van fixen pár óra szabadidőd hetente, és végre nem lesz közügy abból, hogy gyantáztatsz, alszol, napozol vagy fodrászhoz mész.

+1: Ha tényleg semmi, de semmi módja nincs annak, hogy gyerkőcök nélkül menj el otthonról, akkor meg kell találnod a módot arra, hogy velük is feltöltődhess. Nagyon ajánlom a baba-mama klubokat, engem annak idején egy újpesti babaklub húzott ki a depressziómból, a mai napig hálás vagyok ezért nekik. Minden anya egy szuperhős, együtt meg aztán különös csodákra vagyunk képesek!

Ne feledjétek: az anyaidőt ANYA KAPJA, HOGY TOVÁBBADJA!

FIGYELEM!!! Új ajánlatok a honlapon: www.anyaido.hu

 

Kistesó-kérdés: mennyi az annyi?

Hadd osszam meg Veletek egy dilemmámat, ami talán sokatoktól nem lesz idegen. Együtt hátha előrébb jutunk…

Mióta elég érett vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkozzak, tudom: három gyereket szeretnék. És találtam valakit, aki szintén ezt a világot álmodta meg magának. Amikor megszületett az első gyerekünk, minden új volt, nagyon élveztük az új helyzetet. Szerencsére elkerült minket az első-gyerek-szindróma: nem aggódtunk jelentéktelen dolgokon – legalábbis a kelleténél nem jobban – , nem féltettük őt agyon, nem veszekedtük végig a férjemmel a napokat azon, hogy kell-e még egy takaró, vagy sem… Mindazonáltal megismertem az anyaság árnyoldalát, azaz egy évig nem aludtam/aludtunk, alig jártam el valahová, és a baráti köröm is megcsappant.

De mindezt egyáltalán nem bántam, vágytam a folytatásra, a második gyermekre. Alig pár hónappal a kisfiam első születésnapja után ismét teherbe is estem. Nagyon boldogok voltunk, hiszen egyik terhességre sem kellett hónapokat, éveket várnunk. Mindkét terhességem hasonlóképpen telt: 4-5 hónapon keresztül rosszul voltam mindentől, közben pedig folyamatosan aggódtam, hogy minden rendben van-e odabent, és igazából “vigyázzban álltam” kilenc hónapig, nehogy rajtam múljon a magzat egészsége.

Aztán mikor megszületett a kislányunk, madarat lehetett velünk fogatni. Nagyon szép és könnyű szülés volt mind a kettő, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Épp egy hetes volt a leányzó, mikor kiderült, hogy veleszületett, egy életen át tartó betegsége van: pajzsmirigy alulműködés – ami azért nem olyan drámai helyzet, azóta már tudom. De akkor nagyon padlón voltam az arcul csapástól, hogy lám, lám, ilyen az, ha nem makkegészséges gyereket szülök.

Ahogy a kisfiam, úgy a kislányom sem aludt át élete első évében egyetlen éjszakát sem. Közben a kétévesem nyilván teljes figyelmet igényelt napközben, így egyre messzebbre és messzebre került tőlem az amúgy rám nagyon jellemző optimizmus. A humorérzékem és kedvességem már réges-rég kiköltözött a lakásból – de talán az utcából is. Utólag visszagondolva és utána olvasva, szerintem szülés utáni depresszióm volt nagyjából félévig.

De eltelt egy év, sőt, azóta már majdnem másfél, és hát… ami “hármaskát” illeti… megállt a lendület. Fázok a gondolattól, hogy mindent elölről kezdjünk. Visszatért az életkedvem, egyre több anyaidőt tudok lecsippenteni a napokból – és őszintén szólva ezt is elkezdtem félteni. Most érzem igazán, mennyire jó, amikor ÉRTÜK, MIATTUK, NEKIK töltődöm 1-2 órát. És ha ezt újra “elveszik” tőlem, félek, örökké elhagy az a bizonyos kedvesség és humorérzék. Pedig tudom, hogy ezek nélkül borzalmasan unalmas anya lennék… :-).

A dilemma különösen nehéz része az, hogy a férjem lelkesedése töretlen a következő gyermeket illetően. És nem jutunk közös nevezőre… Bennem egyre több a kétely: nem veszítjük el egymást teljesen, ha még egy gyerek vonja el a figyelmünket a másikról? Három gyerek mellett is le tudunk csippenteni néha egy kis közös időt? Három gyerek mellett is le tudok majd csippenteni egy kis anyaidőt? Mivel lennénk “többek” három gyerekkel, mint most, két gyerekkel? Nem jutok dűlőre ezekben a kérdésekben, így abban maradtunk, hogy adok magamnak pár évet (szerencsére ráérünk még, bár nem a végtelenségig). Mindenesetre amíg úgy nézek minden 3+ gyerekes anyukára, hogy “szegény, mekkora szívás lehet az élete, és tuti, hogy nincs ideje a férjére” (még ha számos olyan példát látok is, amikor ez nincs így), addig nem szabad erőltetnem a dolgot, addig jók vagyunk így négyen, óriási összhangban, szeretetben, ugyanakkor egyre több közös minőségi idővel, és egyre több anyaidővel…

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

5 anyatípus

Tapasztalataim alapján az anyukákat 5 típusba lehet besorolni aszerint, hogy hogyan viszonyulnak az anyaidő fogalmához.

  1. Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, és… tényleg nincs
    Szerencsés, de meglehetősen ritka típus! Ha nem látnám saját szememmel nap mint nap, el sem hinném, hogy létezik ilyen. Ők azok, akiknek soha nem merül le az energiaszintjük. Az ilyen anyukák egész nap türelmesek, nyugodtak, és az is feltölti őket, ha 2-3 gyerek nyüzsög körülöttük, amíg főznek. És századszor is mosolyogva pakolnak el a nappaliban a gyerekek után.
    Maximum azért vigyáz olykor-olykor más a gyerekeire, mert kettesben szeretne kis időt tölteni a férjével – mert erre nyilván van igénye neki is. Ez a típus tehát nem azért nem mozdul ki egyedül, mert elvből nem adja ki kezéből a gyerekeit. Egyszerűen nincs rá szüksége és igénye. Valljuk be, míg nem válunk anyukákká, mind azt hisszük, hogy ebbe a típusba fogunk tartozni…
  2.  Aki váltig állítja, hogy nincs szüksége anyaidőre, pedig lenne!!!
    Ő az, akik talán még meg is tehetné, hogy néha töltődjön, de ehelyett inkább felveszi a mártír szerepét (“Gyerek nélkül??? Én ugyan nem!“). Ezzel jó eséllyel árt a gyerekeinek (sokszor kiabál velük, türelmetlen), magának (egyre vékonyodnak az idegszálai, egyre leharcoltabb lesz, és megeshet az is, hogy egyre jobban meghízik), és a férjének is (vele is türelmetlen, nem ritka, hogy mindenért őt hibáztatja, estére pedig annyira kimerültté válik, hogy esélyük nincs intim együttlétre). És sokat panaszkodnak. Nagyon sokat… Ha ebbe a típusba tartozol, nagyon kérlek, keress módot a kikapcsolódásra. Akár a honlapon, vagy töltsd le a 10 legütősebb ingyenes anyaidő tippemet.
  3. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, de… valahogy soha nem jön össze
    Egyre csak fantáziálnak, hogy majd elmennek sportolni, barátnőzni, romantikázni a férjükkel, de a körülmények mindig közbeszólnak. Tudatosan meg kell tehát tervezniük ezeket a lopott órákat (erről itt írok bővebben), és gyártani “B” tervet is, különben könnyen csalódottá válnak a sikertelen kimenő miatt. Csalódottságodat orvosold egy másik anyaidő-lehetőséggel (Neked is ajánlom a 10 ingyenes tipp letöltését), és mostantól tényleg tégy meg mindent annak érdekében, hogy hatékonyan töltődhess.
  4. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is szervezi magának
    Ők az én szememben a tudatos édesanyák – irigylem is őket rendesen. Felismerik az igényüket és kijárják az útját, hogy meg is kapják. Kiegyensúlyozott nők, akik általában boldog házasságban élnek, és a gyerekeik is rendben vannak. Szerencsések, mert fix, bejáratott segítségük van a gyereknevelésben vagy a háztartásban – esetleg mindkettőben.
  5. Aki elismeri, hogy szüksége lenne anyaidőre, és meg is kapja. Ajándékba :-)
    Na jó, ezt a típust magam sem gondolom komolyan :-). De biztosan történt már néhány olvasómmal ilyen is. Jó hír viszont, hogy honlapommal azon leszek, hogy minél többen ebbe a típusba tartozzunk. Ehhez gyűjtöm a partnerek jobbnál jobb ajánlatait és akcióit. Részletek itt.

    Kép: photostock, FreeDigitalPhotos.net

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 3. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Ebben a bejegyzésben a még gyermektelen, fiatal rokonokat, barátnőket mutatjuk be potenciális bébiszitterként.

Személyes tapasztalatom van a témával kapcsolatban, hiszen mi évek óta szinte kizárólag erre a segítségre támaszkodunk. Amikor megszületett a kisfiam, hirtelen más szemmel néztem a barátnőkre. Valahogy óhatatlanul azt figyeltem, hogy bánnak a fiammal, egyedül merném-e velük hagyni őt, kellőképp figyelnek-e rá, stb. És szerencsére szinte mindenkiről kiderült, hogy nagyon szívesen átveszi időnként a pótanya-szerepet, és azt kell mondjam, be is váltak.

Nagy előnye ennek a “csoportnak”, hogy még nincs szilárd elképzelésük a gyermekneveléssel kapcsolatban, tehát jó esélyünk van rá, hogy megfogadják azokat a kéréseinket, amiket egy nagymama sok esetben nem. Ez nekem személy szerint kimondhatatlanul nagy biztonságot és nyugalmat ad. Tudom, hogy megfogja a kezét a zebrán, figyeli a lábát a mozgólépcsőn, nem tömi csokoládéval, nem ülteti le a tévé elé.

További előny, hogy ezek az emberek közel állnak Hozzád, és ha igazán szeretnek, észreveszik, ha kimerült vagy, ha segítségre van szükséged, és amint lehetőségük adódik, mennek és segítenek.

Hátrányuk viszont az, hogy mivel fiatalok, egyrészt dolgoznak, másrészt tele van a naptáruk szabadidős tevékenységgel – mázlisták :-D. Így sokszor hetekkel korábban kell velük egyeztetni, viszonylag kevés teret adva a spontaneitásnak.

További hátrány, hogy sokan – én is – ódzkodnak attól, ha szívességet kell kérni. Nekem ezen végül úgy sikerült túllépnem, hogy láttam, hogy a barátaim és a gyerekeim is élményekkel gazdagon, mosolyogva jönnek haza egy-két együtt töltött óra után. Tehát végülis ez egy win-win-win szituáció: a gyerek is jól jár, az ideiglenes bébiszitter is, és Te is 😀

Nézz körül tehát Te is, ha szabadidőre lenne szükséged és nincs kéznél nagymama, apuka, bébiszitter; talán épp az egyik barátnőd a megfelelő “vigyázó”!

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.

Na de ki vigyázzon a gyerekre? 1. rész

A gondolat szép és jó, hogy fel kell töltődnünk, no de ki szeretgesse addig szemünk fényét, és egyben fáradtságunk legfőbb kiváltóját: a gyermekünket? Beszéljünk most az egyik leggyakoribb megoldásról.

Nagymamatípusok:

1. A tökéletes nagymama

Készséges, lelkes, nem ismer fáradtságot, ha unokákról van szó. Nagyszerűen bánik a gyerekekkel, tisztában van a szülők nevelési elveivel és tiszteletben tartja azokat. Néha magától is eljön, de alapvetően csak akkor segít, ha kérik. A gyerekek bármikor nála aludhatnak, és finomabbnál finomabb ételeket készít nekik. Ezeknél a nagymamáknál nonstop süti illat van, és mindig van frissen sütött pogácsa az asztalon.

A tökéletes nagymama nem feltétlenül lakik közel, nem ezen van a hangsúly. Nyáron akár több hetet is náluk tölthetnek a gyerekek, ha nagyon messze lakik…

2. A mindentjobbantudó nagymama

Készséges, lelkes, nem ismer fáradtságot, ha unokákról van szó. Nagyszerűen bánik az unokákkal, a szülőkkel már kevésbé. Tökéletesen figyelem nélkül hagyja a nevelési elveiket, sokszor olyannyira, hogy annak szöges ellentétére nevelik a kicsiket, ami teljesen összezavarja őket, és sokszor hetekig tart, mire visszaállnak az otthoni rendre. Ezekkel a nagyszülőkkel sajnos folyamatos a harc, a húzd meg-ereszd meg… Egyik ismerősöm például észrevette, hogy gyermekei iszonyatosan ellenségesek egymással egy-egy nagymamánál töltött félnap után, pedig ő nagyon figyel arra, hogy ne legyenek féltékenyek egymásra. Hamar kiderült, hogy ezt a hangulatot épp a nagymama generálja (mindig az egyikük javára tett igazságot köztük, folyamatosan “bezzeg a bátyád”-ozott). Az édesanya úgy döntött, hogy egyszerre mindig csak egy gyereket visz át nagymamához. A rendszer működik, tudatosságból jeles!

3. Az elfoglalt nagymama

Szintén készséges és lelkes, de valahogy mindig van valami más/fontosabb dolga, mint az unokázás. Sokszor az utolós pillanatban dönt úgy, hogy mégsem jön, amikor számítunk rá. Ő az, akitől egy idő után kellemetlen szívességet kérni, amin aztán utólag meg is sértődhet.

4. A szomorú nagymama

Készséges, lelkes, de fizikailag és/vagy mentálisan már nem tud vigyázni a gyerekekre. Ettől kimondhatatlanul sokat szenved, de jó esetben megragadja azt a keveset, amit adni tud. Rajonganak egymásért az unokákkal, igazán minőségi időt töltenek együtt – állapotuktól függően -, de aztán újra előtör belőle a szomorúság, hogy szeretne többet-jobban-másképp adni.

5. A nemkészséges, nemlelkes nagymama

Sajnos ilyenből is akad. Teljesen mindegy, közel lakik-e vagy sem, legfeljebb Karácsonykor látja az unokáit. A születésnapjukat csak nagyjából, vagy még úgy sem tudja, de felköszönteni sosem sikerül őket. Semmilyen szinten nem lehet számítani a segítségére, így fel sem merül a neve potenciális “vigyázóként”.

Ha úgy érzed, anyaidőre lenne szükséged, iratkozz fel hirlevelemre, és máris küldök 10 kézenfekvő, működő megoldást a hétköznapokra.