újévi fogadalmak

Új év, új Anya?

Szégyen, nem szégyen, szeretem összeírni a hosszútávú célokat minden évben. És – szégyen, nem szégyen -, a megvalósulásuk általában elmarad. Igazából évek óta ugyanazok a tételek szerepelnek a listámon (heti fix este Apával, belépni egy kórusba, hetente kétszer sportolni, fogyni, fogyni, fogyni, több levest enni).

Mentségemre szóljon, hogy ideig-óráig tartom magam hozzájuk, de aztán…

  • Aztán mindig közbejön valami, és nem valósulnak meg a heti egy fix esték Apával.
  • Aztán jön egy költözés, és hiába néztem ki magamnak egy jó kis kórust, már nincs értelme belépnem (DE: mostmár úgy tűnik, itt maradunk: tud valaki egy jó kórust Szentendrén? 😀)
  • Aztán kiderül, hogy a heti két sport semmire nem elég – de legalább összejön!!! -, több kell!
  • Aztán kiderül az is, hogy a negyvenedik fajta diétát is képtelen vagyok betartani, amíg van itthon Túró Rudi és Nutella…
  • Aztán rá kell jönnöm, hogy azért nem eszek levest minden nap, mert tök macerás őket megfőzni.

Szóval mindig van valami legyőzhetetlen, áthághatatlan akadály, ami még az én páratlan elszántságomat is képes megtörni (muhahaha!!!).

Idén tehát azt fogadtam meg, hogy nem idegesítem magam listákkal.

  • Ha fontos lesz, hogy együtt legyünk a férjemmel, úgyis kerítünk sort a “fix” estékre.
  • Ha fontos lesz, hogy folytassam az éneklést, akkor úgyis ott leszek minden kóruspróbán.
  • Ha fontos lesz, hogy ne nézzek ki úgy minden ruhámban, mint egy kötözött sonka, egy hónap alatt ledobom azt az 5 kilót.
  • És amint azt egy előző cikkben írtam, nemrégiben ráálltunk a heti menü összeállítására, és figyelünk rá, hogy legyen benne leves, legalább háromszor. Így általában azért összeszedem magam és megfőzöm őket.

Egyetlen dolgot csinálok meg, 2016 minden napján, ebben ugyanis szégyenszemre van hová fejlődnöm: mostantól minden nap végén megfogalmazok magamban 1-2-3-4 dolgot, ami jó volt a napban, amiért megveregethetem a vállam, amiért büszke lehetek a családra vagy a gyerekekre, amiért hálát adhatok, ami mosolyra fakaszt. Mert sajnos egyre inkább azt veszem észre, hogy bedarált a napi rutin, nincs idő megállni összeröhögni, tapsolni, mosolyogni, felnézni az égre… Ez könnyen lehet, hogy csak a szürkeségnek, a hidegnek és a sötétségnek “köszönhető”, de… hosszú még a tél, épp ezért kell tennem valamit már most!

Ha nem bánjátok, januárban ezeket a napi derűket itt is meg fogom osztani. És Titeket is arra buzdítalak, hogy ne csak túléljétek a napokat 2016-ban (sem), hanem minden nap legyetek tisztában azzal, hogy a legnagyobb boldogság már a miénk: édesanyák vagyunk! És még mielőtt bárki mondaná: panaszkodni ér!!! De örülni még jobban!!! :-)

Ja és csak hogy értsétek: íme a tavalyi és a tavalyelőtti listám, összesítve:

fogadalmak 2016

Kép: Sujin Jetkasettakorn, FreeDigitalPhotosNet

—————————————————

Szeretnél hasonló cikkeket olvasni? Iratkozz fel hírlevelemre! Ráadásul elküldök 10 működő tippet arra, hogyan teremthetsz magadnak anyaidőt a hétköznapokban!